Testvérféltékenység. Nektek is alig jut időtök a kistesóra?
Kislányom 2,5 éves, kisfiam 4 hónapos. Kislányom olyan szinten igényli a figyelmet, hogy alig van időm a kisfiamra.
Brutál dackorszakunk van ami valami kegyetlen féltékenységgel párosul. Szinte nincs olyan nap, hogy ne üsse meg a testvérét. De volt már szemkinyomással próbálkozás, rúgás, tárgyakkal dobálás minden. Alapból egy tüneményes kislány, csak egyszer bekattan valami és akkor féltékeny.
Mondott már olyat is, hogy ne foglalkozz vele/ne szoptasd/inkább velem foglalkozz stb.
Tudom csak dühében mondja, de akkor is rossz hallani.
Már mindent kipróbáltunk, (volt hogy már rácsaptam a kezére/megpofoztam, de semmit sem használt). Most ott tartunk, hogy bezárom egy szobába és elmagyarázom neki miért zárom be. Utána MINDIG elmondom neki mennyire szeretem, ha hisztizik akkor is szeretem, a kistesójára vigyázni kell, meg hamarosan megnő és akkor majd játszik vele stb.
És ha ez még nem lenne elég, kislányom állandóan kérdez. Naponta több százszor a mi az? miért? miért nem? Nincs olyan dolog amit ne kérdezzen meg. De még azt is hogy miért ülök, miért nézek, miért iszom... állandóan. Eszméletlen fárasztó...folyamatos nyafogás.
Olyan mintha a kislányom egész napos műsort rendezne, csakhogy vele foglalkozzak. Ha itthon van az apja még durvább.
Járunk egy csomót játszótérre, mérsékelten mesét nézhet, egész nap játszom vele de igyekszem egyedüli játékre is tanítani, az apja kivesz szabikat apa-lánya programra, amikor tudok igyekszem én is csak kettesben vele lenni.
De ez azért mégis durva. Szegény kisöcsire alig jut időm. Szuper nyugodt baba, napi 6-8 órákat alszik, de most már lassan indulna és a nővére teljesen elnyomja. Amint lerakom a földre tornázni egyből mászik oda a nővére, bújik hozzá, ölelgeti, forgatja aztán kezd begurulni és üt. Egy nyugodt szoptatásom nincs, egy nyugodt babázásom, szegény kisfiam már megtanult gyereküvöltözésben aludni...szóval nem sok nyugalom van.
Lassacskán javul a helyzet, de azért messze vagyunk még a jótól...
nálatok hogy alakult?
Sziasztok,
Gondoltam irok par sort erre a nagyon regi kerdesemre, hatha valakit erdekel hogy alakult azota.
Most mar a gyerekeim 8 es 6 evesek, nagyon nagyon jo testverek.
Szeretik egymast, vedik egymast, rengeteget jatszanak egymassal. Persze megvan a szokasos osszeveszes egy-egy jatekon, de nem erzem tulzasnak, neha-neha belefer.
Kislanyom meg mindig rengeteget kerdez, de o ilyen cserfes kislany. 8 evesen mar meg lehet vele beszelni a komolyabb temakat is, igy mar egyaltalan nem faraszto a rengeteg kerdese.
Kisfiam kicsit csendesebb, elmelyulobb tipus, inkabb megfigyelo alkat, viszont melyen szanto gondolatai vannak amivel az egesz csaladot meglepi. Peladul ha valamiert mergelodok, azt mondja hogy a szeretet es az egeszseg szamit, vagy ha valami tonkremegy azt mondja hogy az csak egy jatek, a csalad a fontos. Szamtalanszor beszelgettunk ilyen temakrol es ugy latom valahol ezek a gondolatok megmaradtak benne.
Szoval egyenlore ugy nez ki a rettenetesen nehez kezdet es sok ev nehezsegei utan mar jopar eve csak jobb es jobb a helyzet es szereto testvereket sikerul nevelni beloluk.
Hasonlo helyzetben levo anyukaknak pedig kitartast kivanok, a munkatok meg fogja hozni a gyumolcset!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!