Szerintetek nagyképűség, ha az ember büszke a gyerekeire?
Nem a bezzegelésre gondolok, bár nehéz elválasztani attól.
Most konkrétan olyasmire gondolok, hogy gyakran megdicsérik a gyerekeinket, hogy milyen szépek, és én általában nem azt válaszolom álszerényen, lesütött szemmel, hogy köszi, meg hogy "hát te beszélsz, a tiéd is milyen szép", hanem széles vigyorral, büszkén mondom, hogy hát igen, szerintem is gyönyörű szépek! Ugyanakkor a kinézetükről a legkevésbé sem tehetek, nem én "festettem meg őket", nem az én érdemem, ahogy kinéznek.
Szerintetek ez nagyképűségnek jön le?
Nem! Ha "közelebbi" barát/ ismerős mondja, akkor én azt szoktam mondani, hogy tudom ;) ha nem olyan közvetlen a viszonyunk vele, akkor megköszönöm és nagyon mosolygok :)
Egyáltalán nem vagy beképzelt, csak ( érthetően) büszke a gyerekeidre! :)
Nem nagyképűség.
Az én lányom nagyon hamar elkezdett beszélni, sokan meglepődnek amikor kiderül hogy hány éves. Én is büszke vagyok rá :-)
Szerintem a határ valahol ott van, amikor a dicsért másról sem tud beszélni és úgy állítja be, mintha ez azért lenne mert ő milyen jó anya.
Nekem ha azt mondják milyen szépek a gyerekeim mindig megköszönöm de sose mondanék olyat hogy tudom....mert a szépség egy szubjektív dolog nekem ők a legszebbek és örülök és megköszönöm ha más is annak látja őket de ez attól még nem TÉNY amit TUDNI lehet:)
De nem vagyunk egyformák:)
1. vagyok
Ha egy néni az utcán megdicséri a gyerekeket neki nem mondom, hogy tudom :) csak a legeslegjobb barátaimnak és a nagyszülőknek, amikor már háromszor elmondják.... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!