Karrier vagy baba?

A szokásos kérdés a nőknél :)

29 éves vagyok, már nagyon szeretnék babát, igazából jövőre terveztem volna, mert idén végre beköltözhetünk a saját lakásunkba, és egyébként is már "időben vagyok". Férjem is szeretne, de neki nyilván "mindegy". Most 4 éve vagyunk együtt.

Viszont most adódott nekem egy lehetőség továbbtanulásra, amely végzettséggel előreléphetnék a munkahelyemen, és a vágyott területen dolgozhatnék. Most sem olyan rossz a helyzet, nettó 300-at keresek, sajnos csak 30%-át tisztán. A gyedem valami katasztrófa lenne. Azt viszont nem szeretném, hogy a párom maradjon itthon a babával majd.

A tanulás minimum 3 év lenne (humán terület, meló mellett elvileg sima ügy lenne), bár csúszás is lehet. De akkor így nem mernék babát bevállalni, és akkor legközelebb 32 éves korom után lehetne, és akkor még nem dolgoztam a hőn áhított pozícióban. Volt más is hasonló dilemmában? Mi lehetne a megoldás, hogy a kecske is jóllakjon...? Tudom, hogy idegenek nem fogják tudni megoldani az élethelyzetem, de ha már látok hasonló történeteket, talán nem érzem a sajátomat olyan nehéznek.

A baba melletti tanuláson is gondolkodtam, bár nehezen kivitelezhetőnek tűnik, ráadásul ha megérkezik, csak Vele szeretnék foglalkozni, és nem a vizsgákra készülgetni... Nálunk anyám tanult mikor 6-7 éves voltam, alig foglalkozott velem, emlékszem. Én nem akarom ezt a gyerekemnek.