Félek gyereket vállalni! Más is volt ezzel így?

Ertheto a felelem egyben sajnalatos is hogy ilyen a vilag.

Nos, ha a konkrèt rossz èlmènyeket (pl aggodas, ejszakazasok stb) es a lemondasokat (pl szinte nulla szabadido ha igazan ott akarsz lenni az eleteben) elore tudna mindenki akkor tized annyi gyerek szuletne, mint most...

Viszont olyan szeretetet ismersz meg a sajat gyerekeid àltal mint soha màskor. Talan csak a sajat szuleit szereti hasonloan az ember. Olyan kitorolhetetlen pozitiv emlekek es elmenyek jonnek amit semmi mas nem ad meg.

A felelosseg nagy, de utanozhatatlan latni ahogy nonek es formalodnak, okosodnak, szeretnek ugy hogy java rèszt neked koszonhetik.

Rengeteg turelem es aldozat az àr, de megèri!

Akarsz gyereket, csak a félelem tart vissza, hogy nem tudnál gondoskodni róla? Akkor menj el egy jó pszichológushoz, aki segít feloldani a félelmedet.

Nem akarsz gyereket, csak úgy érzed, hogy akarnod kéne? Akkor ne szülj. De ebben az esetben is javasolnék egy pszichológiai tanácsadást.

Szia! Teljesen átérzem a helyzeted, a kérdést mintha én írtam volna. Ráadásul én óvónő vagyok, tehát rengeteg időt töltök gyerekekkel, imádok velük lenni.

Gondolhatod, heti rendszerességgel kérdi meg valaki (családtag, barát, kolléganő), hogy mikor jön a baba. Mindenképpen szeretnék anyuka lenni, sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lenne, de aztán elbizonytalanodom. A terhesség és a szülés gondolatától kiráz a hideg, úgy érzem, erre nem állok készen, így csak halogatom. Akkor mégis mikor fogom úgy érezni, hogy "na, most"?

Anyukám mindig azt mondta, hogy csak addig "félelmetes", amíg nem éled át. Akkor már teljesen természetes. Meg hogy nem léteznének második, harmadik, negyedik gyerekek a világon, ha olyan szörnyű lenne : D Bár szerintem - valamilyen szinten- mindenki bizonytalan az elején, hiszen nem tudja, hogy mire számítson, milyen érzés lesz. Aki mást mond, az nem őszinte.

Sajnos nem tudom a kérdésedre a jó választ (ezért én is kíváncsi vagyok az anyukák válaszaira) de egy sorstársad már biztosan van :)