Meddig lehet csak a gyerek miatt maradni? (hosszú)

Egyetemen tanulok (SE, még 2 év) A páromat még az előtt ismertem meg csaknem 5 éve vagyunk együtt, 2 éve együtt is lakunk. Van egy egyévesünk, nem terveztük ugyan de örültünk neki, és természetes volt hogy vállaltuk. A szülés után egy évet halasztottam.

A kapcsolatunk azóta totálisan tönkrement. Mint szülők jól működünk, de mint pár...

Soha nem voltunk kettesben az elmúlt egy év alatt pedig a rokonai vigyáztak volna rá (én árva vagyok egy testvérem van ő külföldön él), egyre inkább megszűnt a gyengédség később a mindennemű testi kontaktus (se csók se több), igazából úgy érzem magam mintha a gyereke anyja + házvezetőnője lennék.

Elkezdett hanyag lenni, nem figyelt oda a számláira ezért most van egy végrehajtás a nyakán, pedig ilyen téren mindig pontos volt.

Elkezdte ellenezni az egyetemet szeretne belebörtönözni ebbe (mondván hogy a fizuja elég, szerintem azért kettővel normálisabban élnénk)

Ha a kapcsolatunkról beszélünk akkor azzal jön hogy velem van baj, mert nem érti mi bajom hiszen ő dolgozik segít a picivel, oké hogy nem megyünk sehova de szerinte erre nincs is szükség hiszen már szülők vagyunk.

Nem tudom hogy fajult idáig de feszült vagyok mellette, és sokkal jobban érzem magam nélküle, szeretnék kilépni ebből az egészből.

Nem lenne esélyem a picire. Neki lakása van munka mellett gyedre jogosult, plusz bölcsibe adhatja (bár nem szimpatikus a bölcsi gondolata neki), plusz szülői segítség.

Nekem ezzel szemben a tanulmányaim vannak plusz 0 rokoni segítségem.

Egy éve megy ez de úgy érzem nem bírom, ki kéne még két évet bírnom ha azt szeretném hogy legyen bármi esélyem a picire de ezt lehetetlennek érzem.

Volt valaki már ilyen megalkuvó helyzetben a gyerek miatt, meddig lehet ezt bírni, rengeteget gondolok arra hogy milyen példát mutatok, mit várnék a gyerekemtől hogy mit tegyen ha ilyen helyzetben lenne?

Úgy érzem ha maradok nem leszek az a kiegyensúlyozott szülő akit megérdemelne, nem lesz itthon az a családi légkör amit látnia kéne, ha viszont elmegyek az nem azt jelenti hogy rossz anya vagyok? félek hogy azt nem bocsátaná meg bármennyire is törődnék vele, tartanám a kapcsolatot (ezt az egyet nem akadályozná), felőrlődök ebben a helyzetben de nem tudom hogy merjek e változtatni