Sok szülő miért nem biztosít külön szobát a gyerekeinek? Minek kell annyi gyerek akkor, hogyha nem tudják ellátni? Miért kell 60nm2-be 3 gyereket vállalni?

Ezt miért nem kérdezed meg a szüleidtől?

Miért kell egész nap vonyítani a gyk-n, hogy "minek annak gyerek, aki nem milliomos"?

A ti szüleitek is úgy nőttek fel, hogy ketten-hárman voltak egy szobában, mégis ők úgy érzik, hogy mindent megkaptak a szüleiktől, és hálásak ezért.

Fel se merült bennük, hogy felnevelkedik egy generáció, aki a szeretetet milliókban, műszaki cikkekben, és luxusban méri, és ennyire hálátlan.

én 25 éves koromig éltem a nővéremmel egy szobában. párom 23 éves koráig a bátyjával.

de van ismerős, akik különböző nemű testvérek és mégis huszonéves korukig egy szobájuk volt.

szerettem volna külön szobát mindig is... de felnőttem így is.

Most 2 szobánk van, és bizony szeretnénk még gyereket a meglévő egy mellé. nem szobaszám kérdése a dolog.

Folyt. köv.

A ti szüleitek úgy nőttek fel, hogy nem vittek haza senkit 18 éves korukig, nem volt természetes, ha a 14 évesek egymással alszanak (dugnak magyarán). Őket ezért még agyoncsapták volna a szüleik.

Másrészt nekik az volt a természetes, hogy 18 éves kor után felnőttnek számítanak: igyekszenek a saját lábukra állni, munkát keresnek, kollégiumba költöznek, igyekeznek a szüleikről leválni.

Nem úgy mint ti, akik 18 évesen közlik, hogy márpedig nagykorúak vagytok, csináltok amit akartok, a szülőknek pofa alapállás, de azért a kaját, a lakhatást, a márkás cuccokat, a műkörmöst, a fodrászt, szolit, konditermet, meg a mekdonáccot az lesznek szívesek biztosítani.

Én alapvetően egyetértek veled, nálunk is 2 szoba jutott 3 gyerekre, először a nővéremmel volt közös szobám, mondván, a húgom a kicsi, legyen ő külön. Aztán amikor kamaszodtunk, a nővérem kapta a külön szobát, mert ő már nagy. Én meg szépen kimaradtam, a húgommal közös szobából költöztem saját albérletbe, szóbal sosem mondhattam el magamról, hogy volt saját szobám. Igényem az lett volna rá...

Szóval ez szerintem is fontos, és tény, hogy sokan nem veszik komolyan ezt a szempontot, mondván, hogy a testvéreket csak közelebb hozza egymáshoz (frászt, én rengeteget veszekedtem velük, frusztrált, hogy nem volt privátszférám), meg ha ők is fel tudtak úgy nőni, hogy nem volt saját szoba, akkor a gyerekeik is fel fognak.

De ettől függetlenül mindenkinek magánügye, hogy miért vagy miért nem vállal több gyereket, mint ahánynak szobát tud biztosítani.

Ez kb. az 500. ilyen kérdés itt, hogy miért vállalnak (annyi) gyereket olyan szülők, akik nem tudnak megfelelő körülményeket biztosítani.

Azért mert nem mindenki való szülőnek és kész.

Hát mi hét évig nyomtuk egy szobában hárman.

Amikor a bátyám 14 lett, kettéválasztottuk, a nővéremmel maradtam egy szobában.

Hat évig semmi komolyabb gond nem volt.

Aztán elköltözött a nővérem, én kollégista lettem, amennyit otthon voltam, a földön fekve is bírtam volna.

Neveltetés és intelligencia kérdése.

Én egyfelől megértem, másfelől nem. Ha nekem lenne olyan a helyzetem, h a jelenlegi 4 szobásunkat elveszíteném és a két gyerekkel egy kisebbe kell költözni, akkor bizony ők is egy szobában laknának.

Több olyan ismerősöm van, aki azzal kérkedik, h milyen jól állnak anyagilag, de egy 1+2 fél szobás panelban laknak 3 gyerekkel, ebből az egyik félszoba a 3 orgonasíp gyereké. Sokszor panaszkodik, hogy felébresztik egymást.

Szerinted hány ember élne a Földön, ha minden szülő úgy gondolná, hogy minden gyereknek külön szoba kell? :-)

A nagyszüleid hol lennének ma, ha anno a szülei a külön szoba hiánya miatt úgy döntöttek volna, hogy nem lesz gyerekünk?? Azért a külön szoba hiányától még nem lesznek lelki nyomorékok, ellenben sok mástól igen.