Gyerekvállalás szülői segítséggel?
Nehéz kérdés, kérlek, ha rossz véleményen vagytok, akkor is próbáljátok kulturált formában megosztani, mert érzékeny ez a téma számomra.
Férjem pár évvel fiatalabb nálam. Még mindig tanul, most kezdené beindítani a karrierjét a tanulás mellett. Szülői segítséggel élünk most is, mert egy fizetésből (az enyémből) éhen halnánk. Ők szívesen adják, mert nincs rá szükségük, és szerették volna az elmúlt években biztosítani a férjem számára a lehetőséget, hogy csak a tanulmányaira koncentrálhasson.
Viszont az utóbbi időben kezdjük mindketten egyre inkább azt érezni, hogy ezen változtatni kell, és a saját lábunkra állni. Csakhogy nem könnyű. Albérletben, lakáskassza mellett a jelenlegi támogatásból tudunk félretenni, de ha a férjem elkezd végre a szakmájában dolgozni, akkor is hosszú évek kérdése mire olyan színvonalon tudjunk megélni segítség nélkül, hogy mondjuk egy gyereket el tudjunk tartani, fizetni a lakáshitelt (ami majd pár év múlva jön), és mellette ne számolgassuk a filléreket hó végére.
Viszont mire ő eljut erre a szintre a karrierjében, addigra én már kicsúszok az időből. Tehát jelenleg az a 2 opció áll fent:
vállalunk egy babát, de kénytelenek leszünk még évekig szülői segítséggel élni (ami, hangsúlyozom, nekik nem gond, csak a mi lelkiismeretünket bántja)
vagy várunk, és reménykedünk, hogy HÁTHA előbb is jobb lesz, de ha nem akkor nem lesz sosem gyermekünk.
Hat ezek szerint meg hosszu evekig nem lesz olyan szinten hogy megalljatok a labatokon az o keresetevel. Nekem ez nem menne igy, hogy mindketten felnottek vagyunk de a szuleink "szponzoralnak" gyerekestul evekig, max ha becsuszik, de ha nektek es szuloknek jo akkor jo.
En pl. azt is furcsallom amikor egy par masfel millas eskuvojet anyu-apu fizeti, mert szamomra ha egy par eleg nagy az eskuvosdihez akkor legyen az ahhoz is, hogy fizesse, de ez a maganvelemenyem.
Jó, és ha a szülők lerokkannak, meghalnak vagy csak becsődöl az "üzlet", amiből a jövedelmük származik?
Az egy dolog hogy titeket kettőtöket támogatnak, de merész erre még egy gyereket is vállalni.
Ha már most kezditek kínosnak érezni (mert az), mi lesz akkor?
A helyetekben inkább átgondolnám, hogy tényleg azon a színvonalon éltek, ami szükséges? Kicsit furcsa nekem, hogy 2 egészséges felnőtt ember ne tudja magát ellátni, amikor nekünk egyetem alatt diákmunkából ment (0 szülői támogatással, nem büfészakon). Nyilván piszok szerényen.
Az nem opció hogy a férjed is elmenjen dolgozni? Mondjuk menjen át levlezőre, és amellett vállalhat munkát. Két fizetésből meg jobban kijönnétek.
Én nem vállalnék más pénzére gyereket, mondjuk az én életem se élném úgy, hogy támogassanak anyagilag, de ez az én dolgom. Ha nektek ez így jó, akkor hajrá, szülj gyereket, a ti életetek, ne foglalkozz azzal más mit tenne, mert nem ismerhetjük az életetek.
4-es, írtam, hogy most indul a karrierje. 1-2 hónapon belül dolgozni fog, és lesz keresete, de nyilván nem fog azonnal annyit keresni, hogy segítség nélkül megéljünk egy babával együtt, ami miatt ráadásul az én keresetem szépen ki is esik.
Pl. egy sebész sem keres azonnal milliókat, az első években neki is kevés a fizetése. Aztán ahogy halad a pályáján, és jó abban, amit csinál, és keresett orvos lesz, már jól keres. De addig mit csináljon? Na, kb ilyen helyzetben vagyunk most, csak nem orvos a férjem :)
Nem tudom, hány éves vagy, de én nem vállalnám így. De mivel nem rólam van szó, hanem rólad, neked kell eldöntened.
A férjed fiatalabb nálad? Hogy lehetséges, hogy te már kifutsz az időből, ő meg még tanul?
Nem csak a szakmában tud elkezdeni dolgozni.
Mehet levelezőre menni és keresni mellette munkát, aztán tanul is mellette. Ezt mi nők is megtesszük, többen vagyunk szerintem így.. szóval lentebb kell adni az egóból.. ha bántja a lelkiismeretét, akkor pláne elmegy dolgozni és nem bánja, hogy nem a szakmájàban dolgozik.
Én biztosan nem szülnék így, de szerencsére nem én állok válaszút előtt.
Úgyis vállaljátok így a gyereket, nem tudom, miért egy oldalon vársz megerősítést.
Mert milliók kellenek az önálló megélhetéshez?
Itt valóban az igényeitekkel lehet a probléma.
Szülők elkényeztettek, magatokat olyan színvonalon nem bírjátok eltartani, ezért aztán megy a hiszti.
Illúziókat sem kell kergetni, hogy majd 1-2 hónap.. tapasztalat nélkül ne ugràljon.. látszik, hogy nem keresett még tartósan munkát. Karrier.. oké, erre mindenki vágyik, de nem anyósapós nyakán. Nagyon szerelmes lehetsz, mert kb nem látod a fától az erdőt, de ne aggódj, elmúlik..
Mégis mennyivel fiatalabb? És eddig miből élt?
Az ilyen "karrierista" 5 év múlva minimum lelécel, mert rájön, hogy még nem tudott önmegvalósítani..
"moyt indul a karrierje"
Honnan tudod, hogy lesz?! Nem biztis hogy karriert fog csinalni, lehet nem lesz profi a szakmajaban, netan nem veszik fel rogton mert lesz jobb palyazo, sot kezdo bert kap, talan evekig nem kap emelest mert pl. nem ot nevezik majd ki stb.
Alomvilagban elsz kicsit..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!