Sok szülő miért nem biztosít külön szobát a gyerekeinek? Minek kell annyi gyerek akkor, hogyha nem tudják ellátni? Miért kell 60nm2-be 3 gyereket vállalni?

Azt írod, hogy felnőttél.

Tényleg?

Felnőtt, házas emberrel is megesik, hogy úgy érkezik a gyerek, hogy nem tervezték, de attól még nem fogják elvetetni. Több olyan kistesó látja meg így a napvilágot, mint hinnéd.

Azt meg tudnod kéne, hogy sokan így is nehezen fizetik ki a lakáshitelt, főleg ahol több gyereket is nevelnek.

Az nem úgy megy, hogy eladok egy banki hitellel terhelt lakást, és egy az egyben tudok venni egy kétszer akkorát.

Sőt, sokan többet fizettek 10 éve a lakásukért, mint amennyit ma ér, és nem kapnának fele annyit se érte, mint amit hitelként egyben vissza kéne fizetniük. Tehát mínuszból indulva vegyenek fel hitelt egy 3 szobás lakásra, vagy egy családi házra???

Miközben már a jelenlegi otthonuk fenntartása is nehézségbe ütközik??

Hidd el, ezek a családok se úgy akartak élni a te korodban, hogy de jó lesz, majd a te fizetésed elmegy a hitelre, az enyém a rezsire meg a kajára éppen elég lesz, és használt ruhában jár a három gyerek, akik egy szobában fognak felnőni.

Egy gyerek felnevelése 20 év, alsó hangon, de sokan még 25 éves koruk után is otthon élnek. Ennyi idő alatt rettentő sok minden történhet, ami keresztülhúzza a számításaikat.

Pl. lemennek a lakásárak, nem emelkednek a fizetések tíz évig, stb.

Most mégis megy a sárdobálás, ha valaki "csak" azért szüli meg a harmadik gyereket, hogy 20 millát kapjon új otthonra, ahol akár saját szobát is kaphatnak a gyerekek, mert "ne erre vállaljon be hármat, ha nem fogja tudni őket támogatni az életkezdésben".

Egyet is értek is meg nem.

Mi egy 2.5 szobás lakást vettünk, egy szoba a háló, egy a nappali, egy a gyerekszoba.

Én ehhez ragaszkodok.

De így csak 1 gyerekünk lesz csak, mert nem akarom egy szobába őket.

Viszont: Ha valakinek egy szobában van abban sem látok semmit. Mi 3an voltunk testvérek, és évekig egy szobában voltunk mind a 3an, majd mikor vettünk egy másik házat, ott a legidősebb tesóm lett külön, mi meg ketten maradtunk egy szobában. És mikor a legnagyobb tesónk elköltözött a másik tesóm átment az ő szobájába, pl ez engem nagyon rosszul érintett, én imádtam egy szobában lenni vele. Szóval nem biztos hogy mindenki tragédiaként éri meg.

És azért nehogy már egy szobán múljon egy testvér...

23N

Ja de megjegyzem, hogy mi amúgy sem akarunk több gyereket 1-nél, nem csak ez az oka.

előző voltam

A fenntartása nem. A megvétele más tészta.

Amúgy egy normál méretű szoba két részre szeparálása nem éppen agysebészet. Akárcsak egy kis kuckóként.

hmm attól függ h az adott szoba milyen elosztásban van

hol az ablak ajtó stb....

mert nem mindegyiket lehet ketté választani ..

Én sem értem ezt az "ahol szeretet van, ott minden van" c. dumát. Ha most visszagondolok arra, milyen volt öcsémmel egy szobában élni 12 éves koromig, lehet, hogy a mostani gondjaim mellett eltörpül, de anno baromi zavaró volt.

Nekem kellett elmászkálni a fürdőbe öltözni lányként, hangoskodott, amikor olvastam, turkált a cuccaim között, nem hívhattam át barátnőket, mert öcsikét nem túrjuk ki addig a szobából (de amikor az ő barátai jöttek, nekem a konyhában kellett tanulnom), nem hagyott aludni... el sem tudom képzelni, tiniként milyen lett volna, amikor gyökeresen megváltoznak az időbeosztások, hogy ki mikor tud leginkább tanulni, amikor már nem ugyanaz a haveroknak sem az érdeklődése... főleg különneműeknél...

Nekünk öcsémmel még csak saját szobánk sem volt, a szüleim elváltak, én anyámmal, öcsém nagymamámmal aludt egy szobában, a cuccaink is itt-ott voltak a lakásban, szinte semmi privát szféra, az íróasztalom volt úgy-ahogy az enyém, de anyámék mégis pakolásztak mindenhol, olvasták még a naplómat is.

Nyilván szerettünk volna saját szobát de nem volt pénz lakásra, kértük, hogy legyen miénk a kisebb szoba, de nem mentek bele. Talán ők nem akartak együtt aludni, nem akartak új bútort vásárolni, jó volt nekik egy "nappali" és egy "hálószoba" (ahol én épp nappal voltam éjjel nem)...

Na ilyet semmiképp se tennék a gyerekeimmel, az egy szoba, elszeparált saját részekkel ehhez képest királyi kastély.

Nekem egy gyerekem van, 2 szobánk van, egyik az övé, de olyan 5 éven belül szeretnénk nagyobb lakásba költözni. Én szeretnék még egy kistesót, a férjem a fizetésünktől, lakástól teszi függővé, ide nem akar még egyet.

Az ő családjukban mindenkinek volt külön szobája, a testvére is most költözött mert érkezett egy újabb baba és természetesen minden gyereknek muszáj a szoba, kiköltöztek egy nagy házba a világ végére - de van sok szoba.

Azért valahogy ez se a legjobb dolog, hogy azért legyen csak egy gyerekem mert nem keresünk félmilliót és nem tudunk 4-5 szobás lakásba költözni...