Egyre több a tudatlan anyuka/nő. Vajon miért?

Nagyon egyszerű: ha ilyen kérdést látok, akkor nem nyitom meg, hanem ignorálom.

Semmivel sem idegesítőbb, mint a többi ezer kérdés:

Most akkor lehetek terhes? Ebből háromféle van.

1. Fél éve betette picit, azóta ötször megjött, csináltam 2726364 negatív tesztet, de felpuffadtam, reggel böfögtem, és copfban hordom a hajam. De úúúúgy félek, hogy terhes lettem.

2. Egy fél éve nem védekezünk, csak reménykedek, hogy időben kivette, de peteérés tájékán rendszeresen telibever, két hete késik, van 59272782 pozitív tesztem, de ugye nem vagyok terhes, mert nagyon nem szeretnék.

3. X ideje próbálkozunk, x-edik dpo-n vagyok, csináltam tesztet, negatív de annyira jó lenne, ha terhes lennék. Az vagyok, vagy sem?

Van még a X hónaposan ezt/azt csinálja a babám, az most jó/baj?

Ehet ilyen izét?

És még sorolhatnám.

Nektek evidens a válasz, neki meg nem.

Csak hogy a barnázásra is kitérjek: nekem a nőgyógyász is a képembe röhögött, hogy egy kis pötty miatt képes vagyok péntek délután berongyolni?! Ő ment volna már haza. Semmi sem indokolja a vizsgálatot, nem babanézegető az ultrahang.

Ehhez képest már rég nem volt szívhang sem, csak nem indult meg a vetélés.

Nagyon sokan azért tesznek fel egy kérdést, mert hallani akarnak egy választ. Ennyi.

Hol azt, hogy terhes, hogy azt, hogy nem terhes, hol azt, hogy nem lesz semmi baj, hol azt, hogy igen mi is így jártunk, de nyugi, no para, minden a legnagyobb rendben.

Akkor is, ha egyébként már ő is tudja a választ a kérdésére, csak nem akarja elhinni. (Erre is jó példa az 1761626 "szerintetek megcsal?")

Akinek nem tetszik a rendszer, nyugodtan törölje magát az oldalról, nem kötelező minden egyes kérdést átolvasni, és felháborodni rajta/elolvasni és válaszolni.

Kérdező, vannak akik tudatlanok, vannak akik nagyon reménykednek, és vannak akik egyszerűen csak unatkoznak. Pontosan tudja, hogy fél percébe se telne rákeresni az interneten, inkább rákérdez itt, addig is csinál valamit.

Utóbbi talán a legszánalmasabb.

Nekem egy baba-mama csoportban vert félre a szívem egyik éjjel.

(vártam hogy elaludjon a pici, addig én se mertem lefeküdni)

38 hetes kismama gyenge, de állandó piros vérzéssel, a nyákdugó egyben távozott pár napja. Kérdés, mit tegyen.

Ugyebár evidens hogy kórház, de az alatta lévő kommentek , kb 10darab, több mint fele azt mondta, hogy feküdjön le, tágulási vérzés lesz.

Végül szerencsére arra hallgatott, aki azt tanácsolta, hogy azonnal hívjon mentőt.

Pár napra rá kiírta hogy megúszták. A vér eredete nem más volt, mint az éppen leválló placenta. Ha arra hallgat, aki azt mondja, hogy pihenjen, akkor jó esetben ő túléli, de a baba a méhében megfullad.

Az ilyen ovuteszt, terhesteszt kérdést a remény táplálja.

Van egy mondás, miszerint a nő két dologért tesz meg bármit: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen gyereke.

Nagynénémen láttam ezt a folyamatot.

Öt év próbálkozás és utána hat lobmikkal lett meg az unokatestvérem.

Mesélte, hogy a végén már minden nap két terhességi tesztet pisilt le, forgatta minden fénynél, szinte belebolondult.

A második gyerkőcnél szintén.

A terhesség alatti kérdést más szüli.

Pl engem a szombathelyi kórházban háromszor küldtek el se.g.g.fej módon. (nem, nem a hormonok miatt éreztem, tényleg az volt).

Először 38 hetesen, mert vérfoltot találtam a bugyimban. Nem találták a vérzés okát.

Másodjára felszökött a lázam és az ügyeletről odairányítottak (három nappal kiírás előtt).

Harmadjára kiírt után két nappal erős, dw rendszertelen görcsökkel mentünk be, leoltottak, hogy biztos császárra játszom. Elküldtek haza. A portán kirobbant belőlem a magzatvíz.

Ahol bunkók az emberrel, oda végső esetben megy.