Meddig lehet csak a gyerek miatt maradni? (hosszú)
Egyetemen tanulok (SE, még 2 év) A páromat még az előtt ismertem meg csaknem 5 éve vagyunk együtt, 2 éve együtt is lakunk. Van egy egyévesünk, nem terveztük ugyan de örültünk neki, és természetes volt hogy vállaltuk. A szülés után egy évet halasztottam.
A kapcsolatunk azóta totálisan tönkrement. Mint szülők jól működünk, de mint pár...
Soha nem voltunk kettesben az elmúlt egy év alatt pedig a rokonai vigyáztak volna rá (én árva vagyok egy testvérem van ő külföldön él), egyre inkább megszűnt a gyengédség később a mindennemű testi kontaktus (se csók se több), igazából úgy érzem magam mintha a gyereke anyja + házvezetőnője lennék.
Elkezdett hanyag lenni, nem figyelt oda a számláira ezért most van egy végrehajtás a nyakán, pedig ilyen téren mindig pontos volt.
Elkezdte ellenezni az egyetemet szeretne belebörtönözni ebbe (mondván hogy a fizuja elég, szerintem azért kettővel normálisabban élnénk)
Ha a kapcsolatunkról beszélünk akkor azzal jön hogy velem van baj, mert nem érti mi bajom hiszen ő dolgozik segít a picivel, oké hogy nem megyünk sehova de szerinte erre nincs is szükség hiszen már szülők vagyunk.
Nem tudom hogy fajult idáig de feszült vagyok mellette, és sokkal jobban érzem magam nélküle, szeretnék kilépni ebből az egészből.
Nem lenne esélyem a picire. Neki lakása van munka mellett gyedre jogosult, plusz bölcsibe adhatja (bár nem szimpatikus a bölcsi gondolata neki), plusz szülői segítség.
Nekem ezzel szemben a tanulmányaim vannak plusz 0 rokoni segítségem.
Egy éve megy ez de úgy érzem nem bírom, ki kéne még két évet bírnom ha azt szeretném hogy legyen bármi esélyem a picire de ezt lehetetlennek érzem.
Volt valaki már ilyen megalkuvó helyzetben a gyerek miatt, meddig lehet ezt bírni, rengeteget gondolok arra hogy milyen példát mutatok, mit várnék a gyerekemtől hogy mit tegyen ha ilyen helyzetben lenne?
Úgy érzem ha maradok nem leszek az a kiegyensúlyozott szülő akit megérdemelne, nem lesz itthon az a családi légkör amit látnia kéne, ha viszont elmegyek az nem azt jelenti hogy rossz anya vagyok? félek hogy azt nem bocsátaná meg bármennyire is törődnék vele, tartanám a kapcsolatot (ezt az egyet nem akadályozná), felőrlődök ebben a helyzetben de nem tudom hogy merjek e változtatni
válasza:Miért kéne kilépni a kapcsolatból ahhoz, hogy változtatni tudj?
Értem én, hogy ez így most nem jó, de úgy is lehet változtatni, ha maradsz. Ha ilyen régóta együtt vagytok, és korábban minden rendben volt, akkor még van esély visszahozni. Tapasztalatból beszélek, mi a gyerek születése után majdnem szétmentünk, de egy kicsit a sarkamra álltam, megoldottuk a problémáinkat és most jobban megvagyunk, mint korábban valaha.
A pici mellett is lehet tanulni (1 éves volt a fiam, amikor államvizsgáztam). Egész egyszerűen folytatod az egyetemet, vagy távon, vagy ahogy írták egyéni tanrenddel. Attól hogy együtt éltek és egy család vagytok, nem szabhatja meg neked, hogy tanulhatsz-e vagy sem, hogy dolgozhatsz-e vagy sem. Egészséges embernek kell a kihívás, a felnőtt társaság, amit egy munka adhat (kivéve, aki annyira elhivatott a családja iránt, hogy tökéletesen boldoggá teszi a háziasszony szerep, mert ilyen is van).
Ha ezt elfogadta a párod, akkor jöhet a következő lépés, hogy megbeszéled valamelyik rokonnal egy délutánra/estére hogy elvállalja a picit, te pedig megleped a párod. Mondjuk valami csini ruciban, a kedvenc kajájával várod otthon (ez csak egy ötlet, te tudod, hogy miket szoktatok csinálni, mit szeret, mi az aminek örülne, mi az, amitől régen elvesztette a fejét, és azonnal ágyba akart vinni). Ebből amúgy az is kiderül, hogy már te nem érdekled, vagy csak előtérbe került nála a gyerek. Mert ha úgy reagál ahogy az ember várja és örül az egész szitunak, akkor rendbehozható minden. Ha viszont kioktat vagy elküld a fenébe, hogy ezt mégis minek csináltad, akkor ott más gond van.
De ennek csak akkor van értelme, ha te tényleg meg akarod őt tartani.
válasza:"Nem akarok gyári dolgozó lenni mert a mellett a suli nem menne, a diákmunkából fenn még nem tartom magunkat, ha mégis menne akkor mégis mennyi időm maradna picire?"
Sajnos az jön le nekem, hogy te a szíved mélyén már döntöttél, és csak a kifogásokat keresed, meg csak megerősítést vársz, hogy jól döntöttél...
válasza:Tehát inkább otthagynád a gyereked teljesen csakhogy szabadulj ettől a kapcsolattól, mintsem a munka miatt alig lásd? Logikus.
Minden kapcsolatot megvisel (változó mértékben) a gyerek. A legjobbat is. De van aki tesz azért, hogy jó legyen, visszaálljon az egyensúly, valaki meg kilép.
válasza:"Úgy érzem ha maradok nem leszek az a kiegyensúlyozott szülő akit megérdemelne, nem lesz itthon az a családi légkör amit látnia kéne, ha viszont elmegyek az nem azt jelenti hogy rossz anya vagyok? félek hogy azt nem bocsátaná meg bármennyire is törődnék vele, tartanám a kapcsolatot "
És ha lelépsz az az a légkör lesz számára, ami megfelelő lenne?
Abba azért bele gondoltál, hogyha mondjuk most ott hagynád az apjával, azzal örökre el is veszítheted? Mármint megmarad számodra a "hétvégi anyuka" szerep? Mert nagyon nem biztos, hogyha évek múlva talpra állsz, és vinnéd a gyereket, akkor az apja oda is adja. És ha bíróságra megy az ügy, valószínű ők sem fogják neked ítélni, csak mert te vagy az anyja és végre méltóztattál összeszedni magad. Azt fogják nézni, hogy eddig is az apjával élt, és ott is rendbe volt minden, te meg már egyszer elhagytad. Nem fogják ide-oda tolizni csak azért, hogy neked jobb legyen.
Ha be akarod fejezni az egyetemet, akkor tegyél úgy. Állj a sarkadra, mond meg a párodnak, hogy vissza mész, és pont. Lehet, hogy a kapcsolatotoknak is jót tenne, mert őt is kizökkentené ebből a dologból, hogy te háztartásbeli legyél. Úgy látom ő is bele fásult ebbe.
komolyan mindenki úgy véli ha külön él az egyik szülő akkor az sz*rba se veszi a gyerekét? (sorry a levelek is felingereltek kicsit)
Nem akarom otthagyni, nem akarom soha többé nem látni.
Az apával nem akarok együtt lenni mert az a kapcsolat menthetetlen és nem bírom elviselni hogy az aki szeretett és akit szerettem mára teljesen elidegenedett tőlem. Nem néz rám nőként, már több mint fél éve nem szeretkeztünk, az utolsó csókra, gyengéd szóra már nem is emlékszem. Ez az egy év alatt amíg szépen tropára mentünk nem ültem ölbe tett kézzel próbáltam menteni ezt de nem tudok vele mit csinálni ha nem kellek neki! Már az is megfordult a fejemben hogy megcsal..
Komolyan nem tudok javítani rajta próbálok de egyedül nem tudok megváltoztatni valamit amihez két ember kell.
Nem vagyok se szívtelen se szörnyeteg, csak mélységesen csalódtam abba hogy másfél évvel ezelőtt boldogok voltunk örültünk annak hogy gyereket várok, izgatottan készülődtünk és a mai napra szinte egy csicska lettem a szemében, és nem tudom hogy mit követtem el azon kívül hogy gyereket szültem, és több időnk van egymásra is mert nem jártam suliba. De neki nem kell az időm.
Szeretem a gyerekemet, örülök hogy halasztottam hogy itthon lehettem vele, szeretek törődni vele gondoskodni róla, de ez a kapcsolat megviselne bárkit, érzem hogy türelmetlenebbé válok, hogy fásult vagyok feszült, olyan mintha kiégtem volna, tudom hogy szörnyű de volt hogy elgondolkoztam hogy ha nem lenne akkor az apja még mindig az a férfi lenne akinek megismertem?
Könnyű azt mondani hogy változtassak de min? ugyanúgy hazavárom, főzök mosok takarítok leveszem az itthoni dolgok terhét a válláról hagyom pihenni, odafigyelek rá, érdeklődöm a dolgai iránt, csak már nem akarja megosztani velem őket, míg máskor bőven mesélt ma elintézi egy nem volt semmivel. Imádom nézni ahogy törődik a kicsivel, de én már nagyon rég nem kapok az idejéből.
Persze menjek el, dolgozzak de hol? Hol tudok olyan munkát találni végzettség nélkül amiből fenntartok egy albérletet, ami mellett van időm sulira és a gyerekemmel is ugyanúgy tudok törődni? Úgy hogy nyilván a párom se hülye és elindítaná a gyermekelhelyezési pert amit azt hiszem meg is nyerne, nem tudom hogy az itt válaszolók tényleg úgy gondolják hogy az akinek lakása munkája segítő rokonai vannak az hátrányban van azzal szemben akinek egyenlőre se munkája se lakása se segítsége (max barátok?) csak azért mert ő apa nem pedig anya.
Imádom a gyerekemet hiszen miatta vagyok itt miatta nyelem ezt az egészet, miatta gondolom azt hogy nyelem még két évig ha megy, csak nem igen megy, nem tudom ki hogy bírná ezt...
NEM azt a kérdést tettem fel hogy elhagyom a gyerekem mert ez nekem így lesz a legjobb megerősítenétek hogy attól még hiperszuperjó anya vagyok?
Hanem hogy emberileg lehet ezt bírni? van élhető alternatíva? Az élhető alternatíva hogy naponta foglalkozok vele ugyanúgy csak nem alszok itt meg suliba járok mellette? Azért kérdezem hogy élhető alternatíva e mert nincs ilyen példa az ismeretségi körömben, nem tudom hogy működhet e, nem tudom hogy mi van akkor ha az anya a külön élő fél, nem akarom ezt választani, nem döntöttem el hogy az leszek csak mérlegelni akarom hogy az vajon milyen élet?
válasza:"Hanem hogy emberileg lehet ezt bírni? --> én, mint anya,és a gyermekem, mint törékeny kisgyermek, akinek én, mint anya jelentem a világot, biztosan beledöglenénk.
"van élhető alternatíva?" --> amit már többen leírtak neked, hogy a gyermekedért kapd össze magadat, nyelj egy nagyot, menj tanulni, hogy kicsit visszazökkenj a való világba, aztán lesz munkád, kb 3 év, tehát nem a világ vége és még te mindig fiatal leszel, minden esélyed megvan, hogy újra boldog párkapcsolatod legyen, és újra lesz élhető életed. A gyermekedért ez a kb 3 év ló**fsz.
"Az élhető alternatíva hogy naponta foglalkozok vele ugyanúgy csak nem alszok itt meg suliba járok mellette?" --> Ha őszintén belegondolsz, így mennyit leszel vele? Megmondom: semmit. Suliba jársz, tehát a napod nagy része elmegy, ha d.után elmész hozzá, akkor ő lehet pont alvásidőben lesz, aztán meg lelépsz. A gyerek belebetegszik, aztán ahogy nő és okosodik meg valószínűleg nem fog rád szerető anyaként tekinteni... Ha megkérdezi, hogy miért tetted ezt, szerinted meg fogja érteni, hogy anyának fickó kellett, így inkább lelépett...
Hiába majdcsak ugyanolyan fontos egy gyermeknek az apa, de ha őszinték leszünk, egy anya mégiscsak anya, és azért, hogy valaki engem öleljen, szeretkezzen velem (amit mint írtam hamarosan akár újra átélhetsz) nincs az az Isten, hogy a saját gyermekemnek csak látogatója legyek...
válasza: válasza:Nem egy másik férfi miatt mennék el köszi, azt hiszem ezek után nem sok kedvem van egy párkapcsolathoz, vele akartam leélni az életem, összeköltöztem vele gyereket vállaltam vele, neki meg már nem kellek mint nő csak mint háztartásigép + anya, szóval idő lesz ezt kiheverni, szóval nem basszus nem d*gni akarok.
De felfogtam a különélő anya mint lény nem létezik. Max olyan van hogy elment hogy egyedül karriere legyen, elment hogy b***hasson, elment mert nem kellett neki gyerek, nem is szülő aki elhagyja a gyerekét kivéve ugye ha f***z van a lába közt mert az megérthető.
Szóval munkálkodok azon hogy mielőbb elmehessek innen törpéstül, köszi a válaszokat
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!