3hónapja szültem, hogy toleráljam a páromnak, hogy nem segít?

Egyszerűen ki vagyok már tőle,mikor megcsászároztak és a szüleink itt voltak egy egy hétig segíteni addig semmi baj nem volt,segített ő is,de utána egyre jobban alább hagyott e lelkesedése.Én kb 8hét alatt teljesen felépültem a fájdalmaimból,kivéve,hogy nagyon fáradt vagyok mindig,mert szoptatok és a babám nagyon rossz alvó,van,hogy 3-4szer is felébred.Én igyekszem helyt állni a házi munkában is,de főzni egyáltalán nincs időm,ezt át veszi a férjem esténként--2-3naponta azzal nincs is gond,de mikor haza jön,kérem,hogy vegye már át kicsit a babát,már 10perc után nyűgös neki.Pedig ő fél hatra ér haza és fél hétkor már fürdetünk,mert nyűgös a baba,szval ő azt kezdte el mondogatni,hogy mért nem csinálja azt a baba amit ő akar,ha feküdni szeretne,mért nem fekszik a baba is rajta stb..és nem érti meg,hogy ez nem ilyen dolog.Én hulla fáradt vagyok estére,de az amit egész nap csinálok az normális szte,pedig ő egy 20perces mosogatás után már jajgat.De nem ez a legrosszabb,hanem,hogy a fejemhez vágja,hogy ezért kapom a fizetésemet-jelzem többet keresetem a szülésem előtt mint ő,de sajnos most nagyon kevés a gyásom...és kicsit néha azt érzem,hogy vissza él vele és tényleg komolyan gondolja,hogy nekem ezért jár a fizum,aztán ha ő hazaér legyek jókedvű és szerető,legyen rend és tisztaság stb...ő végig alussza az éjjelt én már legalább fél éve nem,mert a terhesség végén s folyton fent voltam...persze ez sincs egy kicsit sem segítve,hogy legalább hétvégén két órát ellenne vele,hogy aludjak addig...,nem tudom ,hogy kezeljem de ennek jó vége nem lesz azt érzem,pedig szeretem,de végtelenségig nem tudok tolerálni..mit tegyek?jah a beszélgetéseken már túl vagyunk,meg az ígéreteken mégsem változik semmi soha...biztos nem vagyok én sem szent sőt,de mért mindig én engedjek és legyek vele türelmes,ő letudja a napi 8órás szellemi munkáját és nem érti meg,hogy ez inkább fizikai-jah a baba nappal nem is nagyon alszik nekem..csak ha lent sétálok vele..uff