Egyenesen arányos a gyermekvállalás a barátok elvesztésével?

En a masik szemszogbol tudok csak peldat mondani.

A 22 eves lany azert kell kikozositve a bandabol, mert hiaba fogadta el mindenki, hogy neki kisbabaja van, sokszor rank sozta, vagy teljesen praszt mod ugy alakitotta a baba rendszeret, hogy valamilyen modon befolyasolja a tobbiek fiatalkorat, bulijat akar.

Pl ki az isten hoz kora delutan egy babat egy kerti buliba ahol mindenki bulizni akar, majd hatalmas hisztit csinal, hogy legyunk csendben mert a kisbaba aludni akar.

Persze jogos, a kisbabanak aludnia kell, de kutya nem kerte, hogy delutani alvas elott gyertek. Amikor jol tudta, hogy egesznapos ereszd el a hajam van..

Ez persze csak egy pelda a sok kozul, de ez volt az ami ugy kicsapta a biztositekot az egyik baratnojenel, hogy nyar eleje ora sehova nem hivtuk.

Egyik ismerősömmel, amíg csak 1-1 gyerek volt rengeteget találkoztunk.

Most, hogy 2-2 van, alig tudjuk megoldani a találkozást annyira más lett a napi rutin. Hol az én babám hol az övé alszik el mielőtt indulnánk. A nagy nála sokáig alszik, nálam korán kel. Mindketten szoptatunk és persze más más időpontban éhesek.

Így kb. viberen marad a beszélgetés és hatalmas öröm, ha mindenkinek megfelelő a játszótér.

Szerintem csak idő kérdése és enyhül a napi rutin.

A barátság egy érdekes téma, úgy látom, nem mindenkinek jelenti ugyanazt.

Azt neked kell érezni, hogy ők mennyire a barátaid. Számomra fura, mikor egy anyatárs, akivel mondjuk egy osztályba jár a gyerekem, és sokat beszélgetünk, barátnak titulál – a barátság a tudományos kutatások alapján is minimum 200 óra együtt töltött idő (minőségi, tehát nem az a fajta, mikor egy mondatot nem tudunk váltani, mert a gyereket kell figyelni) után alakul ki. :) Ha pedig kialakult, akkor szerintem tök mindegy, milyen gyakran beszéltek, mindig érezni fogjátok, hogy barátok vagytok.

De olyan is van, hogy valakivel iszonyú sok időt töltöttem már együtt, mert a gyerekeink jóban vannak, és nincs bajom az anyukával, de mégsem nevezném barátomnak.

Egyébként más élethelyzetben vagytok, így szerintem normális lehet némi eltávolodás. Ha fontosak neked, hagyd őket, ha te is fontos vagy nekik, keresni fognak, de ha nem tudod elfogadni az eltűnésüket, akkor valóban érdemes átgondolnod, ők-e a megfelelő emberek számodra.

Egyébként vannak, akik totál leépítik a baráti kapcsolataikat, miután gyerekekük lesz. Ezt is el kell fogadni, lehet, hogy számukra valóban teljesen elég a családjuk „közösségi élménynek”.

Nálunk volt olyan többször, hogy a karácsonyi csajpartit (mikor is gyerekek nélkül találkozunk) csak májusban sikerült összeszerverzni 5-6 barátnővel. De ahogy nőnek a gyerekek, majd lesz ez másképp is.

Szerintem is összekevered az azonos élethelyzetből adódó jó kapcsolatot a barátsággal. Ilyenből rengeteg lesz még, minden élethelyzet hozza ezeket magával, a fiatal bulizós felnőttkor kezdete, a munkahely, a gyerekekkel közös játszóterezések.

Kezeld a helyén ezeket a kapcsolatokat. Ne írogass rájuk, ne keresd őket többet. Te megtetted, amit lehetett, nem rajtad múlt.

Ilyen kapcsolat jön majd úgyis másik.

De ez nem barátság.

Nalam ez volt sajnos.

Regi baratsag szakadt meg, nem miattam.

Nekem mar nagyobb a gyerekem, o most szult.

Ecy uzenetben razott le, meg maig sem ertem mi lett vele.

Masik szinten regi baratsag, mert neki nem lett gyereke, nem tudott mit kezdeni azzal, hogy nekem igen.

Talan sosem voltak jo barataim. :-(