Ti támogatjátok vagy ellenzitek a kollektív büntetést?

Az a baj, kérdező, hogy nem jó példákat hoztál, és a válaszolókba annyi empátia sem szorult, mint egy kávéscsészébe (kollektív ítélet). El sem tudják például képzelni, hogy egy gyerek vesz a diákmunkával megkeresett pénzéből egy gépet, amit elsősorban tanulásra szeretne használni, a kisebb testvére viszont folyton odaül játszani, a szülő pedig nem tesz semmit - vagy mindkét gyereket megbünteti, a nagyobbat is, amiért balhézni merészelt a saját gépe miatt. (Most jönnek majd az "amíg az én házamban lakik, addig én tartom el, és az tulajdonképpen az én gépem/a két gyerek közös gépe" válaszok.) Vagy hogy egy osztálynak a 90%-a gyökér, nem érdekli őket a továbbtanulás. És még mielőtt... nem, nekem nincsenek ilyen jellegű sérelmeim, egyszerűen csak tudom, hogy léteznek ilyen helyzetek.

Nézzünk a felnőttek világából is példákat a kollektív büntetésre:

A gyárban teljesítményalapú bérezés van. Lelkiismeretesen dolgozol, mindig teljesíted a normát, és a kollégáid is hozzád hasonlóan jól dolgoznak. Egyik nap felvesznek a sorra egy büdös tahót, aki egész nap csak lébecol, nem csinálja a dolgát, ráadásul bennetek is akadályoz a munkában. Jelzitek a részlegvezetőnek a problémát, ő azonban nem tesz semmit, azt mondja, hogy oldjátok meg ti. A részleg teljesítménye csökken. Kéritek az új embert szépen, kéritek csúnyán, míg az egyik ilyen csúnyább kérést (üvöltözést) meghallja a főnök, mindenkit kollektívan felelősségre von, majd kötelező túlórát rendel el, hogy behozzátok az elmaradást. Nyilván be kellett volna rángatni a renitenskedőt a budiba, oszt jól elverni, vagy a sötét utcán helyben hagyni... mert ez a civilizált elintézési mód. Hogyan éreznéd magad ebben a helyzetben? Hogyan hatna a főnök döntése és viselkedése a jövőbeni teljesítményedre? Igazságosnak éreznéd a helyzetet?

Vagy:

A főnök rád bíz egy fontos, határidős munkát, ahhoz azonban, hogy haladni tudj vele, szükséged van egy kollégád által megoldott részfeladatra. Te nem tudod helyette megcsinálni, mert nem ismered azt a programot, amivel dolgozik, és különben sem férsz hozzá a szükséges adatokhoz. Ő is tudja, hogy sürgősen meg kellene csinálnia a kimutatásokat, csakhogy magasról tesz rá. Jelzed a problémát a főnöknek, de őt nem érdekli a dolog, csak az, hogy a nap végére az asztalon legyen a jelentés. Hiába vetsz be minden legális és törvényes eszközt az ügy érdekében, a kollégád a füle botját sem mozdítja, te nem tudsz haladni, így természetesen nem készül el a jelentésed a nap végére. A főnököd iszonyatosan dühös lesz, mindkettőtöket lehord a sárga földig, semmirekellő, haszontalan idiótának nevez, majd kijelenti, hogy mindketten búcsút mondhattok a havi prémiumnak. (Te eddig minden hónapban megkaptad a prémiumot, a kollégád sosem, mert egy trehány disznó.) Igazságosnak éreznéd a kollektív büntetést? Ösztönzően hatna a főnököd viselkedése és hozzáállása a jövőbeli teljesítményedre? Szerinted változna a későbbiekben a kollégád hozzáállása, ha a parkolóban jól összerugdosnád, meg néhányszor belevernéd a fejét az autójába (nincs kamera)? Vagy hányszor kellene megverned ahhoz, hogy célt érj nála? Akkor is nekiállnál verekedni, ha egy cirka 50 kg-os nő vagy, a másik meg kétszer akkora pasi? Mi lenne a megoldás, hogy többé ne kerülj ilyen helyzetbe, hogyan kerülnéd el máskor a kollektív büntetést? (Felmondanál, persze...)

A kollektív büntetés célja az, hogy a gyökereket kigyomlálják, nade egy normálisan működő családban csak nem lehet ez a cél. Aki szerint igen, az inkább ne vállaljon gyereket. Egy osztály esetében pedig a tanár nagyon is tisztában van azzal, hogy kik is azok a bizonyos gyökerek, csak kényelmesebb a saját munkáját másokkal elvégeztetni.

# 42

Nagyon ráéreztél. Személyesen valószínűleg rettegnék egy gyerektől aki nem mer kiállni magáért:D