Miért nem barátkoznak az anyukák? Vagy mindenkinek jó egyedül rajtam kívül?

védőnőhöz, orvoshoz nem barátkozni jár az ember. Ha erre van szükséged, menj el baba-mama klubba és ott barátkozhatsz. nálunk a védőnők is szerveznek havi 1x. vannak jó barátaink, akiket 7 éve így ismertünk meg és azóta is összejárunk. a szomszéd csajjal meg nem, pedig 3 hónap van a gyerekek között. számtalanszor megbeszéltük, hogy oké, majd összecsörgünk, aztán azóta is...

nincs olyan, hogy "nyugodtan csörögjön be"... mikor? és ha alszik éppen a kicsi? legközelebb ne egy majdani időpontot adj meg, hanem csapj le rá séta közben, hogy MOST nem inna egy kávét/limonádét?

Introvertált vagyok, eszembe nem jutna másokkal szóba elegyedni magamtól csak úgy, azért, hogy valami lényegtelen hülyeségről cseverésszek. Lehet, hogy az általad említett anyuka is ilyen. Nagyon jól megvan egyedül, csak nem akart veled paraszt lenni. Itt van egy jó cikk, a végén összegyűjtve pár ismertetőjegy: [link]

Persze kicsi a valószínűsége, hogy egy váróban mindig mindenki ilyen legyen. Lehet, hogy sokaknak csak nincs hangulata megszólalni, keveset aludtak stb. Próbálkozz, hátha valaki beszédesebb lesz.

Nem vagy egyedül. De az Olyanok miatt, mint a válaszolók többsége, inkább csendben ülök én is.

Sokszor félnek kezdeményezni az anyukák. Először én is ilyen voltam, de aztán megtanultam nyitottabb lenni.

Viszonylag fiatal anyuka vagyok, 22 èves, ès külföldön nôttem fel, nemrèg költöztünk Magyarországra. A lányom 2 éves. Teljesen más környezetben nôttem fel, más az emberek mentalitása, más tényleg szinte minden. No ès a korosztályomban nem is sok anyuka van. Rám sokszor furán néznek, sôt, múltkor az egyik nô megkèrdezte, hogy ô az èn lànyom-e, ès mondtam, hogy igen. Erre leesett az álla, ès mondta, hogy ô csak viccbôl kèrdezte, meg hogy-hogy gyerekem van, mikor mèg èn is csak egy baba vagyok. Utàna nem volt sok kedvem beszèlgetni :-) elhiszem, hogy Magyarországon jóval kèsôbb vàllalnak gyereket az emberek àtlagosan, ès furcsa nekik, de miutàn a pàrommal 2 ève közösen neveljük a lànyukat mindenkitôl teljesen függetlenül (nem kapunk se anyagi se màs segítsèget senkitôl), akinek mindene megvan, ezèrt kicsit erôs volt nekem, hogy lebabázott.

Persze tudom, hogy nem mindenki ilyen, ès szoktam nagyon jókedvû tündèri anyukàkkal is talàlkozni, akikkel nagyon nagyon szívesen beszèlgetek, de Magyarorszàgon pl nem mennèk oda olyan nyugodtan beszèlgetni egy anyukàhoz a vàróteremben vagy jàtszótèren. Külföldön valahogy mindig termèszetesen jött, hogy az anyukàk nagyrèszèvel elkezdtèl kommunikàlni ilyen helyeken :-)