Mit tegyek szerintetek?

Ha úgy festene a dolog ,hogy egyedül maradsz egészen kicsi babáddal (szétmentek a pároddal) ,de finoman szólva nem lennél egy egyszerű eset?Ezt arra értem ,hogy egy sor kisebb nagyobb fóbiád van ,indokolatlan félelmeid és szorongásaid lennének?Eddig egyedül megbírkóztam ezzel ,utána a férjem volt az egyedüli és maximális támaszom ,mikor megszületett a lányom.De ugye mivel még nagyon pici ,ezért extra nagy felelősség és engem nagyon nyomaszt a tudat hogy ez teljes mértékben rám marad a mindennapokban ,na nem azért mert teher hanem mert gyenge ,félős ember vagyok.Anyagilag meg tudnám lépni ,hogy költözzünk de nincs lelkierőm ehhez.Csak ezért vagyok még a férjemmel ,nagyon boldogtalan vagyok.Egyik házasságból a másikba sem szeretnék átúszni ,na meg kiszemelt sincs vagy ilyesmi ,nem érdekela dolog.Tanácstalan vagyok ,és nagyon elkeseredett.