Meddig lehet csak a gyerek miatt maradni? (hosszú)
Egyetemen tanulok (SE, még 2 év) A páromat még az előtt ismertem meg csaknem 5 éve vagyunk együtt, 2 éve együtt is lakunk. Van egy egyévesünk, nem terveztük ugyan de örültünk neki, és természetes volt hogy vállaltuk. A szülés után egy évet halasztottam.
A kapcsolatunk azóta totálisan tönkrement. Mint szülők jól működünk, de mint pár...
Soha nem voltunk kettesben az elmúlt egy év alatt pedig a rokonai vigyáztak volna rá (én árva vagyok egy testvérem van ő külföldön él), egyre inkább megszűnt a gyengédség később a mindennemű testi kontaktus (se csók se több), igazából úgy érzem magam mintha a gyereke anyja + házvezetőnője lennék.
Elkezdett hanyag lenni, nem figyelt oda a számláira ezért most van egy végrehajtás a nyakán, pedig ilyen téren mindig pontos volt.
Elkezdte ellenezni az egyetemet szeretne belebörtönözni ebbe (mondván hogy a fizuja elég, szerintem azért kettővel normálisabban élnénk)
Ha a kapcsolatunkról beszélünk akkor azzal jön hogy velem van baj, mert nem érti mi bajom hiszen ő dolgozik segít a picivel, oké hogy nem megyünk sehova de szerinte erre nincs is szükség hiszen már szülők vagyunk.
Nem tudom hogy fajult idáig de feszült vagyok mellette, és sokkal jobban érzem magam nélküle, szeretnék kilépni ebből az egészből.
Nem lenne esélyem a picire. Neki lakása van munka mellett gyedre jogosult, plusz bölcsibe adhatja (bár nem szimpatikus a bölcsi gondolata neki), plusz szülői segítség.
Nekem ezzel szemben a tanulmányaim vannak plusz 0 rokoni segítségem.
Egy éve megy ez de úgy érzem nem bírom, ki kéne még két évet bírnom ha azt szeretném hogy legyen bármi esélyem a picire de ezt lehetetlennek érzem.
Volt valaki már ilyen megalkuvó helyzetben a gyerek miatt, meddig lehet ezt bírni, rengeteget gondolok arra hogy milyen példát mutatok, mit várnék a gyerekemtől hogy mit tegyen ha ilyen helyzetben lenne?
Úgy érzem ha maradok nem leszek az a kiegyensúlyozott szülő akit megérdemelne, nem lesz itthon az a családi légkör amit látnia kéne, ha viszont elmegyek az nem azt jelenti hogy rossz anya vagyok? félek hogy azt nem bocsátaná meg bármennyire is törődnék vele, tartanám a kapcsolatot (ezt az egyet nem akadályozná), felőrlődök ebben a helyzetben de nem tudom hogy merjek e változtatni
válasza: válasza:Csak az mond ilyen mérhetetlen ostobaságot, mint az első, aki sosem volt ilyen helyzetben, de az inkább maradjon csöndben!
Mindjárt írok privátot.
válasza: válasza:Ugyan már! Aki akar és nem válogat, tud dolgozni érettségivel (sőt anélkül) is. Te a szakmadban akarsz. Nem szégyen az, de akkor mondd ki, ne azzal takarózz, hogy "anélkül nem lehet".
Kettesben lehet lenni altatas utan is. Nem kell ahhoz segítség hogy törődhessetek egymással (nekünk nincs akire bízhatnánk, mégse gond).
Baj van mindkettőtökkel. Vádaskodas helyett meg kéne próbálnotok megoldani a helyzetet.
Menekülés helyett inkább menj vissza az egyetemre egyéni tanrenddel elsô körben. Már az segíteni fog.
válasza:Lehet diák munkára menni,jobban kapkodnak a diákok után mint a normál munkakeresők után.
Vagy inkább otthagynám az egyetemet,de a gyerekemet nem hagynám.El lehet azt végezni később is (én 30 évesen kezdem pl.) ha te otthagyod az apjánál,az életben nem ítélik utána oda neked. De szerintem ez annyira nem is zavarna téged...
"Úgy érzem ha maradok nem leszek az a kiegyensúlyozott szülő akit megérdemelne, nem lesz itthon az a családi légkör amit látnia kéne, ha viszont elmegyek az nem azt jelenti hogy rossz anya vagyok? félek hogy azt nem bocsátaná meg bármennyire is törődnék vele, tartanám a kapcsolatot (ezt az egyet nem akadályozná), felőrlődök ebben a helyzetben de nem tudom hogy merjek e változtatni"
Ezt a részt olvastátok? Ha csak a saját boldogulásomat keresném és a gyerekem nem érdekelne nem írogatnék ide, mert nem lenne bennem kérdés a menni vagy maradni..
Nem akarok gyári dolgozó lenni mert a mellett a suli nem menne, a diákmunkából fenn még nem tartom magunkat, ha mégis menne akkor mégis mennyi időm maradna picire?
válasza:Hála Isten nem vagyok ilyen helyzetben, így nem tapasztalatot írok, csak véleményt.
Elhiszem, hogy rossz érzelem nélkül neked, hisz fiatal vagy, vágysz a gyengédségre, de én addig, amíg a megfelelő háttért nem tudom megteremteni, főleg így, hogy írod, hogy szülőként rendben vagytok, biztosan nem tudnám hagyni a gyermekemet és csak látogatója lenni.
Szerintem várj, végezz az egyetemen, és ha nem változik a kapcsolatotok, és kialakítottad a megfelelő háttered, akkor a kicsivel lépj, de ne nélküle.
Ha ez velem történne és hagynám a gyermekemet, (bár ilyet soha nem tennék, még csak meg se fordulna a fejemben, főleg, hogy az egyetlen gond a férfivel való érzelemhiány) abba ő biztosan belebetegedne én meg belepusztulnék.
Türelmet kívánok neked
válasza:Nőjj fel!
Ott a gyereked,felelősséget vállaltál érte egy életre,és igen,ennek ára van,jelen pillanatban az,hogy vagy elmész gyári melóra és neveled a gyereked vagy maradsz a rossz kapcsolatban amíg biztos egzisztenciát teremtesz neked meg a gyerekednek,é utána lépsz csak.
És ott a 3. opció,hogy ott hagyod a gyereket az apjának,és ez esetben igen,ez azt jelenti,hogy rossz anya vagy!A gyerek lelkét az nem fogja megnyugtatni,hogy hát igen anyám lelépett,de legalább boldog és kiegyensúlyozott.
Én is voltam ilyen helyzetben,és maradtam ameddig kellett,utána léptem,mert a gyereknek rám van szüksége elsősorban,és bármi is van azt úgy kell megoldanom,hogy ő ott van,az az opció,hogy nincs...na az fel sem merül még gondolatban sem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!