Nagyon nem vagyok rá büszke, hogy ezt csináltam, de a feleségem azt hiszem megbolondult, mit csináljak?

Érdekes, hogy ha a nő írja le a szituációt, akkor egyből válna a férjtől?!

Nem tudom már hanyadik voltál, de tudod mi az a szülés utáni depresszió?! Majd ha a férfinak is van szülés utáni depressziója, akkor ott sem ez a megoldás.

Igen, nem kellene ütnie a gyereket, senki sem állítja ezt. Viszont ha a feleség depressziós, akkor abból ki kell rángatni, meg kell gyógyulnia, és nem elválni meg elvenni a gyerekeit. Higgyétek el, neki sokkal nehezebb lesz elszámolnia a lelkiismeretével, hogy megverte a lányát.

Több mint valószínű, hogy szülés utáni depresszió, amit kezelni kell.

Kérdező, én első körben azt gondolom, hogy a feleséged nem rád haragszik, hanem saját magára. Alig tudja feldolgozni, hogy mi történt. A nagymamákat pedig azért hívta át, mert segítségre van szüksége, kell neki egy szusszanásnyi idő, ami akár csak annyi, hogy aznap nem neki kell főznie. Emellett nem kizárt, hogy nem akar egyedül maradni a gyerekekkel, mert fél.

Beszélj vele, és vesd fel az orvost, mint lehetőséget.

Nőként, anyaként írom, hogy én nem ítélem el, hogy ellökted, igazából az a csoda, hogy csak ennyit csináltál. Ha belegondolok abba, hogy valaki (akár a férjem is) elkezdi püfölni a gyerekemet, és még próbálná visszacibálni, hogy tovább üsse, miután már elhúztam előle, szerintem nekem teljesen elborulna az agyam, és nekimennék. Szóval szerintem te nem csináltál rosszat, a gyereket védted, egy szülőnek ez a dolga elsődlegesen.

Viszont a feleségeddel tényleg kellene csinálni valamit. Hála az égnek hírből sem ismerem a szülés utáni depressziót, én szülés után boldog, békés és nyugodt voltam, de sajnos nem mindenkinek ezt dobja a gép. A feleségednek is biztos nagyon rossz ez az állapot, valamit muszáj vele csinálni. Mindenképpen pszichológus, és ha nem akar menni, én bizony megkérdezném tőle, hogy normális dolognak tartja-e, hogy úgy viselkedik, mint egy hárpia, és nekimegy a gyereknek. Ha nem látja, hogy baja van, valamivel rá kell ébreszteni. De egyébként az is lehet, hogy első körben elég annyi, hogy megkérdezed, mi bántja, és tudsz-e segíteni. Értem, hogy fizikailag van segítsége, de lehet, hogy egy beszélgetés, kis lelki simi hiányzik azért neki.

Te nem bántottad a feleséged,hanem a gyerekedet védted.A feleséged bántalmazta a gyereket,ilyen esetben még ha lekeversz egy pofont a nejednek,hogy térjen már észhez,sem ítélnélek el.

Én egyik részről sem tartom megoldásnak a válást.Nem ezért vállaltatok két gyereket,hogy az első nagyobb problémánál feladjátok.Valószínű,hogy a feleség nem is rád,hanem önmagára haragszik.

Beszélned kell vele,és megoldani ezt ha kell orvosi segítséggel.

Én ma kaptam frontint.

Próbáltam magam kezelni a helyzetet, de nem ment.

És sajnos a lányom is kapott ki. (5 éves )

A kicsi 16 hónapos. beteg.

Tegnap egy kint tartott fotel párnázott karfájába üvöltöttem addig míg el nem ment a hangom.

Nálam a depress szorongással jár. Ez pedig felgyűlik, aztán robban. Hála a jó égnek, hogy tegnap még nem voltak itthon a gyerekek, mikor robbantam.

A feleségednek mindenképpen szaksegítség kell!

Mint a gyerekek, mint a feleséged érdeke, hogy szakorvoshoz kerüljön.

Hát azért elválni, mert a feleségednek valami problémája, pszichés betegsége van akár, egy kicsit erős. Ez nem olyan, hogy ha elromlik a turmixgép, veszek másikat. Gondolom szereted őt, hiszen 2 gyereketek van. Segítségre van szüksége, segíts neki szaksegítséget találni, pihenni, stb.

Beszéljetek meg mindent, ez csak pillanatnyi állapot, ha meglapja a megfelelő kezelést, jobb lesz. De addig is jól teszed, ha figyelsz, jogy ne legyen egyedül. Fel a fejjel, ez nem szégyen, előfordul.