Gyermekvállalás anyagi feltételek megteremtése, most ez kamu vagy vagy van realitása?
Nincs gyermekem. Szeretnénk, még dolgozunk rajta anyagilag, albérletben vagyunk, gyűjtünk.
Szeretnénk egy saját kislakásba a babát, nem attól félni, hogy mikor mond fel a tulaj és mehetünk az utcára.
Körül néztem ismerősi, baráti körben otthonteremtés tekintétében. Szinte mindenhol a szülőktől kapott, örökölt otthonban vannak a fiatalok. Én egy fiatal párt nem ismerek, akik maguk gyűjtögették össze a pénzt plusz hitelt vettek fel hozzá. Mindenki támogatással jutott otthonhoz. Nyugat-Magyarországról van szó. Itt kb. 8-10 millió önerőnek meg kell lenni ahhoz, hogy egy 13-15 milliós kislakást meg lehessen venni. Persze falun lehet olcsóbban is valamivel, de kérdés, hogy az autók fenntartása, benzin, idő stb. megéri-e..
Szóval a realitások talaján állva ez csak egy blöff duma, hogy teremtsd meg magadnak a bizontságot, hogy családod lehessen? Mert én erre példát nem látok.
29, 31 évesek vagyunk, 25 éves korunkig egyetem tanultunk. Egyébként nem keresünk rosszul. De túl jól sem, átlagos.
Természetesen 35-40 éves párokkal kapcsolatban nincs tapasztalatom.
Szeretnénk viszonylag fiatalabban vállalni az első gyermeket.
Mi például hitellel, de saját magunk által gyűjtött önerővel vettük a lakásunkat. Minket nem is tudtak volna a szüleink támogatni mert ők sincsenek olyan anyagi helyzetben. Viszont nyilván aki megteheti, az ezzel is segíti a gyereke önállósodását, saját lábra állását.
Amúgy nem értem azt a részt hogy 8-10 milla önerő kell egy 13 milliós lakáshoz, nálunk 20% önerő kell a hitelhez.
Kelet-Magyarország, rosszabb munkalehetőségek, ugyanolyan drága lakások (mi is 10 önerővel vettünk - megyeszékhely, egyetem város), de a volt csoporttársaink között sokan vannak, akik saját pénzből teremtettek otthont.
Mi is. 30 évesen szültem, addigra megvolt a kuckónk (60 m2, téglalakás).
Mi is így kapartuk össze a lakást. 23 éves korunkig tanultunk utána munka estin msc képzés. Nem is albérletben laktunk még pár évig hanem mindenki otthon, ezzel is spórolva. Szüleinknek nem kellett semmit hazzadni.
Sikerült nagyon jó munkát találnunk így 3 év illetve 6 (párom idősebb és hamarabb végzett ugye a sulival) alatt összespóroltunk 12 milliót. Ebből vettünk lakást, persze hitellel két éve Budán. Eltelt két év, azóta még jobban keresünk és kifizettük a hitelt is majdnem teljesen (ez az év van még hátra) így most vállaltunk babát.
Tudom ehhez kell szerencse, hogy jó munkát találj, meg a szülőknek ne kelljen hazaadni. Illetve tavaly vettünk autót is csak előtte nem volt, tömegközlekedtünk.
Mindenesetre szülői segítség nélkül szinte lehetetlen.
Szerintem nem blöff duma.
Mi is albiban kezdtünk, sőt az első gyerekünk is oda született és fel sem merült, hogy akkor most utcára tesznek emiatt. De mindvégig törekedtünk a saját házra. Ezért amikor elkezdtem dolgozni nyitottam lakáskasszát, 4 évig fizettem,ez volt később az önerőnk a mostani házunkhoz. Mondjuk 30 évesen szültem az első babát, de azért ekkor, mert a férjemmel akkor találkoztunk és nem.is sokat teketóriáztunk a család témával.
Szóval 1,5 évig voltunk albiban, utána kezdtünk el házakat nézegetni. Találtunk megfelelő felújítottuk, beköltöztünk.
De hiteles ház, ha arra vártunk volna, hogy összegyűljön 9 m forintunk vagy örököljünk, akkor még most is albiban lennénk. A hitel sem ördögtől való dolog, ha körültekintően jártok el és mindennek utánanéztek. Mi a Fundánál vettünk fel lakáshitelt, a törlesztő teljesen baráti úgy is simán fizettük, hogy én GYED-en, GYES-en voltam és nem zsíros kenyeret ettünk hó végén és ha minden jól megy mire általános sulis lesz a nagyobbik ki is fizetjük.
Nem tagadom, hogy mindkét szülői pártól kaptunk segítséget anyagilag illetve a felújítás során természetben, de nem vágtak hozzánk 10 m forintot, hogy vegyetek házat magatoknak.
Nekem a nagyszüleim még élnek, de ha meg is halnak, akkor is ott vannak a szüleim akiknek vannak tesóik, szóval több felé oszlana az örökség, már ha lesz mit örökölni. Férjemnek a mamája halt meg pár éve, akkor az ő eladott házából anyösom adott nekünk meg a sógornőméknek 1-1 m forintot. Annak is örültünk mint majom a farkának. Leszigeteltük a házat és vettünk egy ülőgarnitúrát és oda is volt.
35-40 évesek vagyunk egyébként jelenleg a férjemmel.
Mivel most egy panel is 20 milla pesten... így elég nehéz összegyűjteni a pénzt.
(Tudom, nem csak Pest van)
Hát nehéz ügy ez-
Én 25 évesen estem teherbe, egy váratlan halálesetnek köszönhetjük, hogy nem albérletben élünk, bár nem is sajátban.
Innen mindenkèppen el akarunk menni és venni egy saját lakást, de mivel tényleg megfelelőt akarunk jó helyen, így bizony még rengeteget kell dolgoznunk, hogy legalább az önerő meglegyen.
É-K Mo.on élünk, ha nem jön ez a terhesség hanem rendesen védekezünk és arra várunk, hogy mindenünk meglegyen kb a 40-et csapkodnám mire jöhetne a gyerek..
Örökölt házra én nem várhatok, nincs kitől, páromnak 2 mamája él, jó sok unokával, úgyhogy onnan sem, szülői segítség szintén 0 ilyen téren.
Barátnőm 5,5 év lakástakarék után tudott venni 29 évesen egy 5 milliós kicsi lakást hitellel, ő nem akar gyereket, neki elég ez. Másik bnőm szintén a olyan helyen él a párjával ahol a szülőkkel 1 telken vannak (mi is így vagyunk). A többiek albérletben, örökölt lakásban vagy annak az árából vettben élnek.
Nagyon szomorú ez! Sokan lenézik azokat, akiknek a szüleik vesznek lakást, de ha eljön a gyerekeink ideje és tudunk, bizony mi is segíteni fogunk nekik!
(Bár az a legvalószìnűbb, hogy már rég nagyszülők leszünk mire a saját lakáshitelünket letudjuk majd... 😅😣 )
Miért kell nektek 13-15 milliós lakáshoz 8-10 milla önerő? Amennyire én tudom, a bankok 20-40% önerőt szoktak kérni.
Mi úgy kezdtük, hogy anyuméknak van egy lakásuk, amit nem használtak, kiadták. Mikor én végeztem a fősulin (párom dolgozott), felajánlották, hogy lakjunk ott. Így lett. Ez egy kétszobás lakás, az egyik szoba nagyon pici, 9 négyzetméter kb, a másik nagy, 20 négyzetméter. Ideköltöztünk, eleinte épphogy magunkat el tudtuk tartani hónapról hónapra. Aztán javultunk, jobban kerestünk, most is felfelé ívelnek a dolgok, reméljük, így is marad. Összeházasodtunk, a lányunk másfél évre rá született. Másfél éves volt, mikor annyi cucca lett, hogy elkezdtük érezni, hogy kicsi ez a lakás, ráadásul majd szeretnénk még egy gyereket. Az se annyira jó, hogy anyámék a szomszédban laknak, amióta unoka van, random jönnek-mennek, mintha átjáróház lenne. Nem szeretjük, hogy ennyire ránk látnak, hogy nincs egy nyugodt délutánunk (ha szólok, megsértődnek persze, aztán csinálják tovább).
Mindig azt gondoltuk, hogy nekünk sose lenne pénzünk házra, de pár hónapja leültünk átgondolni a lehetőségeket. És rájöttünk, hogy de, ha odafigyelünk, kb. 3,5 év múlva lenne annyi megtakarításunk, hogy tudnánk venni 18-20 millióért, közel a fele önerő, ha nagyon akarjuk. Hogyan? 2 lakástakarék, ha lejár, az 3 millió. CSOK 2 gyerekre (már ha lesz még CSOK), 1,4 millió. Félreteszünk havi 100 ezret egy külön számlára, az 4,2 millió. Ez így 8,6 millió. Családi segítséggel szándékosan nem számolunk, de valószínűleg azért lesz az is, legalábbis nagyapám azt állítja.
Nem tudom, ti mennyit kerestek, azt írod, nem rosszul. Mi fejenként 200-250 között, tehát 400-500 van, amiből azért lehet félretenni. Ok, nincs lakbérünk jelenleg, de van egy gyerekünk, nektek meg az nincs. Szóval meg lehet csinálni szerintem, ha viszonylag normálisan kerestek, csak igazából elsőre akkora összegnek tűnik, hogy végig se gondolja az ember, neki hogy lehet valaha ennyi. Mi is így voltunk vele, de most az van, hogy 3 év múlva költözünk, ha minden a terv szerint alakul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!