17 éves vagyok és terhes, mitcsináljak? Többi lent!

Rendes ember vs. volt börtönben. Hmmm...

És a gyerekkel mit akar csinálni? Fényt fog enni? Ha annyira szeretne gyereket, akkor kapja össze magát és szerezzen olyan munkát, amiből el tudja tartani a családját. Álmodozni és nagyot mondani könnyű, de a tettek beszédesebbek.

A tettek meg azt mutatják, hogy bűncselekményeket követett el és nem is törekszik arra, hogy anyagilag jobb helyzetben legyetek.

Az álmai meg akkor fognak széttörni, amikor rájön, hogy a baba ordít, nem tud pihenni, stb. Ne legyen igazam, de kb addig számíthatsz majd rá.

Ráadásul, ha nem megoldottak a körülmények, akkor a gyereket ki fogják emelni a családból és állami gondozásba kerül, amire nálatok jó esély van. Tényleg ezt szeretné a gyerekének? Hogy ő is nevelőintézetben nőjön fel?

Ezek után te jó döntésnek tartod, hogy megtartsd a gyereket? Azért, hogy már a kórházból se engedjék haza?

Nem elkeseríteni akarlak kérdező, de a legtöbb leendő apuka úgy indul, hogy alig várja már a bébit. Akkor lesz nagy pálfordulás, miikor kiderül, hogy onnantól kezdve a gyerek az első, apuka háttérbe szorul, amikor látja, hogy micsoda sz*rógép egy baba (már elnézést a vulgáris beszédért, szemléltetésképp írtam így) és mennyi pelenka kell alá, hogy mennyit eszik, ami pár hónapig oké, hogy anyatej (vagy nem), de utána bébiételt, rendes kaját is kell neki adni. Rengeteg pénz, erre nektek nem telik, saját magatokat nem tudjátok ellátni. Mondhat a szerelmed bármit, de akkor sem tudjátok eltartani magatokat. Arra meg egy nagyobb összeget rá merek tenni, hogy le fog lépni a párod nem sokkal a szülés után. Értem, hogy árva, meg mindenki akar gyereket, mert mindaddig poén, amíg kis cuki nagy szemeivel felhívja magára a figyelmet, csak mikor már éjszaka kell felkelni hozzá, meg napi szinte többször kikaparni a kakiból, akkor már nem jó mulatság.

Ha most ezt a gyereket megtartod, tönkreteszed a saját életed ÖRÖKRE és egy gyerekét is. Apukáét nem, megy az még világgá, vagy akát újfent börtönbe, ha úgy tetszik neki. Ez kell neked? Hogy ha majd dolgozni el is tudsz már menni, akkor is max gyári melósnak éhbérért? Hogy sosem fogsz tudni magadnak venni semmit, mert minden pénzed elmegy a gyerekre, a létminimumra? Ez aztán élet...

Ilyen körülmények közé ne szülj gyereket, a semmire.

Egy gyereknek normális családra van szüksége, normális körülményekre, miből akarjátok eltartani 8 általános végzettséggel? Párod majd lopni jár aztán a börtönben köt ki megint? Erre sajnos nem alapoznék egy kis életet.

EGy gyerek nem játék, hanem nagy felelősség!

Inkább védekezzetek...

9-es, te tzisztában vagy vele, mit ír a kérdező? Ha igen, és mégis leírtad, azt, amit, akkor szimplán idióta vagy.

Kérdező: NE tartsd meg!

- miből?

- kivel? - mert a "rendes, börtönviselt (WTF, így, egymás után?!)", munkanélküli párod lelép, amint lehet

- mire? - nincs iskolád, végzettséged, még szrt lapátolni sem mehetsz érettségi nélkül

Igen, kérdező, akiknek nincs családjuk, vagy rossz családi környezetből kerültek ki, általában nagyon szeretnének gyereket, és elhalmozni mindennel, ami nekik nem jutott. Aztán ebből születnek a katasztrófák általában.

Elmondom neked, hogy a nagyobbik fiam apja volt ilyen. Őt verte az anyja gyerekként, a nevelőapja meg az anyját verte. Meg őt is. Meg a húgát is. Tizenhat évesen elment otthonról, azóta senkivel nem tart kapcsolatot a családjából. Összejöttünk, én voltam 19 éves, ő meg 24. Egy hónappal később ő már gyerekről álmodozott, meg hogy ne szedjek gyógyszert, majd ő vigyáz, nem lesz gond, de ha gyerek lesz, akkor sincs baj, keres ő annyit, hogy ez ne legyen baj. Jött a duma, hogy ő majd házat vesz, már ki is nézte, olcsón megkapja. Közben csak egy szobát bérelt egy ismerősétől, mert egy egész lakásra nem futotta neki, de persze, ház... És hogy, hogy nem, tényleg terhes is lettem. Akkor jött az ábrándozás, hogy majd a gyereknek mindent megad, és milyen jó lesz, és nem lesz olyan, mint az apja, vagy a nevelőapja. Aha, azzal indított, hogy amikor 3 hónapos terhes voltam, megvert, és bezárt a lakásba, mert el akartam menni egy barátnőmmel találkozni munka után. Pedig előtte ő is hűű de kedves volt, és ki sem néztem volna belőle.

Utána kiderült, hogy az egész munka dolog, amiről hadovált, egy rohadt nagy kamu. Volt munkája, persze, és azt állította, hogy ő ott vezető. Aztán volt egy autóbalesete, és kiderült, hogy nemhogy nem vezető, de még csak be sincs jelentve, se táppénzt nem kap, se visszamenni nem fog tudni, ha meggyógyult. Ott voltunk egy fillér nélkül, az én vacak fizummal, és ennyi.

Aztán kivitt magával külföldre, és fenyegetett, hogy ha nem megyek vele, akkor elveszi tőlem a gyereket, ha majd megszületett, mert rámküldi a haverjait, és ők kiverik belőlem.

Az volt a szerencsém, hogy a szüleim hazahoztak, mert én legalább rájuk számíthattam.

Nem bántam meg, hogy megszületett a fiam, azt sem, hogy évekig neveltem egyedül. Csodálatos gyerek, és szerintem tök jól fel tudtam nevelni. Illetve most már évek óta a férjemmel ketten neveljük, és nem vagyok szerénytelen, de szerintem tök jól csináljuk.

DE

Neked aztán tényleg nincs senki, akire számíthatnál. Nekem ott voltak a szüleim, később a barátaimmal is újra felvettem a kapcsolatot (akiktől az akkori párom nemes egyszerűséggel eltiltott). Volt lehetőségem tanulni, továbbtanulni, még gyerek mellett is.

Neked viszont senkid és semmid nincs. 17 évesen babát vársz, és csak a kétes múltú 22 éves párodra számíthatsz, de nincs hová mennetek, nincs miből élnetek, magatokat sem tudjátok eltartani rendesen.

Nézd, én sajnálom valahol a párodat is, meg téged is, hiszen szar életetek van, el tudom azt is képzelni, hogy a párod egyszerűen csak belekeveredett valamibe, és azért sittelték le, és ha lett volna egy normális családja, akkor nem ott tartana, ahol most tart. És azt is értem, hogy mindketten a feltétel nélküli szeretet látjátok ebben a babában, és tudom, hogy akiknek nem volt túl jó sorsuk, azoknak a baba valamiféle vigaszdíj, de hidd el, nem vagytok ti erre felkészülve. A babával csak ugyanazt generálnátok újra, ami nektek is jutott. Ha tényleg olyan nagy a szerelem, akkor fogadjátok meg, hogy erősek lesztek, és felküzditek magatokat, és viszitek valamire, és teremtetek magatoknak egy jó életet, ahová már aggodalom nélkül lehet gyereket vállalni, és nem kell attól félni, hogy mikor viszi el a babát a gyámügy.

Ebben nem dönthetünk helyetted! Ezt nektek kell mérlegelni, hogy fel tudtok-e nőni a feladathoz és ehhez a szükséges lépéseket megteszitek, vagy maradnak az alternatív megoldások:

- abortusz

- örökbe adás

Komolyan nem értem, miért nem lehet védekezni, mi a fészkes fenének kell teherbe esni ennyi idősen?! A babának az lenne a legjobb, ha keresnétek neki egy tisztességes családot, akik szeretetben és jóllétben fel tudják nevelni. Ti meg akkor vállaltok gyermeket, ha a felelősséget is fel tudjátok vállalni!

Figyelj, az emberek 98 %-a képes leélni az életét anélkül, hogy bármiért is börtönbe kerülne...

Kis dolgokat sem muszáj elkövetni, az is bűncselekmény, aztán ha még annyi esze van hogy utána is folytatja hogy börtön legyen a vége... nem biztos hogy apának való.