Miért lett divat manapság az anyákat áldozatként beállítani?

Ez nagyon érdekes kérdező. Az egyik felével egyetértek a másikkal nem :)

Én sem értem azt, aki ki tudj írni például, hogy elege van a gyerekéből. Szerintem ott már gondok vannak a fejben és a szívben is.

Viszont! Én teljes mértékben a gyerekeimhez igazodok. Amikor altatás van már nem barátnőzök SOHA, akkor megyek a dolgomra, amikor neki is jó,az első mindenek előtt, hogy körülötte minden rendben legyen és hogy a napi ritmusa ne sérüljön. De ez minden területen így megy a gyerekeim körül. Fárasztó, de imádom.

Egy lassan 3 gyerekes anya :)

Egy ilyet tudok konkrétan: újszülött kortól szigorú napirendre szoktatták a babákat, és tilos volt az éjjeli etetés. Az éjjel síró babára rácsuktak az ajtót, aztán hadd szóljon. Túlélték persze, de ez a mai fogalmaink szerint ez kb éheztetés, mivel egy pici baba gyomra akkora, mint egy cseresznyemag, nagyon nehezen bír ki 8 óra éhezést.

A barátokkal másik korosztály játszóterezik, az ő szüleik már nem igazán mártírkodnak.

Kérdező, neked nincsen még gyermeked, ugye?:)

A mai kor édesanyáinak egyáltalán nincsen könnyű dolga. A régebbi anyáknak sem volt, csak ott más nehézségek voltak.

Régen: technika hiánya, emiatt rengeteg házimunka, betegségek (súlyosak, halálosak) háború, szegénység stb

ma: IZOLÁLTSÁG! a mai édesanyák egyedül vannak mindennel, a legtöbbnek semmilyen segítsége nincsen. A társadalom is individualista, sokkal kevésbé van csoporttudat, mint régen. A gyermekszám csökkent, egy családon belül gyakori az 1-2 gyerek. Régen szültek sokszor 8-10-et is, a nagyobb gyerekek segítettek az anyának a házimunkában és a kicsik ellátásában.

Olyan a világtörténelemben még nemigen volt, hogy egy anya ennyire egyedül legyen, mint napjainkban. A nagycsalád már nem együtt él, nincsen kölcsönösség, kölcsönös munkamegosztás.

Régen, amikor a fiam kicsi volt, elteltek úgy napok, hogy felnőtt emberrel nem beszéltem gyakorlatilag, mert nem volt a közelben. (mindenki dolgozott, kisgyerekes csak én voltam) Ez nagyon nem normális dolog! Az ember társas lény, ilyen az idegrendszere is, az izolációnak rengeteg negatív hatása van.

Emellett egy kisgyermek, vagy akár több rengeteg munkával jár, ha valaki azt tisztességgel csinálja. Majd ha lesz gyermeked, akkor meglátod. A folyamatosan újratermelődő házimunka, a játék, pakolás, főzés, mosás, séta, teregetés, takarítás köre, mindezt teljesen egyedül.

Később a munkahelyre visszailleszkedni, a háztartás még mindig sokszor anyáé, a logisztika, szervezés több gyerekkel, sok családban kizárólag anyáé. Nem egyszerű segítség nélkül.

Kialvatlanság: igen létezik! Babafüggő! Huzamos esetben az idegrendszer kimerül tőle, komoly testi, pszichikai tüneteket okoz. Az állandó készenlét éjszaka felületes alvást képes eredményezni. Régen mivel többen laktak együtt, az anyát leváltották éjjelre, vagy másnap, kipihenhette magát pár órára, ha szükséges volt. Rengeteget számít!

A korai irományokban is olvasni munkába kimerült, megfáradt édesanyákról, akik sokszor idejekorán meghaltak. (pl József Attila: Mama)

"Mire gondoltok konkrétan? Fel tudnátok hozni példákat, hogy mondjuk a ti vagy édesanyáitok gyerekkorában volt valami kifejezetten káros gyakorlat, ami csakis a szülők kényelmét szolgálta, és a gyerekre meg káros volt? "

Igen van ilyen! Pl az elhanyagolás! A gyermek, mint egy kisállat funkcióval bírt, akit elláttak, de ennél többet nem törődtek vele. Rengetegen emiatt hátrányba kerültek az iskolában, nem jutottak a képességeiknek megfelelő álláshoz, érzelmileg sérültek.

Figyi....

Manapság kizárólag az számít megbecsült munkának, amiért fizetést is kapsz.

Ha otthon törlöd a sz@rt két óránként a gyereked fenekéről, főzöl neki, órákig könyörgöd belé azt a pár falat kaját, 0-24 rajta tartod a szemed, nehogy véletlenül megölje magát valamivel, boltba rohangálsz, mosol magadra, a kölökre, a férjedre, takarítod a lakást, stb,stb, az az emberek túlnyomó többségének csak annyit jelent, hogy te kitartott vagy, és munkanélküli.

Innen már nem nehéz belátni, hogy miért akar sok anya több tiszteletet a munkájáért..

Arról meg ne is beszéljünk, hogy az, hogy te mit képzelsz el gyereknevelés címszó alatt, marhára nem olyan, mint gyereket nevelni a való életben... :)