10 éves fiam megkért fogyjak le, mert szégyell velem mutatkozni, nektek hogy esne?

Szerintem erre mást nem lehet írni, mint azt, hogy elgondolkodtató. Én legalábbis ezt írtam.

Nekem nagyobbak a lányaim, a fiam 7 éves. Ő azt látja, hogy sportolok, futok, nem hízok el. Ha felmenne rám pár év múlva 30 kg, tuti, hogy neki is feltűnne, és valahogy megjegyezné. Hogy az tapintatos lenne, netán bántó, nem tudom.

A barbi babámban sem a vekonysag volt a lényeg hanem egyszerű divatjáték volt, ahogy pl azok a pici cumi kulcstartok is.

Egy gyereknek a anyjárol rosszat mondani nem szabad pláne magának az anyának sem.

Mást nem tudok elkepzelni csak azt hogy a gyerek tanuja az anya sérelmeinek.

Persze, hogy rosszul esne. Ugyanakkor erről eszembe jutna 2 dolog.

Az egyik, hogy tök jó, hogy ezt el merte mondani, őszinte tudott lenni.

A másik, hogy igaza van, bármennyire is nehéz belátni, bármennyire is rosszul esik.

A +30 nagyon nem egészséges. Persze értem én, ez egy betegség, nem jó szántadból híztál meg, ugyanakkor ez egy kisebb pofon, hogy ideje lenne tovább küzdeni.

Egyrészről gyógyszerrel kordában tartható a súly, másrészről bizony sokkal több odafigyelést igényel mind az étkezés, mind a sport szintjén.

A helyedben leülnék beszélgetni a fiammal és elmagyaráznám neki, hogy miért van rajta súlyfelesleg. Elmondanám neki, hogy egy betegségből adódott a hízás, (ha tudja, hogy örökbefogadott gyerek) elmondanám, hogy ennek köszönhető, hogy őt megtalálhattátok, szerethetitek (ezt persze nagyon jól átgondolva, megfogalmazva, hogy ne tudjon rajta rossz fogást találni és csak arra kiélezni, hogy egy kis csodát tudtatok örökbefogadni ennek köszönhetően), illetve elmondanám, hogy a külső nem mind. Ezt mind el kell neki magyarázni.

Emellett pedig megmondhatod neki, hogy köszönöd, hogy őszinte volt, reméled érti a te érveid, magyarázatodat, és hogy mindezek ellenére megpróbálsz fogyni (már ha tényleg szeretnél), hiszen a nagy súly nem egészséges. Esetleg megkérni, hogy segítsen neked.

Egyelőre úgysem tudnál komolyan edzeni, maximum egy kis otthoni torna, vagy gyaloglás, mert tönkre ne tedd az ízületeidet!! Viszont elkísérhetne néha sétálni, stb..

Tehát beszélj vele mindezekről, és igyekezz félretenni a sértettséged, bánatodat, mert egészen biztos vagyok benne, hogy nem szeretett volna megbántani.

Valószínű az oviban, itt ott amott, hallott megjegyzéseket és ez őt is bántja, hogy nem szállnak le róla. Biztos, hogy nem csak a saját fejéből, minden következmény nélkül jutott ide.

bocsánat, de ez jutott eszembe: "és nézd, milyen szépen lefogytam, csak nha nyüszítek a sarokban" :)

Tudom, hogy a kövérség egészségtelen és nem szép, de szerintem nagyon sok ember túl sokat törődik a küllemével egyéb, fontosabb dolgok kárára, és ez abszolút jellemző a mai világra. Annyira, hogy a gyerekek is ezzel foglalkoznak már... és ez annyira szomorú.

Nem megy gyerekfejjel gondolkodni látom.

Ők nem ìtélkeznek. Hanem az anya baja fáj neki mert terhelik vele.

Pár napig mondogasd neki kérdező ugye milyen vidám dolig hogy anya szinte már gurul mint Garfield?

Aztán leszek kìvancsi mit mond a gyerek.

Most meg Garfield???

Miért mutassa a gyereknek, hogy neki így jó? Nem hülye az a gyerek, ő hívta fel a figyelmet rá, hogy zavarja!