"Megéri" gyereket vállalni?

Igen.

Nem

Mintha ezt tudhatná olyan, akinek nincs gyereke. 3-as, fogalmad sincs a témáról.

Mi számít nehézségnek? Hasfájós volt a lányom, a fogakkal is nagyon szenved, de ez igazából neki rossz, nekünk csak rossz nézni. Nappal nehéz őt letenni, sír, ha nem vagyok vele, emiatt csak este tudok főzni, miután hazaért a férjem és játszik vele ő. De ez csak másfajta ligisztika. Rugalmasnak kell lenni és akkor nincs nehézség (nyilván egészséges gyerekről beszélek, ha fejlesztésekre kell vele eohangálni, az más). Csodás dolig anyának, szülőnek lenni, alug várom a lányom tesóit! 😊

Amellett, hogy kalkuláld bele, hogy mi magyarok szeretünk panaszkodni :), a gyerek nem jelent boldogságot (mindenféle felmérések is kimutatták a nagyon ellenkezőjét). De hát állandó boldogság nem is létezik, boldog pillanatok, percek vannak, akár van gyerek, akár nincs, a belső elégedettség vagy hála "túlsúlya" meg sokszor inkább a személyiség, mint körülmények vagy pláne elhatározás kérdése. Én azt mondanám, örülök, hogy nem tudtam előre, mik várnak rám, mert akkor nem merek belevágni és nem léteznének a gyerekeim. Összehasonlítani sem tudom, mert ha nincsenek, most valószínűleg más ember lennék (kevésbé erős, de kevésbé alázatos, később felnövő, kevésbé összeszedett, kevésbé kreatív és más értékrendű... magamhoz képest:)). Sokkal kényelmesebb és irányíthatóbb az élet gyerek nélkül, és ez néha gyerekek mellett is hiányzik, de akkor nem ismerem meg őket, kimaradt volna az az igazi intim kapcsolat, amit csak ilyen relációban lehet átélni, és kimaradt volna tán a próbatétel része is, meg hogy ömlengjek, átélni azt, amire végül is "kitaláltak" minket, civilizációs izék ide vagy oda. Hogy neked ezek hiányoznának-e, azt te tudhatod csak - jobban mondva te sem. Mert senki nem próbálhat ki két életutat, mindig megmarad a "mi lett volna, ha..." Max. azon gondolkodhatsz, melyik verzióval tudna a mostani éned jobban együtt élni.