Miért kell nyomást gyakorolni az újdonsült anyukákra?

:D :D hahaha

Figyi, nekem 3 gyerekem van és egyetlen egy dolgot tanultam meg, de azt nagyon: le kell szharni mindent és úgy csinálni, ahogy Neked és a babának jó. Ezt az egyet tartsd szem előtt, másra meg tegyél magasról. :)

Jó babázást!

Egyszerűen ne vedd magadra ezeket, ha valaki mond valamit akkor egyszerűen annyit mondj nekik hogy oké, aztán egyik füleden ki, másikon be.

Nem csak a szoptatással kapcsolatban lesznek ilyenek a jövőben, hanem minden rossz lesz amit csinálsz, én egy ideig próbáltam megfelelni, aztán egy ideig visszaszóltam a családnak mikor kritizáltak, de aztán rájöttem hogy igazából ez szélmalomharc, és nem ők vannak ott a babával napi 24 órában, hanem én, tehát én ismerem őt és én tudom mi a jó neki. Azóta elengedem a megjegyzéseket és így nagyobb a béke.

A szoptatásról annyit, hogy persze az anyatej nagyon jó, de ha egyszer nincs akkor ha megfeszülsz sem fogod tudni azt adni bárki bármit is mond!

Az én lányom korábban született (36. hét), kis súllyal, és emiatt hiába volt tejem nem tudott szopizni mert még nem volt eléggé erős hozzá. Én tényleg mindent megpróbáltam, bimbóvédő, szoptatási tanácsadó, ilyen póz, olyan póz, fecskendő, spriccelés, de nem akart szopizni. Így maradt a cumisüveg lefejt tejjel, amiből pedig boldogan megitta a kellő mennyiséget. Először mindenki leszólt hogy miért nem próbálkozom tovább és miért adom rögtön a cumisüveget ahelyett hogy minden etetésnél előbb megpróbálom szoptatni, stb. De hát ha még csak nem is próbál szopizni de láthatóan éhes, akkor mit kínlódjunk?! Ha neki a cumisüveg kényelmes akkor azt kap és kész. Ez persze nekünk kényelmes is volt, mivel így a férjem is tudta etetni, nem gyulladt be és sebesedett ki a mellem mint minden ismerősömnek és biztosan tudtuk hogy evett, tudtuk követni mennyi fogyott az üvegből. Tehát kinek ez kinek az, majd meglátod nálatok mi a helyzet, az a lényeg hogy neked és a babának jó legyen, a többiekkel ne foglalkozz

Szia, már bocs, de miért hisztizel? Vagy csak a hormonok miatt van? Nekem úgy tűnik, hogy te már előre eldöntötted, nem akarsz és nem is fogsz szoptatni. Még meg sem született a kisfiad, de már most harcban állsz mindenkivel, aki próbál jó tanácsot adni, amit te nem akarsz megfogadni.

Fogod is még kapni a jó tanácsokat pár évig, de ezt lehet intelligensen is kezelni, nem kell egyből hisztizni és megsértődni, na meg főleg megbántani mindenkit, hogy majd te úgyis jobban tudod.

Feltételezem, hogy a kisfiadnak a legjobb táplálékot szeretnéd majd adni. Ha tetszik, ha nem, ez az anyatej! Tudod pótolni tápszerekkel, de hidd el, hogy az anyatej egy csoda, amit még a mai modern világban sem tudnak a tudósok leutánozni még nyomokban sem.

Persze, hogy a csecsemők nem halnak éhen, nem lesznek sem csúnyábbak, sem butábbak, ha nem kapnak anyatejet. De ha lesz rá lehetőséged, miért zárkózol már el most ennyire?

Miért stresszelsz rá már ennyire előre?

Nekem 3 gyerekem van. Az első után a poklok poklát jártam végig, mire belövellt a tej, komolyan mondom, inkább szültem volna még egyszer, mint hogy szoptassak, minden percben fel akartam adni. De most már hálát adok a csecsemősöknek a Péterfy kórházban, hogy erőltették, segítettek, mert bár még a 3. babám után is megszenvedtem kissé a szoptatással (befelé forduló mellbimbó miatt), de mégis azt látom magam körül, hogy az anyatejes gyerekek egészségesebbek, erősebb az immunrendszerük és sokkal de sokkal kevesebb köztük a laktóz, vagy a lisztérzékeny.

Ha már valaki gyereket vállal, akkor azt is vállalja, hogy mindent a legjobb tudása szerint és a legnagyobb energiával igyekszik megadni, hogy a kis magatehetetlen csöppségének jó legyen.

Az én kicsim még csak fél éves, és ha visszagondolok, megérte azt a pár hét szenvedést (volt, amikor rosszul raktam mellre és vérzett a mellbimbóm, nehezen gyógyult, begyulladt a mellem), és büszke vagyok magamra, hogy nem adtam fel, mert tudom, hogy a legjobbat adom neki.

Ne érts félre, soha nem ítélném el azt, aki tápszerezi a babáját, az első lányomnak én is adtam 8 hónapos korától, mert kevés volt a tejem, én azt ítélem el, aki alapból elutasítja a szoptatást, mindenféle erőfeszítés nélkül előre eldönti.

A legmegdöbbentőbb nekem az az ismerősöm volt, aki marhára nem is akart anyuka lenni, de mivel már 10 éve házas volt, a férje is cseszegette, így belement. Előre megmondta, hogy ő szülni nem hajlandó, csak császárral lehetőleg altatva, szoptatni tuti nem fog és az anyukája lesz otthon a kicsivel, mert neki mennie kell vissza melózni.

A babának az anyatej a legjobb. Ez nem ellened irányul, nem a melledet akarják tönkretenni, csak a kisfiad javát szeretnék. Itt most nem bennük van a hiba.

Természetesen, ha mindent megtettél (folyamatos mellretétel, minimális pótlás, fejsz sokat és 2 hét alatt sem történik semmi), akkor mehet a tápszer, de ez kb a nők 1%-a.

Az a baj,hogy eldöntötted,hogy mit fog enni a kisbabád. Ezt NEKI kell eldöntenie, nem NEKED! Ha neki a cici jó,kapjon azt. Ha a tápszer,akkor az. De az anyatejért mindent meg kell tenni. Ha nem sikerül,akkor ott a tápszer.

A genetika semmit nem jelent. Anyám nem szoptatott, mert "nem volt teje.." , húgom nem is akart, én meg alig vártam. És tejcsárda vagyok/voltam. Most választom le a 2 éves lányom. 0 tápszert evett. Egyszer-kétszer próbálkoztunk Sinlac-kal,kihányta. Ennyit erről..

Jaj, istenem, hát épp az ilyen "majd én jól megmondom neked a tutit, ha kéred, ha nem" hozzáállásból van elege a kérdezőnek!

Vegyétek már észre!

Nem írta, hogy nem fog szoptatni, vagy hogy meg se próbálná, de ti már rögtön nekiestek, hogy a gyereknek az anyatej az első stb.

"Fogod is még kapni a jó tanácsokat pár évig, de ezt lehet intelligensen is kezelni, nem kell egyből hisztizni és megsértődni, na meg főleg megbántani mindenkit, hogy majd te úgyis jobban tudod"

Pontosan ez az, ami visszataszító! Igen, majd ő jobban fogja tudni, hogy mi a jó neki és a gyerekének! Pont! A kéretlen tanácsosztogatók meg vegyenek vissza az arcukból, mert sajnos hiába mondod el intelligensen, hogy köszi majd megoldom valahogy, az ilyen beállítottságú emberek addig mondják a magukét, míg valaki jól helyre nem teszi őket!

Én szrtam rá, nem volt elég tejem Sokkal egyszerűbb volt tápszerezni, mint idegeskedni még azon is, hogy szaporítsak, fejjek, isten tudja, és azzal menjen el az idő.

Persze, a védőnőnek szoptatásnácinak KELL lenni, mert a fősulin is ezt nyomják belénk, hogy szoptass, anya, aki nem szoptat, azzal erőszakoskodni kell (nem kellene, de egy pont után már annak minősül a "tanács"), hogy de-de. Sok szakmailag nem odavaló száján kicsúzik ilyen-olyan mondat, amitől az anya csak jó lelkiismeret-furdalást kap, stb.

Amikor a védőnőm elkezdett nekem magyarázni, elég gyorsan leállítottam. Nekem ugyanolyan szakmával rendelkezőnek ne pampogjon.

Nekem is folyamatosan jöttek a jótanàcsok, az első két hetet végigsírtam emiatt. Hisz amúgy is tomboltak a hormonok, iszonyú érzékeny voltam és még állandóan piszkáltak a cumi, cumisüveg, szoptatás témakörben.

5. nap indult csak be a tejem, első három nap semmit sem kapott, 4. nap tápszer, 5. naptól pedig amennyit volt ereje kiszívni + napi 8x fejtem és pótoltam cumisüvegből amennyi kellett. Cumit is adtam neki. Persze megkaptam, hogy cumi, cumisüveg, emiatt cumizavaros lesz, szaranya vagyok, hogy nem pohárból, fecskendőből adom a tejet és a cumi is ördögtől való dolog.

Teljesen magamra vettem, hogy tényleg szaranya vagyok, férjem nyugtatott, hogy mindegy hogy, a lényeg benne legyen az anyatej, ha meg esetleg tápszer az sem gond.

Szerencsére ahogy lett ereje egyre ügyesebben szopizott, teljesen elhagyta az üveget, a cumi maradt, és mégsem "zavarodott meg".