Megbántad, hogy gyereket vállaltál?

Nehéz kérdés. Abból szempontból igen, hogy nem szeretem ezt a szakaszát az életemnek. De ha arra gondolok, hogy melyikről mondanék le így utólag, akkor egyikükről sem. Ha tehetném akkor nagyobb különbséggel vállaltam volna őket, talán... erre nincs jó válasz. Hulla vagyok, és egyszerre imádom őket és akarok egyedül lenni kicsit.

Nem!

Nem. Jol atgondoltan, 10 ev ismeretseg utan szultem az elso gyereket. Aztan meg kettot. Dolgozni es kikapcsolodni mellettuk is lehet.

Egyáltalán nem, pedig nehéz terhességem volt, a szülést is csoda, hogy túléltem és a kisfiam sem egyszerű eset, de Ő a legcsodálatosabb dolog ami az életemben történt. Mikor hozzám bújva alszik el vagy megpuszil számomra az az igazi boldogság! És látni, hogy napról napra okosabb és értelmesebb, minden nap tartogat valami újdonságot amivel megmosolyogtat. Nem adnám semmiért!

Soha egy percig sem minden nehézség ellenére. Szervi fejlődési rendellenessége van ami időről időre megoldandó feladatot gördít élénk de imádom és csak ez számít. A többit megoldjuk:)

Az igen, a gyerek semmirol nem tehet.

Dehogy, a legcsodálatosabb ember az életemben. Imádok itthon lenni vele, imádom az életterünket. Amúgy fáradt vagyok, majdnem minden nap, ráadásul dackorszakba lépett, jön a foga, szóval nem egyszerű, de ugyanígy csinálnám, ha választhatnék, vele és a párommal.