Anyukák, hogyan jellemeznétek magatokat? Önzetlenek és türelmesek vagytok? Miben kellene javulnotok? Hogy érzitek?

Nekem pont hogy meg kellett tanulnom kicsit "önzőbbnek" lenni, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy hatékonyabban kiállni magamért, a saját érdekeimért.

Régen bizony eléggé alárendeltem magam másoknak (a gyermekemnek is). Időbe telt, mire megtanultam, hogy pont az elfojtott igényeim okozzák nálam a türelmetlenséget.

Idővel megtanultam, hogy a saját igényeim kielégítése is fontos, akkor tudok kiegyensúlyozott és türelmes lenni, ha MAGAMRA is koncentrálok, nem rendelem alá magam másoknak.

Úgy vélem, ezzel a gyermekemnek is jót tettem, mert megtanulta figyelembe venni mások szempontjait is a sajátjáén kívül. Ha beszélek az érzéseimről, szükségleteimről, azzal empátiára tanítom. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy működik: a lányom már iskolás, és nemrégiben mondta a tanító nénije, hogy konfliktushelyzetben a lányom képes figyelembe venni mások érdekeit is. Amellett, hogy kiáll magáért, képes beszélni a saját igényeiről (hiszen tőlem ezt tanulta), ezzel párhuzamosan oda tud figyelni másokra is, az esetek többségében konszenzusra törekszik. (Igaz, a tanító néni azt is elmondta, hogy a gyermekem szinte egyedül van ezzel... a többi gyerek az osztályában vagy végtelenül önző, vagy totálisan alárendelő.)

Türelmetlen vagyok, de általában nem mutatom ki.

Túlságosan aggódó vagyok. De talán ezért, mert még tapasztalatlan vagyok, első gyerek és a környezetemben sem volt baba mostanában, úgyhogy sokszor nem tudom, mit hogy kell csinálni.

Elfogult is vagyok. Gondolom, ez természetes, de azért próbálok nem túlzásba esni :)

#3

Ezt hívják asszertivitásnak és jó nyomon jár a gyereked, ez fontos kompetencia lesz felnőttként!

# 7: Igen, tudom, de nekem is tanulnom kellett ahhoz, hogy a gyermekemnek át tudjam adni. Egyrészt a példa miatt, másrészt azzal, hogy visszajelzem neki, hogy milyen viselkedése mit vált ki belőlem, tanulja önmagát is.

Kérdező: példákat tudok mondani... mondjuk rendrakás, takarítás... többször beszéltem a lányomnak arról, hogy nekem nagyon sok időmbe és energiámba telik a takarítás, és kértem, hogy odafigyeléssel segítse a munkám, például gyurmázáskor használjon alátétet, igyekezzen elkerülni, hogy a szőnyegbe gyurmadarabok ragadjanak. (Korábban utólag veszekedtem vele idegesen emiatt.)

Vagy mondjuk legutóbb szülinapján a tágabb család nem tudta aznap felköszönteni. Lányom csalódott volt, hogy "csak egy" ajándékot kap, én pedig elmondtam, hogy ez nekem rosszul esik, mert nagyon szerettem volna örömet okozni neki, és ez most olyan, mintha nem értékelné az ajándékomat.

Vagy esti lefekvés: nem akar még menni feküdni, húzza az időt, bohóckodik. Ekkor elmondom neki, hogy nagyon fáradt vagyok, szeretnék már haladni, szeretnék neki mesét olvasni, de egyre fáradtabb leszek, és így egyre nehezebben tudok az olvasásra koncentrálni, ezért ha azt szeretné, hogy örömmel olvassak, ne pedig nyűgösen, akkor próbáljon meg igyekezni.