10 éves fiam megkért fogyjak le, mert szégyell velem mutatkozni, nektek hogy esne?

170/72 még csak nem is túlsúly!

Igaz, a felső határa az optimális tartománynak, de nem túlsúly.

Én most pont ennyi vagyok, úgy, hogy toxémiás terhesség miatt egy időben 90 kiló felett voltam. A mostani 72 kilómra a környezetem folyamatosan azt mondja, hogy "ne fogyj már tovább!".

Nem is tervezem, ugyanis a környezetemben elég sok példát láttam arra, amikor korombeli nők a szülés után "megasszonyosodtak", nem túlsúlyosak voltak, hanem olyan nőiesen kerekdedek, mégis elkezdtek fogyózni. Bár lefogytak, de "megcsúnyultak" tőle: a korábban csinos nőkből aszott, ráncos vénasszonyok lettek. Én nem szeretnék ilyen lenni!

A gond a történetben az, hogy alapvető értékrendbeli problémák merültek fel. Márpedig a gyerek az értékrendjét a családból hozza: ott lehet tisztába tenni. Egy 10 éves fiú manapság már belelép a kora kamaszkorba, beszélnek az iskolában a lányokról, minősítik őket, ráadásul a média is a tökéletességet eszményíti. Én adott esetben elbeszélgetnék a gyerekemmel arról, hogy amit a média sugall, az nem a valóság. Minden kornak megvan a maga szépségideálja, és egy-két évtizedig a csontsoványság volt a divat, de már egyre inkább kiszorulóban van. Elbeszélgetnék arról is, hogy a női test a korral, gyermekvállalással változik, ezek természetes biológiai folyamatok.

A gyereknevelés során én mindig azt nézem, hogy milyen FELNŐTTET szeretnék majd látni, és adott esetben borzasztóan csalódnék a fiamban, ha azért ábrándulna ki a majdani feleségéből, mert az a közös gyermekük kihordása során felszedett pár kilót, és más módon is változott a teste.

Márpedig ezt MOST lehet, sőt KELL helyretenni. Az anyához való viszonyulás a későbbi párkapcsolatok alapja, a veled való kapcsolat jelenti az összes későbbi kapcsolata mintáját.

Egyébként itt kell megjegyeznem: ha egy adott közösségben szégyellnivaló a túlsúly, ott nagy a pedagógusok felelőssége is! A mi osztályunkban szerencsére a tanítónő csírájában fojtott el minden csúfolódást, sokat beszélgettek arról, hogy a testi adottságokat nem mindig lehet befolyásolni, és mindenki értékes, bármilyen tulajdonságokkal rendelkezik is. Megtanította a gyerekeknek, hogy a JÓT lássák másokban és ne a hibákat. Mindazonáltal az értékrend elsősorban a családból jön, szóval ezt fontos tisztázni, helyre tenni mielőbb!

Régi a poszt, de hátha valaki válaszol. Ugyanez a probléma nálam. A 12 éves gyerek szégyell, mert meghíztam. Most született meg a második babám, és több mint 30 kg-t híztam, pedig nem ettem másként, csak sokat feküdtem mert muszáj volt.

Egyszerűen nem tudok fogyni, pedig edzek, dietazok, és semmi. Nézték hormont, de az rendben... de nem ez a lényeg....

A 12 éves ma megkért hogy vegyek kabátot (június van!!!) Mikor boltba megyünk, hogy takarjam magam.

Majdnem sírva fakadtam...

Világ életemben vékony voltam, most nem tudok fogyni, a nagy szégyell... A párom szinten (észrevettem, hogy társkeresőn írogat nőknek)

Legszivesebben öngyilkos lennek