Éreztétek már úgy több év után kisgyerekek mellett, hogy nem akartok anyák lenni néhány napig?

Én is éreztem már úgy, hogy szeretnék "szabadságra menni" és addig aludni, amíg szeretnék és lassan enni és sokáig lenni a fürdőszobában. De szerintem, ha teljesülne, már az első nap után megunnám :)

Apjuk nem segít? Vigye őket játszóra vagy sétálni vagy vigyázzon rájuk és addig te menj.

Mikor fekszenek? Alszanak éjszaka?

Egyébként meg nem tudom, mennyi a több év, de ha van lehetőséged, menj vissza dolgozni, a gyerek menjen bölcsibe - másfél-két évesen már szerintem ez teljesen elfogadható - és akkor mindennek meg lesz az ideje.

1 gyerekem van, 4 éves. Tündéri, jó kisfiú.

Mégis, néha sok. Az anyaság.

Szerencsére van egy nagyon jó mamája és papája. Rájuk bízhatjuk nyugodtan. Mivel 120 km-re laknak, így nem napi szintű a segítség, de így is jó.

Nyáron szokott náluk lenni 1-2 hetet, most tavasszal is volt 5 napot, ő kérte.

Ilyenkor mi "feltöltődünk" kicsit. Ez a néhány nap elég, hogy újult erővel legyünk szülők, amikor újra itthon van.

És igen, ezt nem lehet előre tudni. Amíg nem volt gyerekem, mindig 2-t terveztem. Megszületett a fiunk, és egyszerűen nem vágyom többre. Imádom őt, de az anyaság nehéz feladat. 1 gyerekkel még tudok boldog anya, feleség és házvezetőnő lenni munka mellett, 2-vel már nem menne.

Szerintem ez csak a külső elvárás, hogy nem lehetsz rossz passzban, mindig boldognak kell lenned, hisz anya vagy, a gyerek meg csak boldogság és happy. Azért is van ennyi depressziós anya, mert nem mer beszélni róla. És ez miatt is feszeng, hogy belül rosszul érzi magát, de kifelé mosolyogni kell. Nem mondhatja ki, hogy nem olyan ez, mint amilyennek elképzelte. Mert akkor jönnek a "Minek szültél" kommentek.

Fel a fejjel, lesz ez jobb is. És vállald fel bátran, hogy "fáradt" vagy, Kell egy kis feltöltődés néha.

Mennyi idősek a gyerekek?

Igen. És bárki bármit mond, szerintem mindenkinél előfordul ilyen a gyereknevelés során. Volt, hogy ki akartam menni az utcára és csak ordítani egy nagyot, feszültségoldás okán. Volt, hogy pokolba kívántam az egészet, fáradt voltam, nyúzott, nem akartam semmi mást, csak nyugalmat (kisebbik lányom egy éves koráig max. 2 órát aludt egyfolytában, akár éjjel, akár nappal). Nekem mondjuk segítségem sem volt a páromon kívül, de hát ő meg dolgozott, későn ért haza.

Persze az ember nem adja fel, ha már "belekezdett", csinálja tovább, mert nem tehet mást.

Nyugi. Elmúlik, bár azt nem írtad, mennyi idős a csemetéd.

Vicces, de néha még ma is besokallok, pedig már a legkisebb gyerekem is betöltötte a 13-at.

Nekem nagyon sokat segített Libby Purves: Hogyan NE legyünk tökéletes anyák? című könyve.(Talán antikváriumban meg lehet találni.) Ott is ír erről (meg egy csomó más dologról), kedvesen, humorosan és nagyon igaz és igazi dolgokat. Ez a könyv sokat segített abban, hogy néha elérjem a "leszarom" állapotot. Nincs verseny, nincsen kívülről jövő elvárás! Ahogy szintén ebben a könyvben van: ha a baba felső végét elég nedvesen, az alsó végét elég szárazon tartod, akkor nagy baj már nem lehet :)

Ez természetes. Ettől nem vagy rossza anya, rossz ember, rossz nő: egyszerűen kimerültél, mint mindenki az élete folyamán párszor.

El kell menni pihenni. Szólsz a férjednek, hogy a következő hétvége a tiéd. pénteken elmész egy wellness hitelbe, kikapcsolod a telefonod (ez NAGYON fontos!!!!), és vasárnap este hazamész. Alszol,olvasol, vagy tévét nézel úgy, hogy senki nem veszi el a csokidat :)

És sürgősen kezdj el nagy dózisú magnéziumot (500 mg naponta, citrát) és egy erős B-vitamin tartalmú multivitamint szedni, rengeteget segít, tapasztalat.

Kipihenés nélkül ez csak egyre rosszabb lesz.

4 gyerkőc :1 allergia-asztmás, 1 perthes kóros és 2 sokszor "rossz napom van" , mindezt szinte nonstop egyedül. Húzósak tudnak lenni a napok, főleg sulinapon. Apuka 12 órákat dolgozik, idén 1 vasárnap délután tudtunk tényleg család lenni, cirka 1,5 órára.

Monoton az életem/az életünk.

Bevezettem azt, hogy reggel mindenkinél korábban kelek, hogy nyugodtan felöltözhessek, stb. és egy kávét a magam csendességében ihassak meg. A boltba pedig úgy járok (egyedül) ,hogy a dugó a fülemben, és zenét hallgatok. Ezek az apró pillanatok kellenek az anyukák életében.