Több anyanyelvűség, hogyan?

Szerintem az lesz neki a természetes, ha a szülők anyanyelven beszélnek hozzá.

Ti ketten egymással angolul szoktatok?

Mert akkor egyből a három nyelvet fogja elsajátítani.

Én is nyelvtanár vagyok anyanyelvi kiejtéssel (mert gyerekkoromban külföldön éltem), de mivel Magyarországon élünk, nem használom a gyerekeimmel csak a magyart.

Szerintem csak az a természetes, ami valóban adja magát.

Én ismerek egyébként ilyen felnőttet, aki pont így volt, két féle szülővel egy harmadik (később egy negyedik) országban.

A szülők anyanyelvén egyformán profi, azt mondja, kicsit nehéz neki identitás szempontból, de azért válságban nincs. :)

Tapasztalat szerint az a jó, ha mindkét szülö a saját ananyelven beszél a gyerekkel - mert ezt nagyon jól el tudja különíteni és minden gond nélkül megtanulja, hogy van "anyanyelv" meg "apanyelv".

Egyelöre az angolt nem kellene eröletetni, kivéve, ha - te meg a felesége - egymással csak angolul tudtok beszélni. Ebben az esetben természetes, hogy a "közös" nyelv az angol lesz, és a gyereknek ez sem jelent problémát, amíg a helyzetek, ahol az egyes nyelveket használja, határozottan el vannak különítve egymástól.

Ez a világ nagy részén ninden gond nélkül müködik.

Söt régen MO-on sem volt ebböl gond a müveltebb családoknál, ahol az otthoni társalgási nyelv német volt, a közösségi francia, a személyzet általában magyarul beszélnt és sok esetben a dajka/gyerekgondozó meg más nemzetiségü - a gyerekek mindenkivel a megfelelö nyelvet használták és mire felnöttek lettek, legalább 3-4 nyelven tudtak anyanyelvi szinten. Ehhez jött még az iskolai latin/görög, amit pluszban tanultak.

De visszatérve a mai korba, a gyerekeknek természetes az, hoyg ha több nyelvet hallanak, akkor azokat meg is tanulják.

Meg még egy példa: Svájcban az óvodákban a gyerekek egyszerre hallanak olasz, francia meg német beszédet, mert az óvónöket direkt vegyesen alkalmazzák. Így minimum három nyelvet tanulnak, de ha a család bevándorolt, akkor azt is tanulja otthon.

Az egyetlen feltétele a több nyelv tanításának, hogy a gyereknek egyértelmü legyen, hogy milyen helyzetben melyik nyelv használatos.

Nálunk: én+családom magyarul

Férjem+családja+környezet németül, kint élünk

Otthon: angolul mert mi mindig is angolul beszéltünk a férjemmel ketten és minden filmet úgy nézünk angolul játszunk angolul olvasunk stb.

Néha közösen us magyarul beszélünk mert a férjem is tanulja és örül ha gyakorolhat. Meg, a környezet amúgyis nèmet így a magyart kell többet gyakorolni :)

Tudok családokról, ahol működik három anyanyelv, ilyen módon. A tágabb környezet nyelve erős motiváló tényező a gyermeknek, főleg az akcentus tekintetében, tehát én a helyetekben a gyermeketek angol tudása és angol akcentusa miatt nem aggódnék.

Azonban: ahhoz, hogy emellett japánul is, magyarul is jó eséllyel viszonylag időben haladjon a beszédfejlődése, ahhoz következetesen te kizárólag magyarul, a feleséged meg kizárólag japánul kell beszéljen a gyermeketekhez, legalább a gyermek 10. életévéig!

Tök mindegy, ha pl te is remekül beszélsz japánul, vagy ha a nejed jó magyarból... Egy a lényeg: ha mikor épp hogyan (angolul, magyarul, japánul) beszélnétek, összezavarhatja őt.

Tök mindegy,hogy pl te beszélnél hozzá kizárólag japánul, nejed meg kizárólag magyarul: az is működne; de persze, ha jól értem a szitut, mégiscsak nejed japán anyanyelvű, te meg magyar ajkú, szóval legyél te a kizárólag magyar nyelvű a gyerekedhez, a nejed meg kizárólag japán, ez a javaslatom.

Amikor viszont a nejed szól hozzád, vagy te a nejedhez, akkor meg esetleg lehet angol az egyszerűség kedvéért, mert a gyerek úgy is ösztönösen "leveszi", hogy ez a közvetítő nyelvetek egymás felé, és hát a tágabb környezetében is hallja az angolt.

(De persze még ideálisabb volna -bár ez nem fontos, és nem is várható el- ha nejed is te is beszélnétek kiválóan mindhárom nyelvet és te a nejedhez magyarul szólnál, ő meg japánul válaszolna neked, stb).