Gyereket akarunk de kicsit félek. Mit tegyek, hogy ez ne így legyen?
Kérlek tanácsokat adjatok és ne lebeszélni vagy megszólni próbáljatok!
Már nagyon régóta szeretnék gyereket és a párom is így gondolja. A sulival májusban fogok végezni (már van érettségim csak most szakmát tanulok) de még a szüleimmel élek. Tervezzük az összeköltözést de egyéb okok miatt ez még sajnos nem megoldható. Megvan a ház, ez a barátom saját háza, neki van munkahelye és ha végzek az iskolával utána én is szeretnék dolgozni. Ő már elég régóta mondja, hogy gyereket szeretne (idősebb nálam) de eddig még "nem akartam" mert szerettem volna leérettségizni de most már úgy érzem, hogy kezdek belépni a felnőttek világába és másabb mintha iskolásan szülnék gyereket. Tudom, hogy fiatal vagyok még és előttem az élet de már nagyon szeretnénk. Szinte nem telik el nap anélkül, hogy valamelyikünk ne mondaná. Az ismerőseink között is sokan vannak akik alig idősebbek nálam és már van gyerekük, többeknek már a második jön és jól megvannak. Sokszor csak gyönyörködünk a gyerekeikben és ők is szinte mindig megjegyzik, hogy mi mire várunk, csináljunk magunknak. Látom az ismerőseimen és amiket mondanak tudom, hogy nem mindig könnyű az anyaság de akarom.
Tartósnak érzem a kapcsolatunkat, három éve vagyunk együtt de még kicsi vitákon kívül sose volt semmi probléma. Nagyon jól érzem magam mellette és elmondása szerint ő is jól érzi magát mellettem. Volt lehetőségünk úgymond kiélni magunkat, bár nem kell nagy dolgokra gondolni. Én már nem is vágyom olyanokra, hogy csavarogjak vagy bármi.
Mivel még a szüleimmel élek és szerintem még egy ideig fogok is, tartok az ő véleményüktől. Az a megérzésem, hogy ők nem nagyon örülnének neki már csak azért sem mert a családban én vagyok a kicsi és azért még fiatal is vagyok. Ha ezt sikerülne leküzdeni akkor nem lenne semmi akadálya. Pedig ők is fiatalon lettek szülők (anyukám 19 volt, apukám 22 mikor az első gyerekük született.
Félek, hogy ha elköltözök ez akkor is bennem fog maradni. Tudnátok tanácsot adni, hogy hogyan küzdjem le ezt a dolgot?
20/L
Mi is öt éves tervben gondolkodtunk. 21 voltam mikor megismertem párom. Arra jutottunk hogy 5 év múlva talán fogunk ott tartani hogy gyerek is lehessen. Most 2,5 évnél járunk de sem emberileg sem anyagilag nem merem megkockáztatni azt hogy most vállaljunk gyereket. Még hátra van ugyan ennyi de közel sem biztos hogy addigra kiforrják magukat a dolgok.
Én együtt élek párommal. Dolgozom is. Nem véletlen késztet bizonytalanságra ez. Hiszen mögöttem már nincs ott a szülői védelem sem semmi. Kapkodás hajtás és sok sok meló na meg spórolás és felelősség minden egyes nap. Ha ezekbe belenősz megérted miért int mindenki óva a korai gyermekvállalástól. De ahhoz hogy ezt megértsd még egy két részét fel kell fedezned az életnek. Ezek olyan leckék amiken ha nem mész át rengeteg hibát véthetsz. Ami aztán a saját és kisgyermeked boldogságába kerülhet.
Ne hagyd hogy a sztereotípiák és az ismerősi nyomás felülírja a helyes érzésedet a félelmet! Mert ebben a korban ebben az élethelyzetben van is mitől!
"Mivel még a szüleimmel élek és szerintem még egy ideig fogok is, tartok az ő véleményüktől"
Ne haragudj de neked abszolút nem való még gyerek, mert te is gyerek vagy még!
Nem is akarod igazán szerintem, csak a félsz hogy elhagy ha nem szülsz neki, meg jaj a barinőnek is már 2 van neked is kell mutogathassad fészbukon!?!
20 évesen, 3 év után, semmi munkatapasztalattal, úgy hogy nem is ismered a másikat, mivel egy percet se éltetek együtt, a világ legnagyobb böszmesége gyereket csinálni!
Csatlakozom a #10-es válaszoló véleményéhez.
Ha a kedveseddel nem éltél még együtt úgy egy évet, hogy csak ketten vagytok a háztartásban, akkor addig nem szabad gyermeket vállalni. Lakva ismerszik meg a másik. Távolról könnyű szeretni a másikat.
Ha egy évnyi együttélés után is úgy gondolod, hogy a kedvesed a megfelelő ember gyermekeid apjának, akkor nosza...
-Ha még nem laktatok együtt egy percet sem nem kéne gyereket szülni.
-Ha még nem dolgoztál egy percet sem, nem kéne gyereket szülni.
-Ha csak a párodnak van bármije is, és te nem tudsz semmit felmutatni akkor nem kéne gyereket szülni :)
"szinte mindig megjegyzik, hogy mi mire várunk, csináljunk magunknak"
Ezt meg szóra sem méltatom. Egy gyerek nem annyiból áll, hogy megcsináljuk aztán kész. Felelősségteljes gondolkodás kell hozzá, és STABIL tartós kapcsolat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!