Pár hete volt egy kérdésem a feleségemmel kapcsolatban amiért mindenki lehurrogott (babakeksz). Most a lányunk mikulás ajándékát is kóstolgatja ezek után is neki adtok igazat?
Pár rokontól, nagyszülőktől, munkahelyi mikuláscsomagból kapott csokit. Azzal jön, hogy a lányunk azt még úgysem ehet/eszik, így vesz belőle. Ez is normális talán? Mert én már felrobbanok a dühtől, és így már szerintem más is látni fogja milyen.
Annyit mondtam neki most azért, hogy attól, hogy még nem eheti meg eltehetnénk, erre azt mondta majd megveszi, de úgysem fogja...Na még mindig ő a szent és én a gonosz, hölgyeim??? Vagy már látjátok, hogy igazam van vele kapcsolatban?
"Mindig úgy képzeltem, hogy egy anya mindenről lemond a gyerekéért. "
Akkor valószínűleg az anyáddal való kapcsolatodból ered a defekted. Rossz példát mutatott, vagy ilyesmi, és ezt most a felségeden kell leverni. Kezelni kéne téged.
de mond már meg, hogy szerinted mit kéne csinálni a csokikkal? meddig szeretnéd őrizgetni? és utána mit csinálnál velük? nem értelek, komolyan!
a csoki megromlik, ráadásul fog kapni húsvétra és jövő mikulásra is! ha már ehet is, akkor se mértéktelenül, mi értelme eltenni vagy megromlasztani?
itt nem arról van szó, hogy kinek adunk igazat, hanem hogy te olyan mértékben vagy undok és féltékeny ami meghaladja a normális kategóriát!
"Mindig úgy képzeltem, hogy egy anya mindenről lemond a gyerekéért. "
Csak néhány választ olvastam, és az előző kérdést.
Hát, nálam nagyon kiverte a biztosítékot.
Aki mindenről lemond az gyerekéért, az nem igazi anya, hanem mártír, aki pár éven belül ki fog égni, depis lesz, aztán a gyerekét hibáztatja az elb.szott életéért.
Milyen férfi az, aki ilyet vár el a feleségétől.
Olvass egy kicsit utána a dolgoknak. Csak röviden:
Boldog anya=boldog baba.
1.A gyereknek nem az a jó, ha az anyja sanyargatja magát, hanem ha jól érzi magát a bőrében, boldog, és őszintén mosolyog rá.
2. Ha egy önző és narcisztikus kis diktátort szeretnél nevelni, akkor a legjobb módszer, ha azt látja, neki minden jár, más meg mondjon le mindenről az ő kedvéért.
Nem is részletezem, süt az írásodból, hogy te nem szereted a gyereked anyját, és mintha versengenél is vele. Ez nem arról szól, hogy az egyik szülő szent, a másik meg gonosz. Meg kell tanulnotok együttműködni, mert ezzel a hozzáállással csak a gyereknek ártasz, még ha egyébként meg is adnál neki mindent (keksz, csoki, stb.)
Érveket jó lenne hallani tőled.
Azt például írtad, hogy szeretne fogyni, de mégis "belefal" mindenbe. Így nem fog lefogyni, de ez az ő baja,nem? Ezen neked mit kell háborogni?
Az meg, hogy kinek az étele...ilyen primitív dolgon felháborodni... Ha azt mondanád, hogy a feleséged kiteríti a baba tiszta pelenkáját, és arra szeret rácsinálni, akkor oké, az tényleg a gyereknek lett véve és valóban nem normális, nagy pazarlás is, nem olcsó. Nade az étel? Egy csoki?
És válaszolj légy kedves az itt feltett kérdésekre. Mi legyen akkor a csokikkal? Elviszitek egy gyermekotthonba? Azt megértem. Nemes dolog. Vegyen magnak külön ételt? Netán a hűtő is több részre van osztva? Nem értem....
Miközben olvastam a kérdésed, Kérdező és a sok választ (amelyekkel maximálisan egyetértek), nagyon megkívántam egy jó kis csokimikulást! Bevágtam, nagyon jól esett! Persze, galád módon az épp alvó gyerkőceim mikulás csomagjából csentem.
Na jó, tényleg sajnálom, lelkifurdalásom van...de nem a gyerekeim iránt, hanem magam iránt. Ez ma plusz 15 perc torna lesz. A gyerekeim pedig köszönik szép3n, jól vannak, imádják az önző anyjukat. :-)
Én megettem egy egész üveg sütőtökpürét. Meg fél doboz sztracsatellás tejpépet.
Finom volt.
Megyek, benyomok egy Mikulást, mielőtt rámrúgja a TEK az ajtót, amiért szörnyű anya vagyok.
(Anno mikor pici voltam, mindig körbekínáltuk a családot, bármilyen édességet kaptunk)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!