Gyerekvállalás szülői segítséggel?

Nehéz kérdés, kérlek, ha rossz véleményen vagytok, akkor is próbáljátok kulturált formában megosztani, mert érzékeny ez a téma számomra.

Férjem pár évvel fiatalabb nálam. Még mindig tanul, most kezdené beindítani a karrierjét a tanulás mellett. Szülői segítséggel élünk most is, mert egy fizetésből (az enyémből) éhen halnánk. Ők szívesen adják, mert nincs rá szükségük, és szerették volna az elmúlt években biztosítani a férjem számára a lehetőséget, hogy csak a tanulmányaira koncentrálhasson.

Viszont az utóbbi időben kezdjük mindketten egyre inkább azt érezni, hogy ezen változtatni kell, és a saját lábunkra állni. Csakhogy nem könnyű. Albérletben, lakáskassza mellett a jelenlegi támogatásból tudunk félretenni, de ha a férjem elkezd végre a szakmájában dolgozni, akkor is hosszú évek kérdése mire olyan színvonalon tudjunk megélni segítség nélkül, hogy mondjuk egy gyereket el tudjunk tartani, fizetni a lakáshitelt (ami majd pár év múlva jön), és mellette ne számolgassuk a filléreket hó végére.

Viszont mire ő eljut erre a szintre a karrierjében, addigra én már kicsúszok az időből. Tehát jelenleg az a 2 opció áll fent:

vállalunk egy babát, de kénytelenek leszünk még évekig szülői segítséggel élni (ami, hangsúlyozom, nekik nem gond, csak a mi lelkiismeretünket bántja)

vagy várunk, és reménykedünk, hogy HÁTHA előbb is jobb lesz, de ha nem akkor nem lesz sosem gyermekünk.