Mi az amit megfogadtal, hogy nem úgy csinálod, mint a szüleid?

Nem vállalok gyereket. Ez volt az első, amit jóideje tudok.

Mama, anya, én is SLE-ben szenvedünk. Én nem fogok szülni, nem fogom a gyerekem életét tönkretenni a folyamatos fájdalmakkal, amik majd őt is kínozni fogják, meg a tudattal, hogy bármikor meghalhat.

Kedvesebb, szeretetét jobban kimutató anya akartam lenni. Anyum szeret minket, de sose volt az a puszilós, ölelős fajta, és nekem ez hiányzott, bár apukámmal azért lehetett. Megfogadtam, hogy nem lesz pofon, hogy nem fogunk mindig otthon ülni, lesznek élmények, megyünk programokra, kirándulni stb., mert mi anno ilyet ritkán csináltunk. Nem fogom leszólni, ha valami nem megy, vagy nem tántorítom el, hogy úgysem sikerül, nem becsmérelem, nem töröm le az önbizalmát. Ezeket eddig sikeresen betartom, 3 éves nemsokára a kislányunk.

Terhesen még azt hittem, sok mindent fogok úgy csinálni, ahogy anyukám. Aztán megszületett a gyerek, és másképp éreztem helyesnek. Itt olyanokra gondolok, mint külön szoba, nem kell minden nyekkenésre felvenni, nem alszunk együtt, cici csak evésre van, nem óránként stb. Végül hamar igény szerint szoptatott baba lett, együtt alszunk, sose hagytam sírni, sokkal gyerekközpontúbb lett a hozzáállásom. De nem bántam meg utólag sem, sőt, tervezünk lassan kistesót, vele is így csinálom majd, nekünk ez bejött.

Több testi kontakt, ölelés, puszi és a szeretlek szó használata. Bár nagyon jó a kapcsolatunk a szüleimmel, de ezek nálunk kimaradtak, ők máshogy fejezték ki a szeretetüket, nekem viszont fontos.

Na meg azt szeretném, hogy ha serdülő korban lesznek, merjenek mindent elmondani. Nálunk ez teljesen tabu téma volt (mármint a szexualitás), foggátlót is titokban írattam fel és titokban szedtem, na ezt nagyon nem szeretném a gyermekeimmel. Ezen a téren is szeretném, ha mernének hozzám fordulni.

Amiben követni szeretném őket, hogy ugyanolyan biztos bástya szeretnék mögöttük lenni, mint amilyenek az én szüleim nekem.

Amit én másképp szeretnék csinálni:

A közös játék, élmények és tanulás - ha igény van rá.

Velünk nem nagyon játszottak a szüleink (amire emlékszem) nem csináltunk sok közös dolgot. Néha elmentünk ide oda, de nem volt idilli családi kirándulás, csak valamilyen ügyintézés, feladat.

Tanulni se segítettek, nem is voltam jó tanuló.

Ezt a hiányt nem akarom hogy a fiam is érezze miattam.

Igyekszem minél több családi programot tervezni. Akár csak annyit, hogy bevásárlás után megiszunk valamit a kávézóban, vagy eszünk egy fagyit. Legyen meg az összetartás és ne csak felszínes jelleggel.

Igyekszem majd figyelni, hogy lesz-e igénye a közös tanulásra. Vagy csak hogy valakinek felmondja mit tanult.

Hogy szeressen beszélni hozzánk. Mesélni.

Nem szeretnék úgy futkosni és elfoglaltnak lenni mint anyum. (Apával elváltak hamar.)

Elso, a lupus nem mindig oroklodik, es ma mar jol karban tarthato.

A legjobb baratnom is lupusos, senkinek nem volt a csaladban, 3 gyereke van es ok sem azok.