Ti mit tennétek ebben a helyzetben a gyereketek védelmében?
Férjemnek van egy nyolcéves fia az előző házasságából. Nagyon nehezen kezelhető gyerek, agresszív, dührohamai vannak, önző, hisztis, éjszakánként bepisil, hazudozik. Továbbá sem bűntudat, sem öröm, sem szégyen - gyakorlatilag semmilyen érzés nem látszik rajta a haragon kívül.
A suliban is komoly bajok vannak vele, bántja az osztálytársait, meghúzza a hajukat, verekszik, szándékosan tönkreteszi mások holmiját, kiabál a tanárokkal, nem figyel órán, csal a feladatok javításakor, stb.
Én már régóta mondogatom a férjemnek, hogy el kellene vinni pszichológushoz, neurológushoz és a nevelési tanácsadóba is. A férjem mindig legyintett ezekre és azt mondta, csak azért mondom, mert rühellem a gyereket.
Most a tanárok ugyanezeket mondták, illetve emlegettek hiperaktivitást és figyelemzavart is, és így végre talán eljut a kissrác szakemberhez.
Viszont én nagyon kényelmetlenül érzem magam a gyerek jelenlétében, rettegek hogy bántani fogja az egyéves lányunkat. Persze nem hagyom őket kettesben, de elég ha egy pillanatra nem figyelek, már meg is van a baj. Vannak aggasztó jelek, párszor lábbal átfordította a babát, amikor rajta mászott - nem volt durva vele, de mégis csak "belerúgott". Illetve rendszeresen kineveti ha elesik, és kárörvendő képpel el szokta venni a cumiját. És amikor a baba lázas, beteg volt és emiatt nem akart enni, fapofával énekelgette, hogy a baba meg fog halni, a baba meg fog halni.
Eddig is aggódtam, de elhittem a férjemnek, hogy én reagálom túl, és a gyerekkel nincs nagy baj, csak én látom rosszabbnak, mint amilyen. De most, hogy a tanárai is ugyanezt mondják, már biztos vagyok benne hogy én ítélem meg reálisan a kissrácot, és a férjem az, aki szörnyen elfogult vele.
Ti mit tennétek, hogyan tartanátok távol a gyereketeket a viselkedészavaros, agresszív féltesójától? Már arra is gondoltam, hogy kerek perec megmondom, a gyerek márpedig ide nem jön, találkozzon vele a férjem házon kívül, csináljanak egész napos programokat akár, de ide ne hozza. Vagy pedig azokon a hétvégéken, mikor a fia jön, mi megyünk el a babával. A férjemnek még nem mondtam, nem akarom megbántani, nem akarok veszekedést ebből.
Ti mit tennétek? Szerintetek túlreagálom a dolgot?
válasza:Első vagyok. Szerintem itt a szülőkkel is komoly baj van.
Elbeszélgetnék apukával, hogy milyen a helyzet, amikor a két gyerek együtt van. Megkérném, hogy úgy vigye el a nagyfiút, hogy ha aktívan ott tud vele lenni, foglalkozni, és a kicsi nincs kitéve semmilyen terrornak. Ha tudja, megpróbálja kezelni a helyzetet, ha ez nem megy, akkor ne hozza oda. Nem is értem, hogy az iskola hogy nem küldi kötelező jelleggel tovább. Bizony, annak a kisfiúnak komoly gondjai vannak, amit kezelni kellene.
válasza:Tényleg komoly gondok vannak a gyerekkel. Amúgy a simán figyelemzavaros/hiperaktív gyerekeken látszik érzelem a haragon kívül. Lehet, hogy van valami ilyen gondja is, de szerintem nem tanulta meg kifejezni helyesen az érzelmeit sem. Ugye a szülei nem foglalkoztak vele és még most is normálisnak tartják, hogy olyan szinten van mint egy 2,5 a éves dac korszak közepén. Gondolom a válás sem tett jót, szóval azért van itt bőven gond.
Valahogy érd el, hogy segítséget kapjon szerencsétlen gyerek. Tudom, hogy elvileg nem a te gondod, de nem menekülhetsz előle az elkövetkező minimum 10 évben. Átmenetileg működik, hogy kerülitek egymást, de hosszú távon lehetetlen. Én simán kiküldeném vele a férjem egész napos programra. Kicsit drasztikus, de csak leesne neki, hogy kezelhetetlen és vállalhatatlan a gyerek. Sírt már a gyereked tömegközlekedésen? Ha igen, akkor tudod hogy reagálnak az emberek. Egy dührohamos 8 évessel szerintem még jobban megbámulnak és beszólogatnak.
válasza: válasza: válasza: válasza:férjednek fontosabb az a gyereke.
és mivel elváltak, mindketten ráhagytak mindent, és tessék.
válasza:Szerintem nem reagálod túl. Már abból is látszik, hogy valami gondja van a gyereknek, hogy bepisil 8 évesen, a suliban is folyamatosan panasz van rá. Nagyon szomorú, hogy se az anyukája, se a férjed nem foglalkoznak a problémájával. Lehet, hogy már rég megoldódott volna, ha foglalkoznak vele.
Sajnálnám a gyereket, de az tuti, hogy az én gyerekem közelébe nem jöhetne. Ha az apja akar vele találkozni, akkor oldja meg ahogy akarja, de hozzánk nem hozhatná. Akkor talán majd elgondolkodik azon, hogy végre tennie kéne valamit.
válasza: válasza:Én is csak azt tudom mondani, hogy ezek nem csak úgy kialakulnak maguktól, itt a szülőknek van komoly felelőssége, hogy ez lett a gyerekből.
Ilyen akkor is kialakulhat, ha nem foglalkoznak vele normálisan vagy a gyerek nem érzi, hogy szeretik, nincsenek szabályok...stb.
Próbálj meg szerintem először is őszintén közeledni a gyerekhez, beszélgess vele. Legalább tőled kapjon törődést.
válasza:Nem kapja meg a kellő figyelmet, törődést.
Bántja hogy a szülők már nem együtt vannak, nyilván van határa a viselkedésének.
De valahol megértem, nekem is elválltak a szüleim, ha valamelyiknek lenne másik gyereke utálnám.
Nem vagyok már kislány, lehet ez gyerekesen hangzott, de nem bírom elviselni hogy mással vannak.. Sajnálom de lehet hasonló dolgok játszanak le a kisfiú fejében...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!