Meddig lehet csak a gyerek miatt maradni? (hosszú)
Egyetemen tanulok (SE, még 2 év) A páromat még az előtt ismertem meg csaknem 5 éve vagyunk együtt, 2 éve együtt is lakunk. Van egy egyévesünk, nem terveztük ugyan de örültünk neki, és természetes volt hogy vállaltuk. A szülés után egy évet halasztottam.
A kapcsolatunk azóta totálisan tönkrement. Mint szülők jól működünk, de mint pár...
Soha nem voltunk kettesben az elmúlt egy év alatt pedig a rokonai vigyáztak volna rá (én árva vagyok egy testvérem van ő külföldön él), egyre inkább megszűnt a gyengédség később a mindennemű testi kontaktus (se csók se több), igazából úgy érzem magam mintha a gyereke anyja + házvezetőnője lennék.
Elkezdett hanyag lenni, nem figyelt oda a számláira ezért most van egy végrehajtás a nyakán, pedig ilyen téren mindig pontos volt.
Elkezdte ellenezni az egyetemet szeretne belebörtönözni ebbe (mondván hogy a fizuja elég, szerintem azért kettővel normálisabban élnénk)
Ha a kapcsolatunkról beszélünk akkor azzal jön hogy velem van baj, mert nem érti mi bajom hiszen ő dolgozik segít a picivel, oké hogy nem megyünk sehova de szerinte erre nincs is szükség hiszen már szülők vagyunk.
Nem tudom hogy fajult idáig de feszült vagyok mellette, és sokkal jobban érzem magam nélküle, szeretnék kilépni ebből az egészből.
Nem lenne esélyem a picire. Neki lakása van munka mellett gyedre jogosult, plusz bölcsibe adhatja (bár nem szimpatikus a bölcsi gondolata neki), plusz szülői segítség.
Nekem ezzel szemben a tanulmányaim vannak plusz 0 rokoni segítségem.
Egy éve megy ez de úgy érzem nem bírom, ki kéne még két évet bírnom ha azt szeretném hogy legyen bármi esélyem a picire de ezt lehetetlennek érzem.
Volt valaki már ilyen megalkuvó helyzetben a gyerek miatt, meddig lehet ezt bírni, rengeteget gondolok arra hogy milyen példát mutatok, mit várnék a gyerekemtől hogy mit tegyen ha ilyen helyzetben lenne?
Úgy érzem ha maradok nem leszek az a kiegyensúlyozott szülő akit megérdemelne, nem lesz itthon az a családi légkör amit látnia kéne, ha viszont elmegyek az nem azt jelenti hogy rossz anya vagyok? félek hogy azt nem bocsátaná meg bármennyire is törődnék vele, tartanám a kapcsolatot (ezt az egyet nem akadályozná), felőrlődök ebben a helyzetben de nem tudom hogy merjek e változtatni
Jézus, egy kicsit higgadj le és moderáld magad.
Idegenként pazarolja az ember rád az időt, hogy hátha tudna egy kis lelket önteni beléd (bár ha egy anyának tippeket kell adni, hogy hogy maradjon a gyerekével, az már régen rossz), normális, emberi hangnemben, megértően válaszolt neked kb mindenki...
Igaza van az utolsók közötti hozzászólónak, rettentően önző, egocentrikus ember vagy...
Kár volt pazarolni rád az időt...
Minden jót
Ha ez megnyugtat, én azt se értem, hogy apaként hogy tudja valaki otthagyni a gyerekét és beérni max. a hétvégi láthatással, ahelyett hogy küzdene legalabb a közös felügyeletért.
De igen, ezt a társadalom jobban elfogadja, mivel megmagyarázza azzal (hol igaz, hol nem állítással), hogy "hat az apa mindig kevésbé szereti a gyerekét".
Figyelj, te már döntöttél...
Ha neked elég az, hogy csak beugrasz a gyerekedhez, hogy te tanulhass és élhess, akkor tégy belátásod szerint...
Lehet én vagyok túl anya (de kétlem, szerintem 95% így gondolkozik), de mint írtam, nincs az az Isten, az az egyetem, (hiába van igen magas végzettségem), vagy nincs az a társhiány, hogy én ezt megtegyem.
És ha te megteszed ezt a lépést, most borítékolom, hogy a gyermeked sohasem fog megbocsátani, sem megérteni téged...
Figyelj a testvérem meg szerintem én se igazán tudtam megbocsátani anyámnak hogy apámmal maradt, aki eléggé visszaélt azzal hogy egy anya a gyerek nélkül nem megy megcsalta lenézte semmibe vette, anyám meg tűrte, amikor elmehetett volna besikerültem én így ismét maradt.
Vitatkozhatnánk melyik a jobb csendesen vagy nem csendesen megölni egymást miközben a másik gyerekét is neveljük (direkt így írom mert hajlamosak vagyunk elfelejteni hogy nem csak a mi vérünk) vagy kijelölni a határokat és nevelni a gyereket.
Mint mondtam valószínűleg öljük még egymást két évig talán háromig is, majd nagylány leszek és kibírom, és nem írok ki olyan hülyeséget hogy közösen nevelni külön élve
szerintem én se írtam sehol, hogy légy mártír és maradj vele egy életen át és elnézést, hogy sajnálni mertem azt a gyermeket, akinek fogalma sincs róla, hogy a levegőben lóg, hogy anya csak látogatója lesz...
na tényleg léptem.
minden jót nektek!
Senki nem mondta hogy maradj vele életed végéig,és szenvedj,csak azt hogy VÁRJ,és teremts alapokat.3 évig lehet neked nem lesz olyan nagyon jó,de legalább a gyereked nem teszed tönkre egy életre.Aztán addig ne a palira koncentrálj,hanem a gyerekre,a tanulásra,a munkára,meg keress valami hobbit ha úgy tetszik,és hopp elröppen a 3 év.Ha te nem tudsz semmi áldozatod hozni a gyerekedést (átmenetileg) mert NEKED az lenne jó,akkor valóban hagyd azt a gyereket ott az apjánál,mert jobb helye lesz.Aztán majd ha lesz egy új párja,akkor majd megtapasztalja az a gyerek milyen az ha egy anya mellette van mindig,nem csak akkor amikor rá ér.Az életben nem fogja megbocsátani neked.
Ez van,az életben vannak nehéz dolgok,jó reggelt kívánok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!