Külföldi különbségek? (bocsánat hosszú)

Külföldön élek és meglepődve látom, mekkorák a gyereknevelési különbségek:

Teherbeesési kivizsgálások – nem követelmény az évekig próbálkozás

szülés/kórház/orvosok - nincs hálapénz, alap az orvosi kedvesség/alapos kivizsgálás. Ha epidurált kérsz akkor kapsz. Pl az én kórházam összecserélte a babákat (bárhol előfordulhat) de hatalmas bocsánatkérésekkel és egy igen komoly összeggel kértek elnézést míg Magyarországon egy vállvonást kapsz. Ha programozott császárt akarsz akkor megbeszéled az orvossal és az lesz, nem kell hozzá indok.

GYES - itt 4 hónap 100%ig fizetett, ebből kiindulva a munkáltató meg sem érzi a kiesést. A bevételkiesés fogalma is ismeretlen.

Szülés utáni/gyerekágyi depresszió - képtelenség mivel egyből mész vissza dolgozni

oltások - semmi sem kötelező, a szülő dönti el

sterilizálás - max 1-2 hétig, de a baba találkozzon a normális környezetében lévő baktériumokkal (nyilván nem egy afrikai nyaralásra gondolok)

újszülött csak üvegen keresztül - csak a súlyosan koraszülöttek. A család a baba természetes közege, úgy kezelik mint egy egységes biológiai szférát.

szeparációs szorongás - minden anyuka pár hónap után visszamegy dolgozni, a babák már eleve ebben nőnek fel.

oviba beszoktatás - első nap 1-2 óra és ennyi. Saját szememmel láttam mennyire simán megy, nincs sírás.

csak kedves ovónénik – nincs szemét ovónéni, elképzelhetetlen.

gyerek gyógyszerezése - itt lázra SEMMIT nem adnak, csak ha már láthatóan rosszul van a gyerek. Első dolog levetkőztetni a gyereket (ha kell pucérra a 20 fokos lakásban). A láz a test természetes reakciója és amennyire lehet teret kell neki engedni (ha nincs más betegsége a gyereknek nyilván). Anyám meg mindig jól betakargatott lázasan…

Időbe telt elfogadni ezeket a különbségeket de rájöttem, én voltam beszűkült. Ebből kiindulva néha úgy látom a magyar gyereknevelési módszerek mintha maguknak gyártanák a problémákat. Mint pl a szülés utáni depresszió. Itt ismerik persze de egyszerűen nincs ilyen mert mennek vissza a nők dolgozni. Nehéz de közben meg jó kiszakadni a büfizések világából. És közben meg csak látom a sok befordult anyuka kérdését akik nem tudnak kiszakadni a babavilágból. A minap olvastam hogy egy súlyosan sérült 3. gyerek született egy családba (nem találom a kérdést) ahol anyuka teljesen feláldozott mindent érte és felemésztette a családot, már válnak. Na itt ilyen elképzelhetetlen, mert az első pillanattól többféle lehetőség és támogatás áll rendelkezésre, az apuka már eleve részt vesz mindenben és nincs ez az egyoldalúság. A cégemnél pl komoly vezetői pozíciókban 4-5 gyerekes anyukák vannak, egyiknek pl súlyosan fogyatékos az egyik gyereke. És ez szomorú mert egyébként lehet meg tudták volna oldani. De a magyar mentalitás hogy anyuka szakadjon meg...szomorú.

De még sok más példám is van.

Ti hogy látjátok?