Egyes noknek mi olyan nehez az otthoni letben? Mi lesz, ha visszamennek dolgozni?

Egyrészt, tényleg minden baba más. Van, amelyik elvan magában, van, amelyik nagyon igényel. Az enyém valahol a kettő között van, egy ideig elvan, aztán igényel, változó, hogy meddig. Mondjuk ő már nem baba, 2,5 éves elmúlt, de mindig így volt. Neked ezen a téren elég nagy mákod van a lányoddal.

Másrészt, amit én sokaknál látok, itt is írják páran, hogy mániákusan üldözik a gyereket a lakásban. Leteszitek és elmegy onnan. Oké, és? :) az enyém se ült soha a seggén 1 percnél többet, de ez miért baj? El kell pakolni azokat a dolgokat, amikkel kárt tehet magában, rácsot a lépcsőhöz, szekrényekre zárat, szóval bababaráttá a környezetet, és csá, hadd menjen. Ha úgy volt, a kanapét is elbarikádoztam babakarám elemekkel, hogy ne másszon fel felügyelet nélkül, így cirkálhatott nyugodtan.

Mikor a lányom megtanult mászni meg felállni, pár hétig én is üldöztem, aztán rájöttem, hogy ez tök fölösleges. Mégpedig azért, mert 10ből 9x akkor is pofára esik, ha itt vagyok tőle 2 centire, annyira gyorsan történnek ezek a dolgok. Nem lehet, és nem is kell mindentől megvédeni és mindig elkapni. Én hagytam, hadd menjen, persze félpercenként ránéztem, de azért tudtam a dolgomat csinálni.

Harmadrészt, van abban igazság, hogy annyit bírsz, amennyit megszoksz. Én vállalkozó vagyok, nem voltam cseden, férjem kapott gyed extrát a lányunk 6 hós korától, mindketten dolgoztunk, én már a gyerek pár hetes korától kezdve itthonról. Muszáj volt, mert több hónap, pláne több év után lepattannak az ügyfeleim, és cseszhetem. Soha nem volt opció, hogy lefeküdjek aludni, amikor a gyerek alszik, soha fel sem merült, hogy akkor házimunkázzak, amikor a gyerek alszik. Mert ilyenkor kellett dolgozni. Szóval maradt az, hogy ha apa itthon van, hawaii, mert rendezi a gyereket, főz, rendet rak stb (igen, férfi, mégis megy neki, mert nem fogyatékos), ha nincs, akkor délelőtt elmegyünk a boltba, sétálva, hogy a gyerek kint legyen ugye, csinálunk ebédet, bepakoljuk a mosogatógépet, rendet csinálunk, porszívózunk, 11re kb. minden kész. Mindezt úgy, hogy közben énekelünk, táncolunk, játszunk, bohóckodunk, mesélünk, a lányom is pakol a mosogatógépbe stb. Ezután ebéd, alvás, közben én dolgozom, délután játék, séta stb. Este fürdés és fektetés után meg ismét meló, kb. éjfélig szoktam dolgozni.

Őszintén, én se értettem soha, hogy csak a gyerek és a házimunka mitől olyan nagy cucc, én délre kész vagyok mindennel, utána egész nap csak játszunk meg mászkálunk. DE. Én elejétől azt szoktam meg, hogy ez van, mert a "szabadidőt" muszáj munkára fordítani, nem lehet akkor tökölni a házimunkával, meg pihenni, mikor a gyerek alszik. Szóval elejétől arra rendezkedtem be, hogy a gyerekkel együtt házimunkázok. Ez eleinte volt, hogy fél kézzel ment, volt, hogy a gyerek kendőben rajtam, mert nem maradt nyugton egyedül. Volt, hogy rohadt fáradt voltam, mert nagyon szar alvó, még most se alszik reggelig, 1-2x felkel. Régen 6-7x kelt. De megszoktam, alkalmazkodtam ehhez. Viszont ha egész nap lenne időm a főzéssel meg a takarítással foglalkozni, lehet én is olyan tempóban csinálnám, hogy nem érek a végére estig. Ezt amúgy tökre nem bántásból írom, vagy hogy lenézzek bárkit, egyszerűen szerintem nekem is ez csak azért megy így, mert muszáj, hogy menjen, nincs más választásom. Ha lenne, nem akarnék én se ezres fordulaton pörögni minden egyes nap.

És hát igen, a férjek... marhára nem mindegy, hogy mennyire veszik ki a részüket. De asszem ez az a körülmény, amin a legkevésbé lehet változtatni, ha a megbeszélés nem segít.

Mindenki más. Szerintem sok dolog pénz kérdése is. Nem a pénz tesz boldoggá, de a szegénység bizony sok boldogtalanságot okoz.

Nálunk van minden gép (mosó, mosogató stb.) Elhiheted mennyi időt spórolok velük! Főzésnél (imádok) hetente többször van több fogás, rengeteg a cucc utána. Ha mégse főzünk, rendelünk. Szerinted akinek nincs pénze boldoggá teszi, hogy ma krumplis tészta, holnap káposztás tészta?

Lakásnál is van egy nagy házunk, teljesen funkcionálisan berendezve. Pillanatok alatt bepakolok a szekrénybe. De megint akinek van néhány bútora és az se jó és nem fér a cucc az hogy pakoljon be?

Kocsi! Beugrok, intézek mindent. Könnyű, amíg otthon van a gyerek, de amikor ovi, suli van és eggyel még otthon is vagy, akkor is intézni kell a többi gyerek és a háztartás ügyeit. Én úgy érzem meghalnék kocsi nélkül, a város busszal 20 perc. De bizony sokan vannak akik busszal babakocsival rohadt nagy szatyrokkal cipelődnek haza.

Férj... Biztos van aki eleve tahó és látod, hogy nem kellett volna neki szülni. De szerintem van olyan is, akivel minden happy, de valami elromlik és a gyerekkel már nem tud kijönni, nem tud segíteni vagy nem akar. Nekem ebbe is szerencsém van állatira és nem mert olyan okosan mentem férjhez. Szerencse.

Vannak akik túl sokat is várnak el maguktól. De ezen is magadnak kell túllépni. Hiába mondja bárki, hogy nem kell minden ruhát kivasalni, ha az illető mégis ezen stresszel.

Végül kérdező van egy gyereked. MUHAHAHA még jó, hogy mindent meg tudsz csinálni. Lenne mondjuk egy 8 éves, 5 éves fiú és egy 6 hós baba. Örülnél, ha a budiba tudnál relaxálni egyedül 5 percig :D