Miért gondolják a járókelők, hogy egy magából kifordulva hisztiző dackorszakos 2 éves mellé az anyukának még az ők tanácsaira/sopánkodásaira/beszólásaira van szüksége? Ti ezt hogy kezelitek?

Attol fugg milyen kedvemben talal..volt mar olyan,h ugy visszaszoltam,h tobbet nem akart beszelni hozzam

,maskor meg ugy teszek,mintha meg se hallanam...

Hangosan ráköszönök, hogy "jónapot kívánok, ne haragudjon, most NEM ÉREK RÁ, köszönöm a tanácsot, de most nem érünk rá beszélgetni". Mivel üvöltök (általában a gyerek sírása miatt is, meg amúgy is), mindenki más elkezdi őt bámulni, hogy mit dumált, és ettől olyan zavarba jönnek az emberek, hogy tovább sétálnak. Közben pedig nem mondtam semmi sértőt. A többit, hogy bssza meg, csak hozzágondolom, esetleg a szememből olvashatja ki. De én is rühellem az ilyet. Főleg, ha unatkozó nyugdíjas, akinek csak a szép emlékek maradnak meg a fejében, és károghatja, hogy milyenek a mai anyák. Gyomrom forog mindegyiktől.

Egyik nap én kaptam meg, hogy minek szorítom be a fél évesemet a kendőbe (simán fel volt csak kötve), biztos azért üvölt ,mert rossz neki (csak álmos volt és ő így altatja magát), miért nem viszem babakocsiban (foglalt, mert benne van a 2 évesem), a 2 évest miért nem engedem sétálni (mert nagy bevásárlásra mentünk és nincs szabad kezem utána rohangálni, hanem fogad szót, és kb. soha nem végzek, ha elengedem), stb. stb. végeláthatatlan magyarázkodás lett volna. Ehelyett elköszöntem, és hagytam, had gondoljon, amit akar. Én büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán meg tudom oldani két ilyen kicsivel harmincöt fokban autó nélkül a bevásárlást, és kész.

Én visszaszólnék, bár eddig szerencsére elkerültek a beszólogatók.

De múltkor a fiam nem tudta eldönteni, hogy kivel cipeltesse a popóját, és ezen levert egy kisebb hisztit, erre egy arra járó idegen megcsikizte a hasát. :O Hát a gyereken nem segített, ellenben onnantól kedvem lett volna nekem is hisztizni, úgyhogy nem túl kedves stílusban megkérdeztem, hogy megengedtem-e, hogy hozzáérjen a gyerekhez. A pasi persze válasz nélkül továbbállt...

Ha a kérdésedben írtakat mondaná nekem valaki, valószínű visszazólnék. Pl.

- "Jaj, engedje már meg neki, hát nem látja, szegény úgy sír!.."

- De jó, hogy szólt, eddig nem láttam...

Vagy

- Nem engedem meg neki, mert egy ilyen szívtelen dög vagyok. Egyéb észrevétel?

Szituációtól függően figyelmen kívül hagyom, kedvesen válaszolok vagy visszaszólok. Mivel három gyerekem kis korkülönbséggel született, és volt egy időszak, amikor mindhárom épp dackorszakos volt, teljesen belejöttem, és már simán tudok nyugodtan és büszkén közlekedni egy-két üvöltő gyerekkel az utcán.

A kedvencem egyébként az volt, mikor a 2 éves lányomat hagytam kicsit a bejárati ajtó előtt őrjöngeni (zárt földszinti körfolyosón laktunk, elég nehéz eset volt Ő ebben a korban), a szomszéd néni pedig kedvesen a lelkemre beszélt, hogy ezzel lelki törést okozok a gyereknek, ha így kint hagyom, legközelebb inkább mondjam neki, hogy "ha így viselkedsz akkor nem szeretlek, csak akkor szeretlek ha szépen viselkedsz" :)

Én csak hangosan sóhajtok, hogy: mi lenne,ha mindenki a saját dolgával törődne!

K..va idegesítő,mikor amúgy is égsz,mint a rongy és akkor jön valaki,aki olaj a tűzre!

A kedvenceim közzé tartozik,az "enyém ilyet soha nem csinált" kijelentés!

Hát akkor bizonyára k..va szuper szülő vagy,veregesd meg a vállad és haladj tovább,nincs itt semmi látnivaló!

Régen ez teljesen természetes volt, csak mostanában van ez, hogy minden anyuka zokon veszi, ha egy idősebb rá mer szólni egy hisztiző gyerekre, vagy akár kedvesen hozzászól valamit. Nekem is két gyerekem van, az egyik pont most van a legdurvább hisztizős korszakában, nem egyszerű. Nekem is volt már, hogy jött egy idős néni és odanyújtotta a kicsinek a kezét, hogy na jössz velem? És ő felállt és elindult a nénivel, rögtön abbahagyta a sírást.

Nem téged akarnak idegesíteni, csak azt látják, hogy nem tudod kezelni a helyzetet, a gyerek üvölt és közbe akarnak lépni, ilyenkor sok gyerek abbahagyja a hisztit, mert elterelik a figyelmét a fő problémáról.

De ha a gyereked azt látja, hogy te is hisztérikaként reagálsz egy idős ember hozzászólására, akkor miért várod el tőle, hogy ő meg nyugodjon meg?

Mondom, nekem is két kisgyerekem van, de láttam már őrjöngő, hisztiző gyereket a földön vergődni, én sem bírtam megállni, hogy ne szóljak oda, hogy húha, szegény anya most milyen szomorú, láss csodát, felült és nézte az anyukáját megszeppenve. Egyszer bejön, egyszer nem, de szerintem erre nem úgy kell reagálni, hogy te is kiakadsz. A legtöbb gyerek ha idegen hozzászól, abbahagyja a hisztit és már bújik is az anyja lábához, nyilván ezt próbálják meg az idősek is.

Amúgy ezzel a beszólással kapcsolatban tudod régen azért megvolt az a szokás, hogyha egy gyerek hülyén viselkedett, vagy szemtelen volt, akkor igenis rászóltak mások az anyja helyett, vagy kapott olyan nyakleveset, ha felrakta a buszon a lábát az ülésre, hogy többé eszébe nem jutott ilyet csinálni. Ma meg már annyira megfordult a világ, hogyha áll egy 90 éves bácsi a buszon, a 10 éves meg rágózik és üldögél vidáman, egy ember nem szólna rá, hogy kisfiam, add át a helyed.