Budapesten az emberek csak érdekből barátkoznak?
Sajnos, hiába igyekeztem egész életemben jó kapcsolatokat fenntartani az emberekkel, barátkozni, ha már nincs rám szükségük - hanyagolnak.
25 éves koromban költöztem Budapestre, Jugoszláviából. A férjemmel jöttünk ide. Neki itt megvolt a baráti társasága (volt osztálytársai, magyar iskolából, Újvidékről, mind ide költöztek).
Nekem sajnos nem volt senkim, mert Újvidéken szerb iskolába jártam, és a szerbek természetesen nem költöztek ide. A férjem barátai velem nem akartak barátkozni, kinevettek, mert nem beszéltem jól a magyar nyelvet.
A lényeg: a férjem jól elvolt, velem egyáltalán nem törődött. Ha beszélgetni volt kedve, a barátaival beszélgetett, velem nem foglalkozott. Éjjel csavargott a barátaival a városban. Én otthon egyedül ültem a sötét szobában és órákig sírtam.
Számomra ez maga a pokol volt, mert legalább 6 hónapig úgy éltem itt, hogy senki nem állt szóba velem!
Senkinek nem kívánom ezt az érzést!
A mai napig újra és újra átélem mindezt, pedig sok év telt el azóta. Néha pánik beteg vagyok. Félelmeim támadnak, hogy, ha váratlanul beteg, magatehetetlen leszek, nem lesz senki, aki segítsen, orvosok és emberek jelenléte nélkül fogok meghalni, bezárva egy sötét szobába.
Budapestiek nem akartak barátkozni velem. Sőt, bántottak, megjegyzéseket tettek arra vonatkozóan, hogy nem itt a helyem, menjek haza Jugoszláviába.
Évekig reménykedtem, hogy egyszer befogadnak, és lesznek jó barátnőim, de nem így történt. Volt jó néhány érdek-barátnő, ezek a nők csak azért barátkoztak velem, mert a férjem egy sikeres üzletember volt. Szóval, szükségük volt a kapcsolatokra, ezért kommunikáltak velem.
Amikor el akartam válni, ez az összes nő hátat fordított nekem, gúnyolódtak, szemétkedtek.
Borzasztó volt ezt átélni! Teljesen egyedül maradtam, mert mindenki (érdekből) a férjem mellé állt.
A munkahelyemen is próbáltam barátkozni, de ott is sajnos mindenki visszaélt a bizalmammal. Rengeteget pletykálnak.
És, itt is napi szinten zaklattak, megaláztak a származásom miatt, pedig már nagyon régóta élek itt!
Jugoszláviában annak idején azért bántottak (a szerb iskolában) mert magyar vagyok, itt azért bántanak, megaláznak, mert Jugoszláviából származom...
Pedig rendkívül jóindulatú, rendes nő vagyok, jó barátnő tudnék lenni, csak nincs kivel, hogy barátkozzak.
Jó lenne néha egyszerűen csak leülni, meginni egy kávét valakivel, és egy jót beszélgetni, szép dolgokról.
válasza:"Pedig rendkívül jóindulatú, rendes nő vagyok"
Meg szerény...
"Budapesten az emberek csak érdekből barátkoznak?"
Evvel kicsit megcáfolod önmagad.
Lehet, nem véletlenül nem barátkozik Veled senki?
Nem akarlak bántani, de kicsit mintha magas lovon ülnél, vannak bizonyos tulajdonságok, amik alapján egy ember népszerű, kérdez meg önmagadtól, rád illik-e?
Vidám, mosolygós, önzetlen, segítőkész, figyelmes, jó hallgatóság, stb...
válasza:Az elsöre ne is figyelj, csak buta mint a föld. Nyilvan azert irja le a kerdezo a tulajdonsagait, hogy teljes kepet adjon a szituaciorol, nem azert mert nagykepu.
Az irasodbol az jon le, hogy ha meg is ismerkedsz valakivel, az valaki mas miatt tortenik, ferjed, munkahely, stb. Van hobbid? Csinalsz valamit szabadidodben? Olyan emberrel tudsz baratsagot kotni, akivel megvan a kozos erdeklodes. Ha rendszeresen resztveszel egy tarsasag eleteben, elobb utobb lesz valaki, akivel szivesen beszelgettek. Szerintem a hobbi a kulcs. Es ezeket a sztorikat, amikben aldozat vagy es tehetetlen, ne meseld el nekik. Mert latod azonnal ugranak ra a kevesbe empatikus emberek.
Igen, rendkívül jóindulatú és rendes nő vagyok!
Nagyon sokat segítettem embereken, önzetlenül, odaadóan. Most is segítenék, de egy kicsit csalódott vagyok, mert a jóindulatomat nem viszonozzák.
Ha nekem volt valamim, mindig adtam másnak is. Ha valakinek lelki bánata volt, meghallgattam, igyekeztem megvigasztalni, vagy ha más módon tudtam segíteni, akkor segítettem.
Talán az a baj, hogy önzetlen vagyok, és ezért kihasználnak.
Az első hozzászólót nagyon sajnálom a rosszindulata miatt. A sorait olvasva azt szűrtem ki, hogy attól érzi "erősebbnek" magát, hogy egy idegen emberen vezeti le a feszültséget. Sajnos ilyen gyenge emberekből sok van a városban.
Megismétlem, amit leírtam: "Jó lenne néha egyszerűen csak leülni, meginni egy kávét valakivel, és egy jót beszélgetni, szép dolgokról."
Szép dolgokról! :-)
Nem pletykálni, nem kibeszélni valakinek a magánéletét, nem áskálódni, nem szemétkedni, nem bántani, nem kihasználni!
válasza:A vastagbetűs kérdésedre azt tudom válaszolni: igen, de minden szabály alól létezik kivétel. Az a baj, hogy olyan környezetbe csöppentél bele, ahol ez kidomborodik. Jó volna keresni olyan közösséget, ahol ez nem ilyen markáns.
Bár távol élek az országtól, de a barátaim hasonló tapasztalatokról beszélnek.
Kár, hogy a férjecskéd elhanyagol.
válasza: válasza:Nem csak Budapesten van így.Én kiszűrtem a környezetemből az érdek barátokat,nem is maradt senki.
Én is ilyen egyenes embernek tartom magam és nem értem az érdekembereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!