Mit gondoltok az ilyen anyáról?

Kitartás!

Sajnos az én anyukám is ilyen :(

Mondjuk én már felnőtt vagyok, de a mai napig összezorul a gyomrom, hogy ha valamiért átmegyünk hozzá, hogy épp milyen hangulatban van...

nagyon sajnálom, tudom mit élsz át! borzasztó, hogy megnyílnál, közben meg rossz napja van, kikapsz, másnap meg jópofizik és összezavarodsz :(

anyám is ilyen, képzeld még 20 éves koromban is nekem rontott miközben ott volt a mostani férjem... az volt az utolsó, akkor megfenyegettem :)

ezután 10 évre rendeződött anyámmal a kapcsolatom, de hozzátenném, hogy pszichiátriai kezelés alatt áll mert, mert bebizonyosodott, hogy beteg :(

beszélgess anyáddal nagyon sokat, mond el mit érzel és mennyire nehéz így neked, hátha nem olyan súlyos mint az enyém és ez segít! én tényleg szorítok neked!

Én lapítanék, kerülném vele a kontaktust, és elhúznék, amint sikerül megoldani hozzá a feltételeket. Apukámat nagyon szerettem, de elég hirtelen haragú volt, és nem szerette, ha más kifejezi a tőle eltérő véleményt, vagy ha nem nyújtottam az iskolában olyan teljesítményt, mint elvárta. Én elköltöztem 16 évesen a nagymamámhoz, szerencsére a család nem emelt ez ellen kifogást.

Sajnos kiszolgáltatott helyzetben vagy, gondolom máshová nem tudsz menni. Hány éves vagy? Alapból én nem hagynám, hogy így bánjanak velem, akár a gyermekvédelmiseket is felkeresném, és utánaérdeklődnék, hogy mi a teendő családon belüli erőszak esetén, aztán felhoznám neki, hogy bejelentést teszek, ha még egyszer meg mer ütni. Viszont ez meg ugye nem működik, ha nincs hová menned helyette. Ebben az esetben kivárnék, és elköltöznék, amint el tudom tartani magam. Apukátok? Nagyszülők?

Úgy látom van 1-2 bipoláris anyuka!

Az enyém is sajnos ilyen.Én már felnőtt vagyok,régen elköltöztem otthonról,de a gyerekkorom nem volt fenékig tejfel.

És az apukád mit szól ehez?

Ha veletek él, ha nem akkor is rászolgatna anUdra,hogy fejezze be ezt a viselkedést,mert következményei lesznek.

Az én anyám is ilyen.

Nagyon sokszor ököllel kaptam tőle. Úgy megvert,hogy kék-zölt volt az arcom és napokig nem tudtam az utcára menni. Az álkapcsom is eltörte és a mai napig nem az igazi.

Nekem ez volt az utolsó csepp a pohárba és elköltöztem apumhoz. Ők nem éltek valami jó körülmények között ,nem akartam a terhükre lenni a barátnőével,így 16 évesen a saját lábamra álltam.

Próbáltam rendezni a kapcsolatom anyámmal,mert hát csak ő szült,de nem sok sikerrel.

Már férjnél vagyok és van egy 15 hónapos lányom,de nem engedem,hogy lássa,mert rossz példa lenne későbbiekben a lányom előtt. Ilyen mamára nincs szükségünk.

Egy rossz indulatú boszorkány.

Én mondtam a férjemnek,hogyha a szikráját is látja bennem arra,hogy ilyenné válnék "lőjjön fejbe" vagy csináljon velem valamit.

Iskolapszichológust keress meg, mert az lyen szülői viselkedés deformitásokat okoz a személyiségben is.

Már csak azért is, mert - tudom, ez most elképzelhetetlen - de a beivódott mintákat viszi tovább az ember, amikor maga is szülő lesz. Tudom, hogy neked ez még messze van, de most járj utána, hogy ne viselkedj ugyanígy 25-30 év múlva a saját lányoddal.