Ti megtartanátok babátokat, ha fogyatékkal születne és erről az orvosok sem tudtak semmit a terhesség alatt?

Én még akkor is megtartanám, ha az orvosok ezt már a terhesség alatt jeleznék. Az a beteg gyerek az én gyerekem. Szörnyeteg az aki nem így gondolkozik! Nem törvényszerű, hogy Down kóros gyerek tönkretegye a családot! Két családról is tudok, az egyikben 3 gyerek mellett lett egy Down-os, az anyuka teljes természetességgel kezeli a helyzetet (nyilván meg kellett tanulnia, én már akkor ismertem meg, amikor kiskamasz volt a beteg gyerek), és mivel ilyen jól áll a gyerekhez ő is és az összes többi családtag is, senkinek még csak eszébe se jut sajnálni őket. A srác még 20 évesen is tök kedves, igaz az ifjúkori hormonok rendesen bekavartak nála is, de mondom, az egész család irigylésre méltó. Másik családban a Down-os kicsi 1,5 évet élt, eszükbe sem jutott volna intézetbe adni. Még ma is nagyon hiányzik nekik, pedig van két másik gyerek. Egy családot viszont valóban tudok, amit nagyon tönkrevágott a gyerek betegsége, ott autista a srác és olyan agresszív volt sokáig, hogy napközbeni intézetbe se vették be. A házasság is becsődölt, igaz jó 8 év után, sok semmilyen nehézséget ki nem álló házasság előbb zátonyra fut. De egyáltalán milyen kérdés már az, hogy megtartod-e a gyereked fogyatékkal??? És ha nem születéskor, hanem 5 év múlva lesz valami végzetes baja? Mondjuk leukémia? Akkor majd intézetbe adod, hogy bocsi kislányom, arról nem volt szó, hogy megbetegszel, tudod apád meg én nem szeretnénk, ha tönkremenne a szerelmünk meg a boldogságunk, meg tudod hát izé, most nézzük végig ahogy agonizálsz, ezt nem gondolhatod komolyan, jobb lesz neked egy kis otthonban, néha meglátogatunk.

Ennyit erről!

Ez egy nagyon nehéz kérdés? Én úgy vagyok vele, ha anyagilag úgy állok, hogy nem jelentene gondot az eltartása, én azért megpróbálnám. Ha az első 2-3 év nem jelentett sok gondot, akkor biztos megtartanám. Viszont annak is meg van az esélye, hogy teljesen kikészülök tőle és nem bírom tovább, ha már minden tőlem telhetőt megtettem, de egyszerűen csődöt mondtam, akkor helyezném el egy neki szánt intézetbe. De ennek ellenére minden héten meglátogatnám és legalább nem mondhatom el magamról, hogy rossz anya vagyok, mert megpróbáltam tenni a gyermekem kényelméért.

Egyébként gyakran voltam fogyatékos gyerekek társaságában és a legtöbbjük mosolygós és kedves volt. A fogyatékosok úgy boldogok, ahogy vannak.

"ők mit tennének ha látnák, hogy fogyatékos az anyjuk?"

Vagy akkor mit tennének ha fogyatékos az APJUK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Sok madár ossza itt az észt, és azt sem tudja milyen egy ilyen gyerek. Ha anyagilag bírnám én is megtartanám, de az az anyiag az elég komoly összeget jelent, amivel nem sokan rendelkezdnek ebben az országban.

Ők máshogy látják a világot, máshogy viszonyulnak a dolgokhoz. Lehet hogy agresszív lesz, kezelhetetlen, kiszámíthatatlan. De lehet hogy aranyos stb. Erre rámegy az ember élete.

Természetesen egy fordítva is igaz, lehet hogy az egészséges gyerekem fog megszurkálni alvás közben, mert ilyen is van.

Ennek ellenére úgy érzem nem tartanám meg, de lehet hogy ez később változna. Egy egészséges gyerek is hatalmas felelőség és kiadások, mint anyagi, mint idő. Ott a családfő fogja keresni a kenyérrevalót, anyuka alig kap valamit. Ésszerűen kell gondolkodni, és mielőtt valaki azt mondja hogy anyagias vagyok, akkor igen, nem fogom x 100.000-es kezelések, speciális ilyen olyan cuccok, iskola stb fizetését a nyakamba venni, és így nem fizetni mondjuk az egyetemet a többinek. Elvenni tőlük az időt. Nehéz lenne a feleségemnek is, és habár ő biztos vagyok benne hogy megtartaná, hiába van édes kifiúnk, én nem szeretném hogy az egész életét erre tegye fel, mert ő van vele otthon.

Gondoljatok bele, hogy felnevelitek, vagytok 50-60 évesek, ő van 25-30, nektek meg kapufa. Akkor mi van? Bekerül egy otthonba ahol bántani fogják mert téged keres, senkitől nem fogad el semmit stb. Ott bántani fogják, szó szerint. Nem fogja megszokni a rendszert, és gyógyszerekkel fogják tömni, és onnantól ennyi. Vagy ápolják a testvérek? Persze ilyen is van a filmekben, szépen mindenki mosolyog stb, de mindenki a saját életét akarja élni, és a családját akarja fenntartani, megalapozni mindent. Én nem csesznék ki így a gyerekeimmel, hogy a testvérüket is el kelljen látniuk. És ugye ők sem sokkal álnak közelebb hozzá mint az ápolók, mert ők is már rég nem laknak otthon.

Én nem kockáztatnék. Az a baj hogy ez nagyon komoly téma, és itt csak 2 oldal van, és mindenki a saját oldalát védi. Lehet mondai hogy ilyen rossz szülő, oylan rossz akármi. De aki ide írt az mind azt hiszi mennyire áldozatkész, addig amíg nem került ilyen helyzetben.

Nekem is van ismerős akinek beteg a gyerek, és van mellette egy másik. Ők megtartották, csak 15 millás merdzsóval hordják a 10km-re lévő iskolába, ott építettek egy másik házat, mert a kissrácnak kell az iskola miatt. Heti 2* jár a takarító stb. Így én is megtartanám. De úgy hogy 2 gyerek mellett is centizni kell sokszor, pedig bőven átlag felett keresek, így nem.