Pánikbetegséggel gyereket vállalni mennyire nehéz?

Isten őrizz, hogy a pánikbetegség tudatában vállaljak babát!!!

Én pont a terhességem alatt lettem pánikbeteg. Senkinek nem kívánom azt az érzést. Borzasztó rohamaim voltak. Ugyanis minden normális rosszullétnél elkezdtem pánikolni, egyfolytában az járt a fejemben, hogy de nem csak rólam van szó, hanem a kisfiamról is, ami miatt még rosszabbul voltam. Minden héten jött a roham, azt hittem meghalok. Szó szerint ezt éreztem. Magánál a szülésnél csak úgy történtek a dolgok, igazából toxémiám volt, nehezen tágultam, szóval kellőképpen megszenvedtem, aztán nem ment a természetes szülés, már a tolófájások jöttek, amikor megállapította az orvos, hogy nem tudok természetesen szülni, így császároztak. De akkor elég nagy pánik volt maga a szülés, pláne, hogy első baba volt. Akkor nem a pánikbetegségem volt a szemem előtt.

Hónapokkal utána már annyira rosszul voltam, hogy a háziorvosom küldött el pszichiátriára, onnan meg tovább irányítottak pszichológushoz, akihez közel 1 évig jártam, illetve jógáztam. Már 5 éve nem volt egyetlen rohamom sem.

Javaslom neked azt, hogy keress egy nagyon jó pszichológust, jógázz és ha kigyógyultál belőle, akkor vállalj babát.