Ideje lenne gyereket vállalni?

Én nem várnék 40 éves korig. Minél idősebb valaki, annál nehezebben jöhet össze. Meg ki tudja, hogy mi a helyzet. Lehet-e? Hamar összejönne-e? Mivel még nem próbálták, nem tudhatják.

Viszont erőltetni sem lehet, ha ő nem akarja.

" jól érzi így magát nem szeretné ha bármi is változna körülötte."

Ne szülj.

"31 évesen "benne van már a korban" ??

Komolyan? már "túl van a koron". Mert az a baj, hogy hét év alatt kialakul egy megszokás. A megszokás pedig egy halálerő: lehúz, megköt, elveszi a kreatív, életerős újrakezdő lendületet.

"Vagy még rá ér, hisz sokan szülnek közel 40 évesen is? "

van ilyen, de általában nem azért, mert így tervezték, hanem így alakult.

1. Nem várnék 40 éves korig, mert én személy szerint nem szívesen lennék a gyerek "nagymamája" az anyja helyett. Gondolj bele. 20 éves gyereknek 60 éves az anyja.. Túl nagy a korkülönbség.

2. Az örökbefogadást elfelejteném, mert a rokon gyereket soha nem fogja megkapni. Miért is kapná? Hiszen a kicsinek az apja él, azt hogy külföldön az nem gond, mert a mama neveli addig a kicsit. Nyilván az apa is egyezne bele, ahogy a mama sem.

3. A nő legyen őszinte a férjéhez. Ha nem akar gyereket, akkor legyen benne annyi gerinc, hogy a férje szemébe mondja, hogy nem fog szülni.

Ha a férj más nőt keres, ne sértődjön meg. Vannak férfiak akiknek fontos a család, a gyerek. Ha nem kapja meg az egyik helyen, akkor megkapja a másik helyen.

Ha nem érzi úgy a nő, hogy szeretne szülni, akkor nem szabad erőltetni. Ellenérzéseket válthat ki a babával és a párjával szemben is. Ha nem érzi hogy szülne, még nem áll készen, akkor felelősségteljes, ha ezt beismeri, és nem akkor ha bevállal egy gyereket majd "rossz anya" lesz. Nyilván a másét könnyebb elvállalni, erősen fogalmazom meg, de "vissza lehet cserélni", "vissza lehet passzolni a nagyszülőkhöz", így lényegében felelősséget nem jelent, önámítás lenne így az örökbefogadás is.

Ha szereti a férfi, és valóban nem vezetne szakításhoz, és a nő legalább annyit érez, hogy MAJD szeretne.

Egyébként a sz első gyerek szülésének ideje egyre inkább kitolódik manapság, 30-35 évesen szülnek nagyon sokan. 40 éves kor nem jelent kiemelkedő kockázatot sem a gyerek egészsége, sem a szülés szempontjából, 40 éves kor után viszont veszélyeztetett terhesnek számít.

Alapesetben azt szoktam mondani, hogy aki nem akar gyereket, az kényszerből, elvárásból ne szüljön, mert semmi jó vége nincs. Viszont itt az a fura, hogy más gyerekével nagyon jó elvan a nő.

Szóval fontos lenne tudni, hogy miért fél annyira a saját gyerektől. (A férjet teljes mértékben megértem, nem várható el tőle, hogy lemondjon a gyerekről).

Mivel a nő másét szépen neveli, nem gondolom, hogy alapvetően a gyerekekkel lenne baja.

Ha a valamilyen tudattalan félelmek akadályozzák (pl. szüléstől való félelem, a testének megváltozásától való félelem), akkor ezt érdemes volna pszichológussal átbeszélni, feloldani.

Ha a kényelmes életén nem akar változtatni ( karrier, évi 3 nyaralás, nyugodt alvás...stb.), akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy megéri-e ezekért kockáztania a kapcsolatot. Az rendben van, hogy a férfi 2-3 éve türelmesen vár, és lehet, hogy még lenne türelme ugyanennyit várni, de előbb utóbb meg fogja unni. Szóval egymás közt is meg kellene beszélni, hogy mi az az optimális időpont, ami még nem késő. És azért azt is kalkuláljuk bele, hogy nem mindenkinek jön össze elsőre, rosszabb esetben az első néhány év próbálkozás után.

"31 évesen "benne van már a korban" ?? "

Ilyenkor mar a masodikat kellene szulnie, nem az elsot tervezgetni. A gond az hogy 30 folott rohamosan valtozik a noi szervezet, messze nem ugyanaz az oregedes 25-30 kozott mint 30-35 kozott.

"Mikor megszuletika gyereket, változni fognak a nő érzései, és boldog édesanya lesz?"

En ismerek olyat aki egyaltalan nem akart gyereket, aztan besikerult, total ketsegbe volt esve, aztan amikor megszuletett a gyereke atfordult nala az egesz es nagyon jo es boldog anya lett belole. De nem garancia hogy ez mindenkinel megtortenik, de a tobbsegnel azert igen. Amikor nincs gyereke az embernek, el sem tudja kepzelni hogy azok a dolgok amiket most fontosnak tart, mennyire lenyegtelennek fognak tunni gyerekvallalas utan.

"Vagy még rá ér, hisz sokan szülnek közel 40 évesen is? "

Nem sokan, sot. Elso gyereket meg plane nem.

Ha egy nő nem érzi 31 évesen, hogy itt az idő a gyerekvállalásra, később még kevésbé fogja úgy érezni. 30 fölött, ahogyan az ember idősödik, ellustul, elkényelmesedik, nehezebben alkalmazkodik.

Ha valóban szeretne (majd ) gyereket, mármint a nő, akkor célszerű lenne úgy tervezni, hogy 35 előtt szüljön. Ennek három oka van. 35 év fölött sokkal nehezebb teherbe esni. A másik ok, hogy 35 fölött nehezebb a babát kihordani. A harmadik meg az, hogy 35 után gyakoribbak a fejlődési rendellenességek.

Az meg a negyedik, hogy fel is kell tudni nevelni azt a gyereket, és ne legyen túl öreg.

AZ örökbefogadásról: Az a gyerek fogadható örökbe, akit örökbeadnak. Ha az apuka nem akarja a gyermeket örökbeadni, akkor nincs miről beszélni. Feltételezem, hogy nem akarja, elég furcsa lenne..

Ha egy pár igazán szereti egymást és anyagilag is megteheti, akkor azért egy közös baba nagyon jó dolog tud lenni.

Ha komolyan megcélozzák a 35 év alatti szülést, akkor 33 évesen kellene már dolgozni rajta, normál esetben 2 év próbálkozás alatt szoktak teherbe esni a nők.. Ha nem jön össze, akkor még mindig létezik lombik program, vagy örökbefogadhattok egy babát.

Felemás módon fogalmazok, nem tudom, hogy te, kérdező, te vagy-e a nő, vagy a történet csak egy ismerősödről szól..

A nő biztosan ismeri ennyi idősen már saját magát annyira, hogy tudja, hogy ő éppen most nem szeretne, mert még élvezni akarja kicsit a kényelmet, viszont 1-3 év múlva már ő is anyukaként képzeli el magát. Vagy pedig egyáltalán nem szeretne. Ezt kéne tisztázni és megbeszélniük.

Mondjuk az fura, hogy más gyerekét meg nevelné. Csak a szüléstől fél? Vagy nem akarja, hogy megváltozzon a teste?

Nem mondhatja, hogy nem adottak a külső feltételek a gyerekvállalásra. Viszont ez teljesen mindegy, ha nincs meg a belső késztetése a családalapításra, akkor nem várható el tőle, hogy szüljön, és nem is szabad szülnie. Ami viszont feltétlenül elvárható tőle, az az, hogy őszinte legyen a párjával, és lehetőséget adjon neki, hogy ha úgy gondolja, akkor lezárja ezt a kapcsolatot, és olyan nőt keressen, aki szívesen szül neki közös gyerekeket. (Még akkor is, ha most azt mondja, nem akar szakítani, ha a nő felvállalja, hogy 95%, hogy nem akar gyereket, lehet, hogy megváltozik a véleménye.)

Amúgy igen, 31 évesen, ha nem is "túlkoros", de valóban "benne van a korban", ilyenkor már azt mondani, hogy "majd később", önáltatás vagy a másik fél becsapása vagy mindkettő. (Mi változik 2-3 év alatt??? A 40 körüli szülésekről annyit, hogy mindenkinek szíve joga, hogy hány évesen szül, én 35 felett már nem szülnék - mondom ezt úgy, hogy mindig is nagy családot akartam, elmúltam már 30, csak én sajnos nem találtam megfelelő párt hozzá.) Hogy megváltozna-e a hozzáállása, ha megszületne a gyerek? Ez megjósolhatatlan, én azt mondanám, valószínűbb, hogy nem. Túl nagy a tét (a saját és a gyerek élete szempontjából is), hogy ilyen kockázatot vállaljon.