Van itt olyan anyuka, aki egyedül neveli a gyerekét?

En nem egyedul nevelem de parom anyja egyedul nevelte a fiait meg jopar ismerosomnek is. Ha nem ismeri nem tud hianyozni neki de egy ido utan biztosan erdekelni fogja hogy neki miert nincs apukaja. Ha nagyobb es ugye tudataban van a dolgokkal akkor persze hianyozni fog neki, termeszetesen fugg a kettejuk kapcsolatatol is. Nem konnyu az biztos es a gyereknek szuksege van a masik mintara is de termeszetesen ha elhetetlen a kapcsolat a gyereknek is jobb ha nem egymast gyilkolo kornyezetben no fel.

Apukaja meg lehet ha osszejossz massal es akar ugyanugy vagy jobban szeretheti mint a biologiai apja igy gyakorlatilag nem szenved hianyt.

Arra viszont figyelj tudatosan mert az egyedulallo szulok hajlamosak elkovetni azt a hibat hogy mivel a gyerekkel ketten maradtak tulsagosan hozzanoveszti magat a gyerekhez mas eletcelja nem is lesz az anyukanak csak a gyerek es ha kirepul majd egyszer akkor meg lesz love. Valahogy fennt kellene tartani egy egyensulyt mar ami a kotodest es a ragaszkodast stb.. Illeti. Ezek a szulok nehezebben engedik el a gyereket mar csak azert is plane ha anyukanak nem lett uj ferje mert fel majd az egyedullettol. Ez is ertheto viszont a gyereknek kesobb ez nagy problemat fog okozni. Meg persze az is ertheto hogy a szulo es gyerek kozott erosebb lesz a kapocs.

Születésétől ötéves koráig neveltem egyedül a nagyobbik fiamat. Hogy mi volt nehéz? Hát elsősorban az anyagiak, de gondolom, ez nyilvánvaló. Ezen kívül:

Nehéz, hogy csak magadra számíthatsz a mindennapokban. Mármint például akármikor is szakítasz időt arra, hogy beülj a fürdőkádba, hiába, hogy alszik már a gyerek, ha felébred, neked kell kipattanni, és megnézni, mi van vele. Nem tudod úgy időzíteni a dolgokat, hogy majd, ha nem csak kettesben vagyunk itthon, mert a napokat kettesben töltitek és kész. Persze tud az ember segítséget kérni, de csak nem költöztet oda magához egy rokont emiatt, nem? Vagy amit utáltam: ha valami miatt le kell szaladni a kisboltba, akkor a gyereket is öltöztetni, vinni. Egyedül pár perc alatt megjárható út, de így... Főleg télen.

A másik, hogy nem kapsz folyamatos visszajelzést arról, hogy jól csinálod-e a dolgodat. Nincs melletted egy olyan személy, aki pont ugyanannyira felelős a gyerek neveléséért, mint te, és nincs kivel normálisan megbeszélni, hogy mit hogyan kéne csinálni. Egy nagymama, egy barátnő, egy védőnő nem ugyanaz, mint a gyerek másik szülője, akivel folyamatosan össze tudtok dolgozni nevelés terén.

Az, hogy hiányozni fog-e a gyereknek az apja, nem fordult meg a fejemben. Ő ezt így szokta meg, neki ez volt a természetes. Megmondom őszintén, igazából nekem is. Hogy mennyivel volt nehezebb egyedül, az csak akkor tűnt fel, amikor a férjemmel már együtt éltünk, és hirtelen sokkal könnyebb lett minden, meg amikor a közös babánk megszületett, és össze tudtam hasonlítani, hogy mennyivel nehezebb volt ezeket egyedül csinálni.

Jó lenne kicsit többet tudni a dologról.

Nekem 5 és 10 évesek voltak, mikor elváltunk, az anyagikat volt nehéz egyensúlyba hozni, de a legnehezebb a szervezés volt, hogy a munkahelyem is megmaradjon, és legyen nekik is mindig felügyelet. Sokat köszönhetek anyámnak és a húgomnak, akik ebben segítettek.

Amikor úgy igazán éreztem, hogy most jó lenne egy férfi mellém, azok furcsa módon nem a gyerekekhez kapcsolódtak, hanem mikor olyan munkát kellett megoldani, amihez én nem értek. Pl. lecsúsztak a cserepek, én meg még a létráról se érem fel. Vagy villanyt kellett szerelni, mosógépet javítani... Ezt is megoldottam, hívtam szakembert.

A gyerekek apja vitte őket láthatásra, ez a kicsiknek épp elég volt, néha sok is. Hamar megszokták, hogy külön lakik.

Igazából nem tudok úgy visszagondolni erre az időszakra, hogy megoldhatatlan problémák lettek volna, vagy nagy szenvedéssel telt, sőt igazság szerint nagyon sok szép pillanatunk volt a gyerekekkel, és nagyon büszke voltam magamra, hogy flottul megoldok mindent.

Adott olyan büszkeséget és tartást a további évekre is, ami korábban nem volt meg bennem. Ma már soha nem lennék benne egy rossz kapcsolatban, mert "apa kell a gyereknek", vagy "mi lesz velem egyedül". Ma már tudom, hogy nem lesz semmi, az élet megy tovább, megoldom.

2.5evig neveltem egyedul a gyerekeimet,a kicsit szuletesetol,a nagyot 2 eves koratol.

Apukajukkal volt kontakt lathatason es skypeon.Nekem segitseg volt a tudat h tudtam h csak magamra szamithatok.Kezdetek kezdeten nagyszuloknel laktunk es azt remeltem tobbet tudnak majd gyerekezni,de dolgoztak es kb napi 20percre vettek at oket.

Ettol mar jobb volt amikor kulonkoltoztunk toluk alberletbe es kialakult egy egeszseges rendszer a mindennapjainkban.

Minden tartalekunkat feleltuk mert betegesek voltak,igy ovi es bolcsi helyett otthon voltam veluk sokat.

Nem ereztem rajtuk h kiegyensulyozatlanak lennenek a csonka csalad miatt,persze most h uj parom van aki kiveszi a rszet a nevelesbol,belatom h igy mindenkinek sokkal jobb.Mar nem betegeskednek,boldog gyerekek.

De annak idejen atbeszeltem ezt egy pszichologussal,o azt mondta h eleg egy boldog es kiegyensulyozott szulo h a gyerek jol legyen.Es eleg nekik egy nagyapa,nagybacsi,keresztapa, egy torodo szomszed ferfi h mintat lassanak maguk elott.

Nagyon nehéz egyedül. Az a plusz 1200Ft csp nem segìtség egy kieső keresetért cserébe.

Tehàt először anyagilag baromira nehéz.

Aztàn mint egyedülàlló nőnek nehéz egy " kolonc"al.

Aztàn érzelmileg nehéz,a folytoson aggódàs,hogy mit lehetne kompenzàlni a gyereknek a helyzetén.

Magyaràn létbizonytalansàgban, magànyosan, folyton aggódva tengeted napjaid.

De szerettem. Jó volt, hogy úgy dönthettem a nevelést illetően, ahogy akartam. Sok közös programunk volt. Nyaranta nagyizott, akkor pedig volt időm magamra is.

Egyedül a munka volt gàz,mindig többlàbon àllni, hogy nehogy kereset nélkül maradjunk, mert akkor éhrn halunk. Só szerint. Volt,hogy 6 félàllàsom volt. Mind kötetlen munkaidejű. Az húzós volt, de akkor kerestem annyit, hogy félre is tudtam rakni. Kettőnkre a minimum nettó 150.000Ft az ami kellett. Ez meg nem éppen egy szocpedes fizetés... Tehàt azonnal szakmavàltàs,mert 100.000Ftból éhenhaltunk volna. Kb minden voltam még akasztott ember is. Mert ami jól fizető àllàs lett volna az olyan időbeosztàsban,hogy vàllalhatatlan.