Nagyon önző lennék ha egyedül vállalnék gyereket?

En is igy voltam, de meg borzaszto fiatal vagy.

En 34 evesen szultem vegul, de mar vagy 10 eve vagytam ra. Nekem sem volt kapcsolatom jo sokaig, igy kihasznaltam az idot. Egyetemet vegeztem, kimentem kulfoldre au pairnek, az osszegyujtott penzbol utazgattam, Europaba, Amerikaba. Karriert csinaltam, tobb komoly hobbim is lett, tenisz, hegymaszas stb. Nem bantam meg. Varj meg!

Ha azt szeretnéd akkor csináld.

Felnőtt nő vagy, éld az életed. Ha úgy érzed ez tesz majd igazán boldoggá, akkor hajrá.

Mi nem mondhatjuk meg neked hogy mit kezdjél magaddal.

Attól függetlenül érdeklődj a szüleidnél, hogy mit szólnának ha nemsokára babaznatok.

A két pólus egy ember életében fontos.

A két pólus, az: anya és: az apa.

Mert, ha nem így történik, már most lelki beteg lesz a gyereked.

fú nekem kettő van ugyan de ha a férjem munkából adódóan több napig nincs velem, baromi nehéz, és le a kalappal azok előtt akik egyedül nevelenek akárhányat...önszántamból biztos nem vállalnék egyedül. ez az egyik, a másik hogy fiatal vagy még, ugyan felnőtt nő, de mégis teljesen más a világképe egy 20-22 évesnek mint egy 28-30 évesnek...nen tudom hogy mi kell ahhoz az eresi folyamathoz, ami során egy ember 30 éves korára tényleg megkomolyodik (és nem is értem miért tolódott ez 30ra ki mert valóban 22 évesen már mindenkinek szülnie lehetne), de várj még, talán a munkahelyek, a dolgozó élet, a hosszú távú önellátás eredményezi, de tényleg mindent máshogy latsz majd 5-6 év múlva, talán azok az igényeid, amik miatt most nem találsz párt, megváltoznak, vagy jön egy olyan munkahely ahol valakibe beleszeretsz...nem tudhatod....de gyerekkel ez is sokkal nehezebb, ismerkedni, stb.

ráadásul kb 5-10 év, amig a gyereked feltétel nélkül ragaszkodik hozzád. és utána mi lesz? egyedül maradsz. ha felnő, nekina saját családja lesz a legfontosabb. ki marad az ember mellett (jó esetben) a végsőkig? a társa akit maga mellé választ.

gondolkodj még pár évig, és gyűjtsd a pénzt, ìgy ha mégis egyedül vállalsz babát, legalább anyagi gondjaid nem lesznek. ha jól is keresel most, a gyes gyed bazi kevés, ha ne adj Isten egy betegséggel születik a baba miből finanszírozod?

22 eves vagy.

Most komolyan elhiszed, hogy Neked sosem kell majd parkapcsolat?

Ugyan. Most epp nincs, ezert a keseruseg beszel beloled, hogy akkor neked dafke azertse kell, de hidd el, mem fogsz orokke tanulni es anyucieknal lakni. 1-2 ev es felnott leszel! Dolgozni kell majd menni (a Te korodban mar nagyon sokan teszik), sajat lakasban elni, es ta fogsz jonni, hogy nem akarsz egyedul leelni meg 50 evet.

Felev mulva belezugsz valakibe es jot fogsz rohogni a sajat gyerekes butasagodon :)

Valami nem oké a fejedben már ne haragudj,hogy ezt mondom.

Se párkapcsolat,se barátok,szüleid nem tudnak leszakadni rólad.meg írod,hogy fiatalon SZERETTÉL volna anya lenni,DE lassan 23 leszel...kicsit furcsa megfogalmazás.

Az rendben van aki gyereket akar,de akkor kell hozzá egy apa is.Nem egy 45 éves egyedülálló gyerektelen anya vagy aki eldönti,hogy egyedül is bevállalja (én azt meg is tudom érteni) nagyon fiatal és gyerekes gondolkodású vagy.És ezt nem bántásból írom

A lehető legrosszabb így szülni, én sajnos tudom. Nagyon nehéz, hiába van segítséged akkor is írtó nehéz. 21 évesen szültem, ma 7 éves a lányom. Akkor azt hittem jó döntés apa nélkül. 4 éve van parom akivel van közös gyerekünk is. Most érzem hogy jobb, sokkal jobb. Nem könnyebb, de érzelmileg sokkal sokkal jobb.

Bocsi, de mesterséges megtermékenyítésre gondoltál?

Olyan erzesem volt ahogy olvastalak mintha nem 22 hanem 16 eves irna a sorokat.

22 evesen en kozepvezeto voltam egy multinal es komoly kapcsolatom volt.

Lassan kiszakadsz Te is a gyermekkorbol, es kinyilik a vilag. Nem is ertem hogy amig kvazi "gyerek" vagy, miert akarsz gyereket?

oá oá mindnekinek van gyereke, csak nekem nem...

ha 42 lennél megérteném, de most még minek? hova?

szüleiddel élsz

oda akarsz szülni?

sose akarsz elköltözni?

nem akarsz párkapcsolatot?

van 10 éved hogy megtaláld a párod és akkor se leszel lekésve, SŐT lesz önálló életed, munkád, lakásod...

Nem akarlak bántani, de én lebeszélnélek erről.

És ha elkezdesssz dolgozni, lesznek barátaid vagy párod? Nagyon fiatal vagy, legalább várj pár évet, legalább adj egy esélyt magadnak és a picinek, mert apára is szüksége lesz!

A szüleid meg igenis túlélnék, ha elköltözöl és családot alapítassz, ez az élet rendje.

Unokatesómnak 30éves koráig nem volt pasija, aztán férjhez ment és van 2 gyerekük. (Az egész család azt hitte vénlány marad) Ne légy ennyire borúlátó, tanulj, dolgozz, élj, ismerkedj és hidd el minden jó lesz a végén!