"Ősanya" típusú rokonnal mit lehet kezdeni? Hogy állíthatnám le?

Visszakérdezek:

Muszáj vele találkozni?

Én lehetőleg kerülném.

Ha meg muszáj találkozni vele és osztani kezdi az észt, két lehetőséget ajánlok.

1. Megkérni diszkréten az anyukáját (vagy más idősebb rokonát, aki hatni tud rá), hogy állítsa már le a lányát, mert eleged van belőle. Normális esetben, ha családi összejövetelen kezdi hirdetni az igét, maguktól is megszólalhatna a többi rokon, hogy "Hagyd már őt! Ne szólj bele a dolgába!" Nálunk valószínűleg eleve ez lenne.

2. (Ez a stílus mondjuk inkább férfiaknak való.) Elnézel a messzeségbe (nem a rokon szemébe) fennsőbbséges arckifejezéssel, és mint egy uralkodó vagy egy isten, megszólalsz (ill. inkább kinyilatkoztatsz):

"Vagyok, aki vagyok; élek, ahogy élek; döntök, ahogy döntök."

Semmi többet! Nem magyarázkodsz, nem érvelsz, nem vitatkozol. Ha ezután folytatja, nem törődsz vele többet, legföljebb, ha nagyon nem hagy békén, még annyit mondasz ugyanilyen stílusban:

"Amit akartam, már elmondtam."

Mondd meg neki, hogy 100x elmondta már, nem értetek egyet, amivel nincs gond, de felesleges az állandó vitagyártás. Ha semmi másról nem tud beszélni, akkor nincs szükséged a társaságára.

Én megmondom az igazat, ha valaki tényleg állandóan csak csesztetni tudna, nem hiányolnám a társaságát, ha megsértődne és nem állna velem szóba. Akkor se, ha családtag az ismerős.

Egyébként a férjem uncsijával voltunk így, hogy semmiben sem értettük egyet, meg vele inkább az volt a bajom, hogy folyamatosan összehasonlítgatta a gyerekeinket. Szerencsére neki elég volt, hogy mondom ja, aha stb, szóval nem álltam le vele vitázni, nem akartam meggyőzni, csak azt akartam, hogy szálljon már le a témáról. Facebookon is ha írt és rákezdett, akkor nem válaszoltam neki. Abbahagyta, viszont nem is beszélünk azóta. (Ó milyen kár....)

Óóó az ilyenekkel nem mész semmire a szép szóval. Ezen az oldalon is volt már hogy az egyik példány IQ nullás senkinek hordott el akinek "rossz lehet a gyerekének lenni" mert nem támogattam az együtt alvást.

Most szerinted az ilyennek ér bármit ha kulturáltan megmondod neki hogy oké hogy te így gondolod de én máshogy? Szerinted érdekli/felfogja? Nem. Mert élete fő műve hogy pottyantott. És nem, nem azért mert hordoz meg a gyerekkel alszik, hanem mert mocskol másokat akik meg nem. Ez az élete, meg az egész napi elfoglaltsága.

El kell neki mondani hogy

-neked fontos a férjed is, ő is megérdemel kettesben töltött időt veled szóval az ágyatok a tiétek, mert jogotok van összebújva pihenni, TV-zni vagy akármit csinálni KETTESBEN

-neked a gyerek szülésen kívül más életcélod is van tehát ennyire nem gondolsz túl semmit mint ő

- és végül te annak a véleményére adsz, akinek a véleményét kérdezted is, na ő pont nem tartozik bele :D És kb ennyi, tudja már hol a helye.

Az ilyen minden lében két kanál másokat bxogató, okoskodó nők szoktak pár év múlva rinyálni hogy a férjük félre megy, mert a gyereken kívül nem is létezik neki más. Ezt is elmesélheted neki, hátha csendbe marad :)))))

Fú, de nem szeretem, ha valaki ilyen erőszakos.

Pedig az elveivel nagyjából egyetértek, csak azért illene belátnia, hogy ez nem így működik. Elsősorban a gyerek igényeihez kell alkalmazkodni, nem anyuka elveihez.

Szoptattan volna én is a babámat, de ha egyszer nem szopizott, nem tudtam már mit csinálni. Aludt is köztünk pár hónapig, de már igényli a saját ágyát, és hiszem, hogy ha azt igényli, az a legjobb neki.

Hordozni szoktam, azt nagyon szeretem.

De ezt az erőszakosságot cseppet se szeretem, főleg, hogy nekem is babám van. Nem kell ezekkel finomkodni, jó határozottan el kell mondani, hogy tartsa meg a tanácsait, nevelje a sajátját.