Dolgozó anyukák! Karrier vs baba?

Semennyire. Ha nem maradsz otthon 3-6-9 évig, ha tartod a kapcsolatot a munkahelyeddel, ha képzed magad, ha valóban karriered van és nem csak munkád, akkor semennyire. Megvan erre a rutin, hogy milyen ütemezésben térsz vissza a munkába, tárgyalj erről is a munkahelyeddel.

A másik viszont az, hogy a KÖZÖSEN vállalt gyereketek életben tartása és nevelése alatt NEM a férjed jóindulatától függsz. Amit ő beletesz pénzben, te azt teszed bele terhességben-szülésben-szoptatásban-nevelésben-életben tartásban stb.

Ha ezt gondolod róla mégis, akkor alapjaiban van valami homokszem a kapcsolatotokban. Ha ő mondjuk -ne legyen így- szenvedne egy súlyos motorbalesetet, és egy év lenne a teljes felépülés, a te "jóindulatodra lenne utalva", és te "eltartanád" őt?

Gondold végig!

Mikor jott a gyerek utani vagyam, epp szakmavaltas kellos kozepen voltam, ezert ugy dontottunk, hogy varunk, en meg alig birtam kivarni, hogy legyen gyerekunk. Nem erdekelt az sem, hogy mi lesz az uj szakteruletrel, ahol szakmai tapasztalatot is kellett gyujtenem meg, es hogy lesz-e munkam egyaltalan, annyira ra voltam kattanva a gyerek-temara. Vegul kivartuk, hogy legyen munkatapasztalat, de ez inkabb a ferjem erdeme.

A fiam 5 honapos koraban ujra dolgozni kezdtem reszmunkaidoben (otthonrol, a munkam ezt szerencsere lehetove teszi), kozben kepeztem is magam. En is nagyon szeretem a munkam. Ennek ellenere utolag 1-1,5 eves koraig legalabb varnek ezzel.

Szerintem karrierje akarmikor lehet az embernek, gyereket meg altalaban 20-40 eves kor kozott vallalnak. En amugy akkor akartam vallalni, amikor mindketten, a ferjdm is es en is nagyon akartuk, amikor ez minden masnal fontosabba valt.

Én online marketinges vagyok, ha pár évre eltűnök a szakmából, gyakorlatilag kezdhetem elölről építgetni a várat. Szóval én tettem róla, hogy ne essek ki. Tulajdonképpen az első perctől kezdve dolgozom itthonról a baba mellett, eleinte nyilván csak annyit, amennyit muszáj volt a fennmaradásért (a szakmában, nem anyagilag), aztán idővel vállaltam többet.

Őszintén szólva irgalmatlanul nehéz volt, főleg az eleje, amikor még nem voltam ebbe belerázódva. Terhesen is itthon voltam már, de akkor megcsináltam a dolgaimat szép lassan a nap folyamán, amikor kedvem volt. Hát, miután megszületett a kisasszony, már nem így működött. A dolog nehézségét az adta, hogy ezt nem úgy kell elképzelni, hogy lepasszintottam a gyereket a nagyinak, vagy bébiszitternek, és meg nyomtam a melót, hanem mindig a gyerek volt az első, mindig én voltam vele, főleg mert igény szerint szoptattam, és mikor ő aludt, akkor dolgoztam. Most már 2 év 2 hónapos, már viszonylag sokat is dolgozom, meg másfél éves kora óta egy héten egyszer bejárok a munkahelyemre egész napra (ilyenkor az apja van vele), de itthon sokszor még mindig így megy, hogy amikor alszik, akkor dolgozom. Ezért ülök a gép előtt este fél 11-kor, és fogok is még vagy két órát. Mióta már nagyobb, és nem igényel annyira, heti kb. 2 délutánt végignyomok, amikor az apja itthon van, így nem kell minden este dolgozni. Már egész jól megszoktam a tempót, de néha hihetetlenül fáradt vagyok. Viszont cserébe nemhogy nem tört ketté a karrierem, hanem léptem is előrébb, jobban keresek, mint mikor terhes lettem, pedig még mindig nem állítanám, hogy teljes állásban csinálom.

Egyébként a családod előre helyezve, én maradok is home office-ban, majd ha a lányom oviba megy, a heti egy bejárást emelem kettőre.

Nem tudom, te mivel foglalkozol, és van-e hasonlóra lehetőséged, de ha van, érdemes megfontolni, főleg, ha tényleg ennyire szereted, amit csinálsz. És hát igen, az se egy utolsó szempont, hogy ha bármi van (nem feltétlen válás, csak a férj elveszíti a munkáját, vagy bármi), nem dől össze a világ.

Kedves Kérdező!

Nem függök a férjemtől,mert dolgoztam szülés előtt,CSED-et/GYED-et kapok + családi+ adókedvezmény+a fiam 6 hónapos kora óta dolgozom részmunkában,és nem ,nem szűnik meg amit felépítettél karrierben.