"Megéri" gyereket vállalni?

Nem azért vállaltam gyereket, amit tőle fogok kapni, hanem amit én adhatok neki

🙂

Ilyen felfogással megéri. Aki azért vállal, hogy majd gondoskodnak róla mikor idős lesz, szeretni fogják, vagy hasonlók, az könnyen csalódhat

Igen!

3 éves lányom még sosem aludta át az éjszakát. Dackorszakos, akaratos. Szóval nehéz eset!

Mikor végre elalszik, és én csak nézem az bájos arcát, hallgatom ahogy szuszog, hirtelen minden gondom, minden stresszem elmlik. Egyszerre érzek valami kimondhatatlan boldogságot, büszkeséget. Leírhatatlan. Egy egy mosoly, egy olyan igazi, őszinte kacajtól mintha a fellegekben járnék. Mikor odajön, puszit ad, néha még sírni is tudnék.

Szóval a nehézségek ellenére megéri

Igen. És nem.

Igen: amikor először rád mosolyog, amikor elindul feléd, amikor kimondja az első szavakat, amikor először mond verset/énekel anyák napján az oviban, amikor büszkén indul iskolába, mikor először látod szerelmes kamaszként, amikor hozzád fordul a gondjaival, mert megbízik benned... és így tovább.

És nem, amikor hónapok óta nem alszol, amikor fájdalmasan sír és nem tudod, hogy miért és nem tudsz segíteni rajta, amikor "szétszedi" a fél lakást, amikor még wc-re sem tudsz elmenni anélkül, hogy utánad ne menne, amikor már tud beszélni és egész álló nap csak csacsog és csivitel és be nem áll a szája és már szétmegy a fejed, mikor kamaszként lázad és pimasz és szemtelen és legszívesebben képen törölnéd már (de aztán persze mégse), amikor megint éjszakákon át ébren várod, hogy a buliból hazaér-e egy darabban, épségben... és így tovább.

Nem szárnyal túl semmi semmit: végtelen boldogság ÉS kőkemény meló. Így, együtt kerek egész. Van olyan filozófia, ami szerint a jó és a rossz kiegészíti egymást, egyik sem létezhet a másik nélkül. Talán van is benne valami: hiszen ha nem tudnád, hogy valami rossz, akkor azt sem tudnád, hogy az ellentéte jó.

nem éri meg.

számomra biztosan nem.

ennek oka, h. nem hiszek az életben, és nem akarok kicseszni a gyerekkel, hogy rászabadítsam azt a sok szart, amit az élet jelent, egészen a halálunkig.

plusz senki nem garantálja, hogy nem lesz gyógyíthatatlan beteg, nem éri sok baj, amitől nem tudom megvédeni.

ez nem egyszerűen pesszimista felfoogás részemről, hanem ha mérlegre teszem az életemet, több a szar, mint a jó, és nem akarom ezt továbbadni.

másrészt nem gondolom, h. mindenkinek való a gyerek.

nekem nem, és van annyi önkritikám, hogy ezt belátom.

én utálnám azt a nagy felelősséget, nonstop készültséget, amivel a szülőség jár.

és persze hogy ezt szajkzzák mások, h. a gyerek nélkül nincs értelme az életnek.

ez valami ősi program,amit továbbadnak egymásnak a generációk, a világ egyik legnagyobb, legpofátlanabb hazugsága.

de mindez azért, különben kihalna az emberiség, tehát muszáj kollektíve ezt szajkózni, h. a gyerek a legfőbb érték.

ha beszopod, egészségedre.