A gyerek érdekében a nyitott kapcsolat mellett döntöttünk. Élt valamelyikőtök így? Beválhat?

A lényeg, hogy a válaszadók által példának hozott nyitottnak nevezett kapcsolatok eddig kivétel nélkül VÉGET ÉRTEK.

Köszönöm, nincs több kérdésem.

Akkor leírom "gyerek oldalról".

Az én szüleim pont ezt csinálták. El akartak válni, de "túl kicsi a gyerek, maradjunk még együtt" címszóval még NÉGY évet lehúztak együtt.

Minden este fektetés után ment az üvöltés a másik szobában, én meg féltem, a takaróm alatt reszkettem, mint a nyárfalevél.

Anyámhoz jobban ragaszkodtam, mert vele több időt töltöttem együtt, de borzasztó volt az egész. Labilis volt, hol üvöltözött velem, hol bőgött, mire én is sírni kezdtem, majd újra üvöltött, hogy én minek bőgök...

Ilyen és ehhez hasonló számtalan esetet tudnék felsorolni.

A szüleim tényleges válásának időpontját nem is tudom, mert mindkettő más időpontot nevezett meg, szóval ezt sosem fogom kideríteni, hacsak nem találok valamikor majd valami dokumentumot. (Mondjuk most már mindegy.)

Az anyám egyedül maradt, az apám újra házasodott.

Anyám teljesen boldogtalan, és gyakorlatilag megpróbált rám szállni, és irányítani engem, "élete értelmét".

10 évembe telt, mire kikupálódtam, és képes lettem párkapcsolatra. Jártam pszichológushoz is, igaz az már az első gyerekünk születése után történt.

Én egyet tanácsolok:

"a gyerek kedvéért" NE MARADJATOK EGYÜTT.

Ha a párkapcsolatot próbáljátok rendbe tenni, az más, de a színjátéknak semmi értelme.

A gyereket mindenképp megviseli a válás, de a szülők folyamatos harca még jobban.

A gyerek nem attól boldog, hogy a szülei egy fedél alatt laknak, hanem attól, hogy ha látja, hogy a szülei szeretik egymást. Ez adja neki a biztonságos környezetet.

HA ez nincs meg, akkor inkább váljanak szét, mert az még mindig jobban "megérthető", mint az, hogy bár együtt laknak, semmi kapcsolat nincs közöttük. Rossz esetben ez a minta be is épül, aztán majd nézheti a saját párkapcsolatát később...

Tévedés ne essék, én hiszek abban, hogy ki lehet jönni ezekből, és lehet változni, nekem a hitem is segített ebben a szakember mellett, tehát nem fogja minden egy az egyben determinálni, meg aztán később sok más hatás is éri még őt, de az otthon bizonytalanságánál nincs rosszabb.

Ők sem "előttem" veszekedtek, hanem a másik szobában csukott ajtók mögött.

De hidd el, hogy veszekedés nélkül is jól érzi, hogy nem stimmelnek a dolgok...

Persze ti tudjátok, ebbe "beleszólni" végül is nem lehet.

Én azt látom kérdező, hogy mindkettőtöknek jó ürügy a gyerek, de valójában egyikőtök se a gyerek érdekeit nézi.

A férjed azért csinálja ezt a dolgot, hogy szabadon azzal lehessen együtt, akivel akar és ne érje szó a ház elejét, mondván, hogy nyitott kapcsolatban éltek.

Te meg annyira szerencsétlen vagy, annyira szerelmes és annyira félsz az egyedülléttől, hogy inkább megalázod magad és bevállalsz egy ilyen kapcsolatot, annak ellenére, hogy nem akarod, minthogy tisztelnéd magad annyira, hogy kilépj ebből a házasságból, ha már nem lehet rendbe hozni, csakhogy ne maradj egyedül.

Meg aztán arról egy szó sem esett, hogy egyáltalán próbáltátok-e rendbe hozni...mert szerintem nem.

A párod szimplán megunt téged, nem vágyik már úgy rád, élni akar, másokkal lenni, de nyilván kényelmes így neki, hogy a látszat megvan, van ki főzzön, mosson rá, takarítson utána és neked is jó, mert elmondhatod, hogy nem vagy egyedül.

És ezzel nem bizonyítasz mást, minthogy semmi tisztel nincs a párodban irántad, de neked sincs semmi tiszteleted saját magad felé.

Van/volt harmadik fél ebben a kapcsolatban? Mi miatt veszekedtek rendszeresen? Anyagiak, munkamegosztás, eltérő nézetek? Párterápiával nem lehet ezeken a dolgokon segíteni?

Attól, hogy nyitott kapcsolatban fogtok élni, a problémák nem oldódnak meg. A kisfiatok érezni fogja a feszültséget, látni fogja, hogy boldogtalan vagy, akárhogy titkoljátok is a vitákat.

Keressetek inkább egy jó terapeutát, hogy sikerüljön rendet tenni a fejetekben. Lehet, hogy a válás lesz a legjobb, lehet, hogy még menthető a dolog, de ezt a hülyeséget, amit kitaláltatok, felejtsétek el.

Bele fogsz dögleni, ezt nem lehet kibírni, ha tényleg szereted a férjedet.