Külföldi különbségek? (bocsánat hosszú)
Külföldön élek és meglepődve látom, mekkorák a gyereknevelési különbségek:
Teherbeesési kivizsgálások – nem követelmény az évekig próbálkozás
szülés/kórház/orvosok - nincs hálapénz, alap az orvosi kedvesség/alapos kivizsgálás. Ha epidurált kérsz akkor kapsz. Pl az én kórházam összecserélte a babákat (bárhol előfordulhat) de hatalmas bocsánatkérésekkel és egy igen komoly összeggel kértek elnézést míg Magyarországon egy vállvonást kapsz. Ha programozott császárt akarsz akkor megbeszéled az orvossal és az lesz, nem kell hozzá indok.
GYES - itt 4 hónap 100%ig fizetett, ebből kiindulva a munkáltató meg sem érzi a kiesést. A bevételkiesés fogalma is ismeretlen.
Szülés utáni/gyerekágyi depresszió - képtelenség mivel egyből mész vissza dolgozni
oltások - semmi sem kötelező, a szülő dönti el
sterilizálás - max 1-2 hétig, de a baba találkozzon a normális környezetében lévő baktériumokkal (nyilván nem egy afrikai nyaralásra gondolok)
újszülött csak üvegen keresztül - csak a súlyosan koraszülöttek. A család a baba természetes közege, úgy kezelik mint egy egységes biológiai szférát.
szeparációs szorongás - minden anyuka pár hónap után visszamegy dolgozni, a babák már eleve ebben nőnek fel.
oviba beszoktatás - első nap 1-2 óra és ennyi. Saját szememmel láttam mennyire simán megy, nincs sírás.
csak kedves ovónénik – nincs szemét ovónéni, elképzelhetetlen.
gyerek gyógyszerezése - itt lázra SEMMIT nem adnak, csak ha már láthatóan rosszul van a gyerek. Első dolog levetkőztetni a gyereket (ha kell pucérra a 20 fokos lakásban). A láz a test természetes reakciója és amennyire lehet teret kell neki engedni (ha nincs más betegsége a gyereknek nyilván). Anyám meg mindig jól betakargatott lázasan…
Időbe telt elfogadni ezeket a különbségeket de rájöttem, én voltam beszűkült. Ebből kiindulva néha úgy látom a magyar gyereknevelési módszerek mintha maguknak gyártanák a problémákat. Mint pl a szülés utáni depresszió. Itt ismerik persze de egyszerűen nincs ilyen mert mennek vissza a nők dolgozni. Nehéz de közben meg jó kiszakadni a büfizések világából. És közben meg csak látom a sok befordult anyuka kérdését akik nem tudnak kiszakadni a babavilágból. A minap olvastam hogy egy súlyosan sérült 3. gyerek született egy családba (nem találom a kérdést) ahol anyuka teljesen feláldozott mindent érte és felemésztette a családot, már válnak. Na itt ilyen elképzelhetetlen, mert az első pillanattól többféle lehetőség és támogatás áll rendelkezésre, az apuka már eleve részt vesz mindenben és nincs ez az egyoldalúság. A cégemnél pl komoly vezetői pozíciókban 4-5 gyerekes anyukák vannak, egyiknek pl súlyosan fogyatékos az egyik gyereke. És ez szomorú mert egyébként lehet meg tudták volna oldani. De a magyar mentalitás hogy anyuka szakadjon meg...szomorú.
De még sok más példám is van.
Ti hogy látjátok?
válasza:Mindent meg lehet ideologizálni, te épp ezt teszed.
Ami viszont a leginkább sántít a leírásodban, az az, hogy a külföldet egységként kezeled, mintha MINDENHOL így lenne, s ezzel állítod szembe a "csúf, rossz" magyar gyakorlatot.
Pl.: az egészségügyi ellátás nagyban attól függ, hogy milyen rendszer áll mögötte (közös felelősségvállalás, azaz tb vagy privát biztosítás).
Az istenített nyugat egy részén nemhogy nem mosolyognak, de szóba se állnak veled, ha nincs olyan biztosításod és egy szüléssel akár egy életre is eladósodhatsz.
Aztán vannak ténybeli hibák. A szülés utáni depi nem a munka hiányától alakul ki.
Sajnos nem tudok veled egyet érteni utolsó, főleg a kötekedő stílusoddal. Egy szóval nem mondtam, hogy minden happy és tudom az árnyoldalakat is, de azok nem gyereknevelési téren vannak. Ezen a téren az egyetlen negatívum amit találtam az a hatalmas gyógyszerellenesség, mert mindenben a szervezet öngyógyításában bíznak. Viszont mindent nagyon kivizsgálnak, már-már érthetetlenül alaposan. Ez így magyarként elég szokatlan nekem.
De a legnagyobb hátrány Magyarországon kétségkívül az emberek rosszindulata ahogy rajtad is látszik, sajnos ez messze Európában elterjedt a magyarokról. Érdekes módon egyedül a magyar nem összetartó itt külföldön sem. Az olasz olasznak ad munkát, a svéd svédnek segít lakást szerezni…a magyarok meg inkább lehúzzák egymást (személyes tapasztalat).
És nem kötelező bölcsibe adni a gyereket, mi családon belül oldottuk meg. Mások szittert vesznek fel, mások családi napközibe adják ahol 2-3 gyerek van csak, mindenki másképp oldja meg. NEM MONDTAM, HOGY EZ A HELYES MEGOLDÁS NE FERDÍTS. Azt mondtam, hogy emiatt nincs szülés utáni depresszió, képtelenség is lenne. Az anyukák pedig kisimultak és munka után ujjult erővel babáznak. Aki nem akar az így sem megy vissza dolgozni hanem elmegy munkanélkülire (ami 2 évig a fizetésed 80%a) vagy valami részmunkát keres.
És a gyerekem úgy szokott be az oviba 2 óra alatt, hogy előtte soha nem volt rendszeresen közösségbe (ha a játszóteret és a nagymamát nem számítjuk annak). Én lepődtem meg a legjobban mert nagy hisztikirálynő tud lenni. Első nap sírt picit utána már semmi.
És igen mindent be lehet kamuzni mindenhova, erre nagyon büszkék a magyarok, csak képzeld más országokban szégyen az ilyen és korrektek az emberek….sok tanulni valónk van még az biztos. Sok példát tudnék mondani erre de az már nem gyereknevelés téma.
Az egészségügyi ellátás nem ez a témakör. Annyiban írtam csak, hogy méltósággal kezelik a betegek, ezesetben a vajúdó nőt aki üvölt vagy epidurált kér és néha bizony idegesítő tud lenni.
Az emberek mosolygása nem tartozik ide.
Igen függ az országtól is és a környezettől, ebben egyet érted Veled.
De korántsem idealizálom, rengeteg hátrány van itt is, de a keményen dolgozó ember meg tud élni becsülettel és nem kell kamuznia sehol sem. A rendőrvicceket itt nem értik mert becsületes munka rendőrnek lenni. A feketemunka sem igazán létezik, csak magyar feketemunkásunk volt eddig, senki más nem is értette a kérdést. De ezek nem ide tartoznak.
válasza:De gyögd már be, hol élsz, hadd boruljon a bili!
Nincs álomország. Nincs álom külföld vs szar Magyarország.
Mivel a vasfüggöny rég nem él, nem te vagy az egyetlen külföldre szakadt (aki milyen meglepő, hogy egy magyar nyelvű oldalra jár vissza?), ha elárulod hogy melyik országról írsz, jöhet a helyesbítés azoktól akik nem csak szemüvegen keresztül ismerik az adott ország valóságát.
válasza: válasza: válasza: válasza:Én is a "csodálatos" Nyugaton élek, de szerintem nem ugyanabban az országban, mint te. Aláírom, tényleg vannak dolgok, amik szimpatikusabbak, például, hogy nem kell minden piszlicsáré dologgal orvoshoz hordani a gyereket, vagy hogy több segítséget kapnak a beteg gyerekeket nevelő családok, de azért itt sem rózsaszínű minden.
A lányom ovijában igenis van undok óvónő (hogy a gyereket idézzem: "Ez a néni mindig mérges"), a többi pedig olyan, mint egy gép. Kedvesek, egy rossz szavam nem lehet rájuk, csak éppen valahogy az emberi hiányzik belőlük (bár nekem van egy olyan sejtésem, hogy az én lányomat nem igazán szeretik, de ez soha nem fog kiderülni). Az ovis beszoktatás viszont, kapaszkodj meg, egy hét volt. Míg Magyarországon úgy ment, mint ahogy te leírtad, egy óra első nap, aztán kész.
Itt 9-12 hónap a szülési szabadság, de az anyák nagy része ekkor nem megy vissza dolgozni!!! Ennek összetett okai vannak, nem is lényeg most.
Nem szeretnélek bántani, de ez a hibátlan külföld (bármit is értsünk most "külföld" alatt) vs szar Magyarország hozzáállás elég egyszerű gondolkodásra vall.
válasza:Kedves kérdező! Kezdem azt hinni, hogy valami önigazolást vársz a válaszoktól.
Én konkrétan akkor estem volna depresszióba, ha a csecsemőmet másra kell bíznom, ha nem szoptathatom igény szerint, mert vár a munka. Ha nem vagyok ott a fontosabb fejlődési lépéseinel, csak esetlegesen.
2 gyereket szültem természetes úton egy állami kórházban, mindenfajta beavatkozás nélkül. A szüléseim csodálatos élmények.
5,5 évig voltam itthon és nem lettem ám depressziós, hanem élveztem a gyerekeimmel töltött időt..
A gyerekeim közösségbe való beszoktatása teljesen zökkenőmentes volt, annak ellenére, hogy itthon voltam velük 3-3 evet.
Amióta visszamentem dolgozni, azóta kezdek befordulni. Nincs elég időm semmire, sem magamra, sem a gyerekeimre, sem a férjemre. Nincs lehetőségem részmunkaidős állásra egyenlőre. A munkámat szeretem, de egy rohanás az életünk.
ha neked tökéletes a kinti életed, akkor örülók neki, de az én olvasatomban egy rideg, nem családközpontú leírást adtál.
itt Magyarországon is követjük a világ változásait. Tudunk aantibiotikumrezisztens baktériumokról, és a láz védőmechanizmusáról.
Kevésbé lekezelóen nyilatkozz rólunk, itthon maradottakról, mert köztünk is vannak felvilágosult, netán boldog emberek.
És bár véleményeket vártál, de inkább csak támogatókat kerestél, hogy biztosítsd magadat arról, hogy mennyivel jobb ott nektek, mint nekünk.
Nem lettél szimpatikus, és a kinti életed sem.
Nem keresek támogatókat, igazából talán csak megerősítést kerestem, hogy tényleg ennyire ellenségesek-e az emberek.
És pontosan tudom az árnyoldalakat is, csak mivel az nem gyereknevelési téma, ezért nem írtam le, de ezt már írtam többször. Nem lehet egy életet ide leírni és országokat sem lehet mindenben összehasonlítani, mert sokmindenben jobb Magyarország. Én csak a gyereknevelést írtam le, hogy a rövid szülési szabadság ellenére mennyire nagyobb méltósággal kezelik a szülőket. És bő 2 évig a fizetésed 80%-a azért elég jó GYESnek számít szerintem, ha valaki ezt választja, bár elég ritka. Az emberek rosszindulatát viszont soha nem fogom megérteni…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!