Mi ez a sok kérdés mostanában a nem szerető, nem segítő férjekről/apákról?

Persze, vannak szélsőségek, nyilván védje a fene őket, #2 vagyok. #5: Az, hogy te a kertes házat látod az egészben, messze nem jelenti azt, hogy arról szólt a mondat. A lényeg: aki volt már életében igazán hullafáradt, és folytatta a kemény melót reggel akkor is, ha jobban fájt mindene, mint előző este, esetleg ebből rendszert is csinált már, az nem nagyon rója fel a másik ugyanolyannak, hogy gyakorlatilag rehabilitálódik esténként, és nem tud már semmit vállalni. Aki nem volt benne, nem is sejti, mennyire fáradt bír lenni estére már fejjel is, aki a testét nyűtte egész nap, és mennyire hulla bír lenni testtel is, akinek ésszel kellett keményen helytállni egész nap. Elfogy az ember, és sokszor nincs gyors kiút egy ilyen munkahelyről.

Talán néha normális érdeklődéssel kéne fordulni egymás felé, és felfogni a hallottakat. Meg úgy általában is, leszokni arról, hogy hitetlenkedve-piszkálódva kérdezzenek emberek egymástól dolgokat, simán csak hagyni a történetet kibontakozni, és ténylegesen érdeklődni, nem valamiféle előzetes szándékkal. Csak a tisztánlátás a cél.

A HVG Pszichológia magazin 2017/3 számában találtam a bántalmazásról egy cikket, ami bele veszi a "Hétköznapi hímsovinizmust" is:

"Nem csupán az események félreértelmezése, már annak pedzegetése is kimeríti az áldozathibáztatást, hogy a bántalmazottak kommunikálhatnának asszertívebben. Az abúzus ténye és mértéke ugyanis kizárólag a bántalmazók jogosultságtudatából, nem az áldozat viselkedéséből vagy a kommunikáció minőségéből fakad.

A cuccaikat széthajigáló, majd azok összeszedését vagy a tárgyaik megkeresését a feleségük hatáskörébe utaló, a távirányítót kisajátító, a hétvégéket barkácsolással vagy egyéb halaszthatatlanul fontos, ám a család többi tagjának az érdeklődésére számot nem tartó tevékenységgel töltő férfiak nemes egyszerűséggel uralják az időt és a teret. A hipermarketben a bevásárlókocsit unottan tologatók, a kert grillpartikból a bogrács mellett fakanállal a kezükben sörözgetést vállalók szertartásos jelenlétükkel terelik el a figyelmet arról, hogy a megterhelő feladatokból semmit sem végeznek el. A partnereiket érzelmi elzárkózással és a kommunikáció megvonásával büntetők pedig korántsem genetikai adottságaik csapdájában vergődnek, hanem az ekképp kieszközölt szeretethiányt kihasználva érik el, hogy legcsekélyebb gesztusaik is a végletekig felértékelődjenek. A hétköznapi hímsovinizmus efféle praktikáinak együttes használata önmagában is kimeríti a partnerbántalmazás fogalmát - szögezi le a Stop Férfierőszak programot életre hívó Szil Péter pszichoterapeuta.

Csak az a férfi tud munka után a haverjaival sörözgetni, a tévé távirányítóját nyomogatni vagy soha el nem készülő és senkinek nem hiányzó tragacsot bütykölni, akinek partnere - rendszerint ugyancsak munka után - elrohan a gyerekekért az oviba, különórára viszi a nagyobbat, megfőzi a vacsorát és elvégzi a többi házimunkát. A kizsákmányolt partnereiket időről időre kisebb-nagyobb ajándékokkal elhalmozók pedig ezáltal valójában saját maguktól várják a feloldozást, hogy aztán nyugodtam folytathassák ott, ahol abbahagyták. Előnyökhöz jutni kizárólag a másik kárára lehet. Nem véletlenül derül ki a nemzetközi kutatásokból évek óta - mondja Szil -, hogy a férfiak egészsége a házasság alatt javul, míg a nőké romlik, megözvegyülés után viszont épp ellenkezőleg."